Rúzsa Magdi számára a 2013. év is meglehetősen mozgalmasra sikerült: az Eurovíziós Dalfesztivál magyar válogatóműsorának zsűritagjaként a produkciókról mondott véleményt, majd a Szerelem című dalának premierje következett, november közepén pedig — a nagy érdeklődésre való tekintettel — dupla telt házas koncertet tartott Budapesten a Művészetek Palotájában. Mindezeken kívül — közkívánatra — visszatért a Pesti Színház színpadára a Magdaléna Rúzsa című darabbal.

— Nálam már díszkivilágításban pompázik az egész lakás. Karácsonymá-niás vagyok, szeretem a hangulatát, az illatát, a várakozás örömmel tölt el. Korábban nekem is másról szólt az ünnep, de aztán az ember — amikor elkezd benőni a feje lágya — ráébred arra, hogy mi az igazi üzenete.

Ilyenkor, karácsony környékén jut legtöbbször az emberek eszébe, hogy segítsenek másoknak. Nekem ez mindig szívügyem volt, hiszen magam is szegény sorsú voltam. Hiszek benne, hogy ha a markodat nyitva tartod, akkor neked is több jut.

Karácsonykor mindig ráérek, az idén valószínűleg Vajdaságban, Újvidéken leszek, és Kishegyesre is ellátogatok. Amíg otthon voltam, nem is annyira a szokásokat, inkább a készülődést, a sütést-főzést, az együttlétet szerettem. Lassan kezdem kialakítani a saját tradíciómat, kenyeret ajándékozok a szeretteimnek. Szerintem ez az egyik legszebb gesztus a másik ember felé, a kenyérnek ugyanis mély mondanivalója van.

Az új évet új lemezzel, új videoklippel, új dalokkal várom, sok munkám lesz tehát jövőre is. Minden év elején azt szoktam kérni, hogy karácsony környékén már sírnom kelljen a fáradtságtól. Nagyon boldog szoktam lenni, ha így alakul. Az idén ez sikerült, sőt eddig még minden évben összejött.

A Megasztár révén ismertté vált csantavéri Dér Heni kilenc év után búcsút vett együttesétől, a Sugarloaftól, és szólókarrierbe kezdett, sőt a Rockszínházban is kap szerepeket. Amikor tavaly politológiából diplomázott, sokan feltették a kérdést, erre miért volt szüksége?

— Magyarországon kaptam lehetőséget arra, hogy megvalósítsam az álmaimat, de az is a célommá vált, hogy segítsek a határon túli magyaroknak, elsősorban az otthoniaknak, a vajdaságiaknak. Az oklevelemet is erre próbálom felhasználni. A VMSZ-be belépve nem a párt politikai részét kívánom erősíteni, inkább egyfajta diplomata- és összekötő szerepet szeretnék betölteni az ottani és az itteni magyarok között.

Hogy milyen lesz az idei karácsonyom? Utazós. A párom ugyanis magyarországi, ezért mind a két családnál ünnepelünk. Próbáljuk magunkat „megosztani”, de egyszer majd a saját házamban szeretném összehozni a két családot. Mint minden nő, én is álmodom a fészekről... Sok kollégám ilyenkor is vállal fellépéseket, de nekem a karácsony szent.

Hagyománytisztelő vagyok, ebben a globalizált fővárosban is próbálom megtartani a tradíciót. A nagyapám még pár évvel ezelőtt is bevitte a szalmát a konyhába szenteste. Ez annyira meghitt szokás, főleg a kisgyerekeknek érdekes, akik még soha nem láttak ilyet. A karácsony igazi mondanivalóját a legkisebbeknek is meg kell mutatnunk, hogy ne csak az ajándékot várják. Mi is mindig megbeszéljük, hogy nem veszünk ajándékot egymásnak, de aztán mégis kerül valami apróság a fa alá.

Megpróbálok úgy hazaérni, hogy én is segíthessek az előkészületekben. A fa díszítése például december 24-én együtt történik. Másnap már sajnos el kell utaznom, de ez a nap a családomé Csantavéren.

A bácskertesi Csizmadia Anna, a Fölszállott a páva népzenei vetélkedő győztese karácsony előtt vizsgákra, dolgozatokra készült.

— December 21-én vagy 22-én hazamegyek, és feldíszítem a fát. Minden évben veszünk egy kicsi, gyökeres fenyőt, s mindig az én feladatom a dekorálása. Anyukámnak segítek sütni, főzni, mézeskalácsot készítek — melyből a karácsonyfára is jut.

Halászlét eszünk, az asztalon pedig dió, méz és egy nagy piros alma is szokott lenni, melyet édesapám az ebéd után négybe vág, mert ennyien vagyunk a családban. Elfogyasztjuk a gyümölcsöt, hogy a következő évben is hazataláljunk, az alma ugyanis az együvé tartozás jelképe.

Számomra az ajándékozás fontos, mindig gondban vagyok, hogy mit adjak a bátyámnak, szüleimnek, rokonaimnak. Pesten kezdem el járni az üzleteket, nem vásárolok drága dolgokat, inkább hasznosakat. Tudom, hogy a saját kezűleg készített tárgyak a legértékesebbek, de azt hiszem, nincs nagy tehetségem az efféle alkotáshoz. Itt már egy hónappal karácsony előtt csillog az egész város, az emberek azonban ugyanúgy rohannak, mint korábban.

Én a lélek megtisztítását, ünnepi ruhába való öltöztetését tartom a legfontosabbnak, belülről próbálok ráhangolódni az ünnepre. Esténként, amikor a teendőim végére érek, átgondolom a napom, lecsendesedek, és elmondok egy imát.