A vajdasági termés senkinek sem kell

A királyhalmi Túri Tibor hatfajta étkezési burgonyát termel a hatvan kataszteri holdon elterülő horgosi ültetvényén. A hangsúlyt az újkrumpli termesztésére helyezi, mivel az itteni homok gyorsan felmelegszik, és a melegebb talajban hamarabb beérik a termés.

Túri Tibor

— Az idén a hűvösebb tavasz miatt a vegetáció 10-15 napot késett, így nagyon úgy fest, hogy az orosz piacra nem tudjuk kiszállítani a termést. A korábbi években hamarabb exportáltunk Oroszországba burgonyát, hiszen akkor előbb beért. Általában kettőtől négy hétig tart az az időszak, amikor az orosz piac felvásárolja az itteni burgonyát. Az érdeklődők már korábban megjelentek a környéken, vitték volna az árut, de a termés akkor még nem érte el a kívánt nagyságot. Az orosz piacra három centiméternél apróbb krumpli nem kell, így a termelők szinte a termés felét át sem adhatták volna a felvásárlónak. A kereskedő megfelelő időben érkezett, csak épp arra nem számított ő sem, hogy a vegetáció késése miatt a termés nagy része később érik be. Az is igaz, hogy akkor még a hazai piacon is magasabb volt az ára, így a termelők nem mutattak rá túl nagy hajlandóságot, hogy az orosz felvásárlónak adják a termést. Most nem tudom, mi lesz velünk. A hazai piac nem tudja felvenni az összes burgonyát, mi pedig nem tudjuk hol eladni a termést — mondta Túri, aki a ZZ Príma Termelőszövetkezet résztulajdonosa is egyúttal.

Túri jelenleg több áruházláncnak adja át a termést — naponta 12-15 tonnát. Tapasztalatok szerint amint megjelenik a dél-szerbiai burgonya a piacon, az ár csökken, és a vajdasági termés senkinek sem kell. A befektetés viszont igen költséges. A jó minőségű vetőmag drága, a földet be kell trágyázni, öntözni, fátyolfóliával lefedni, tehát meg kell adni neki az alapot, mert enélkül nincs eredmény. Munkaerőt — a nagy munkanélküliség ellenére — nem könnyű találni, sokan ódzkodnak az egész napos, nehéz, hőségben végzett munkától.   

— Nekünk, burgonyatermelőknek össze kellene fognunk, és szervezetten kellene fellépnünk. A szabadkai nagybani piacon 15-20 dinár az első osztályú burgonya, de nem lehet eladni. A viszonteladók többet kínálnak érte, de nekik nagyobb mennyiség, akár húsz tonna is kell naponta. Egy termelő nehezen szed fel ennyit egy nap alatt, ezért több termelőnek kellene a kért mennyiséget előteremtenie. A felvásárlók a nagyobb mennyiséget kínáló beszállítóval tárgyalnak. Egyébként elég szemtelenek, és nagy haszonkulccsal dolgoznak. Összefogás híján a kistermelők tönkremennek. Itt csak az áruházláncok és a külföldi piac lehetne a megoldás — mondta Túri.

A burgonyát alaposan megmossák szállítás előtt

A megtermelt mennyiséget el tudjuk adni

Jankovics Tamásék a héten kezdték el a krumpliszüretet. Ötholdnyi területükön tavaly negyven tonna termett, melyet a hazai piacon értékesítettek, Oroszországba még nem szállítottak ki. Szerinte a burgonyahelyzet napról napra változhat.

— A hazai (belgrádi, újvidéki, leskovaci) felvásárlók házhoz jönnek a burgonyáért. Jelenleg túlkínálat van belőle, mivel a termelők már nagyban szedik fel a termést, hiszen a földbe hamarosan káposztaféléket vetnek. Az őszre ez a helyzet minden bizonnyal változni fog. Értesüléseim szerint az orosz felvásárlók Lengyelországból szállítják a krumplit. Az ottani termelők állami támogatást kapnak minden kiló után, így olcsóbban tudják értékesíteni. Véleményem szerint az orosz kereskedők nem sokallták az itteni eladási árat sem, viszont Lengyelországban még ennél is olcsóbb burgonyát találtak. Nem tartok tőle, hogy az áru a nyakunkon marad. Lesz iránta kereslet, el fogjuk tudni adni — mondta a fiatal termelő.

Sürgősen piacot kell találni

A Szabadkai Parasztegyesületben 507 burgonyatermesztéssel foglalkozó gazdaság van bejegyezve a község területén. Ebből 24-ben minősített termelés folyik, ezek a gazdák tehát a külföldi piacon is kínálhatják az árujukat.

Kiss Árpád

— A királyhalmi termelők talán rossz üzletpolitikát folytattak, az adásvételi kommunikációban adódhattak gondok. Egy másik szabadkai termelő néhány nappal ezelőtt Oroszországba szállított burgonyát, az oroszok tehát nem zárták be a kaput. Lehet, hogy a felvásárló magasnak találta az árat, a termelők nem csökkentették, az orosz olcsóbb árut talált, és elment. Szerbiába évente 26 000 tonna burgonyát hoznak be Európa különféle országaiból. Ezt figyelembe kell venni, viszont a hazai termelésről sem szabad megfeledkezni. A mezőgazdasági politikánk nem igazán védi a hazai termelést, és ez nagy baj. Nálunk nem az áru megtermelése, hanem a termék piacra juttatása és értékesítése a legnagyobb gond. A termelőknek valamilyen szinten össze kellene fogniuk. A szövetkezetben még egyéni termelőkként és tárgyalófelekként jelennek meg. A termelésszervezőnek a piackutatás alapján ismertetnie kell a piac feltételeit, illetve jeleznie a termelőnek, milyen piaci feltételekkel tevékenykedjen, milyen árat kérhet. A királyhalmi piacvesztés hatalmas kihívás elé állítja a gazdákat, mivel a frissen felszedett újburgonya tárolási ideje öt nap, és 50-80 tonnányi áru ilyen rövid idő alatt történő piacra dobása árcsökkentést idéz elő. Mondhatjuk azt is, hogy a hazai piac bedőlt, mivel ekkora mennyiséget egyik napról a másikra nem tud felvenni. Jobb, ha a termelők több szállítóval működnek együtt, mert ha az egyik felvásárlóval nem tudnak megegyezni, akkor a másikkal még megállapodhatnak. Az egyetlen megoldás az lenne, ha a termelők piacot találnának ennek a rengeteg krumplinak. Vannak szakmai kérdések, melyekkel a megfelelő intézménynek kell foglalkoznia annak érdekében, hogy a termelő értékesíteni tudja a termékét. Ehhez mi sosem kaptunk elegendő támogatást. Egyesületként túl kicsik vagyunk ahhoz, hogy ezt a piaci helyzetet rendezzük — mondta Kiss Árpád, a Szabadkai Parasztegyesület elnöke.

Az elkövetkező hetekben kiderül, mi lesz a rengeteg burgonya sorsa. Eldől majd, hogy felsőbb körökben találnak–e valamilyen megoldást a termelők gondjára, vagy a termés a gazdák nyakán marad.