A jól időzített bejelentés

Aleksandar Vučić ismét igazolta, hogy jól ért a médiához és a tájékoztatáshoz. Csütörtökön este, főműsoridőben, 19.30-kor közölte, hogy megalakult az új szerb kormány. A bejelentést rövidre fogta, de nem olyan rövidre, hogy ne látsszon, ahogy kezet fog Irinej szerb pátriárkával. Az elmúlt négy hónapban lebegtette a kormányalakítást. Kezdetben azt mondta, hogy gyorsan meglesz az új kormány, majd amikor ez nem így történt, azt mondta, hogy súlyos és kemény tárgyalásai vannak, részleteket azonban egyszer sem közölt. A kampány és a kormány megalakulása között arra is volt energiája, hogy Nišben tartózkodjon, és hogy ott látogassák meg azok, akik részt akartak venni a kormányzásban, valamint arra is, hogy személyesen beszéljen a polgárokkal Belgrádban (63 embert fogadott, és reggeltől estig tárgyalt velük).

Vučić kormányprogramjának prioritásai

A kormányelnök több száz oldalas programot írt, melynek ismertetése 2016. augusztus 9-én a parlamentben 6 órát vett igénybe (14 és 20 óra között). A program és a kormány megszavazása nem volt kétséges, a haladók listáján 131 képviselő neve szerepelt, és végül 163 igen, 62 nem (tartózkodás nélkül) arányban szavazták meg a kormányt. A VMSZ is rá szavazott, ahogy azt előre be is jelentette.

A hatórás programismertetésből nehéz részleteket kiemelni. A Blic napilap tíz pontban foglalta össze őket, de azt hiszem, ez négy pontban is megtehető. Egyrészt a kormány figyelme a gazdaságra irányul, azt szolgálja a szigorú pénzpolitika, mely nemcsak a pénzügyminisztertől függ, hanem a Szerb Nemzeti Bank elnökétől is, de ebben teljes az egyetértés a kormány és a nemzeti bank között. Ezenkívül az infrastruktúra fejlesztése, a külföldi tőke idevonzása a remények szerint Szerbiát egy regionális központtá teszi. Mondani sem kell, hogy ez egy rendkívül ambiciózus terv, amilyenből már olyan sokat látott a lakosság az elmúlt évtizedekben, hogy, azt hiszem, már szeretne látni megvalósult nagy terveket is. Gazdasági kérdés még a mezőgazdaság fellendítése is, ezt is jó lenne megtapasztalni. A szerbiai gazdasággal nemcsak egy minisztérium foglalkozik, hanem öt, ami nem szokványos.

A második fő csapásirány, hogy a kormány felelősséget vállal az állam alapfunkcióiért. Vagyis fejleszteni kívánja az oktatást, az egészségügyet, és gondoskodik az ország biztonságáról. Ezek természetes kötelességei minden kormánynak, és ebből egyelőre azt látni, hogy a honvédelem nem túl erős, az oktatásügy és az egészségügy pedig óriási gondokkal küzd. Mintha mindkét ágazatban az adminisztráció volna a legfontosabb, nem a diák és a beteg.

A fentieken kívül még két fontos megoldandó ügy vár az országra. Egyrészt a közigazgatás hatékonyabbá tétele, másrészt pedig az EU-s csatlakozás. Érdekes, hogy a kampány idején és utána ez utóbbi kérdés fontos volt (a 23. és a 24. fejezet megnyitása), melynél a horvátok támasztottak akadályokat, de ez alkalommal a kormányfő jóval kevesebbet beszélt az EU-s ügyekről az expozéjában.

Mi maradt és mi változott?

A szerbiai kormányzatnak a miniszterelnökkel együtt húsz tagja van. Ez eggyel több, mint Vučić első kormányában volt, és valamivel több mint a világ országaiban általában lenni szokott, de nem kivételesen sok.

A most felálló szerb kormányban megfigyelhető, hogy kevesebb a párton kívüli jelölt, mindössze csak egy van, de az a pénzügyminiszter, Dušan Vujović. Az első Vučić-kormányban nyolc párton kívüli tag volt. Megfigyelhető továbbá, hogy viszonylag sok kormánytagnak van amerikai vagy brit kapcsolatrendszere, vagy úgy, hogy ott tanult, vagy úgy, hogy együtt dolgozott bizonyos ottani intézményekkel. Még egy érdekesség, hogy a miniszterek közül sokan nagyon jól teljesítettek tanulmányaik során — például az új oktatásügyi miniszter, Mladen Šarčević három év alatt fejezte be a matematika kart, de mások is vannak, akik már országos és nemzetközi sikerekkel, ösztöndíjakkal büszkélkedhetnek. Így a most megalakuló kormány egyszerre szakmaibb, és egyszerre több benne a párttag is. Ezenkívül a kormány egésze fiatalnak mondható, több negyven év körüli minisztere van, sőt negyven év alatti is, például az igazságügy-miniszter, Nela Kuburović. Az is jól megfigyelhető, hogy a nők aránya növekedett a kormányban, kettőről ötre.

A fontos minisztériumok (külügy, belügy, pénzügy, honvédelem) vezetése nem változott, noha a honvédelmi miniszter viszonylag új, mert az első Vučić-kormányban Gašić miniszter elfogadhatatlan célzást tett egy újságírónővel kapcsolatban (annyira alpárit, hogy én erről semmi közelebbit nem írok). Ha megnézzük a nemzetközi példákat, általában nincs közigazgatási és önkormányzati miniszter. Szerbiában azért volt — ráadásul az egyik legfontosabb minisztérium —, mert a kiadások csökkentésére itt volt lehetőség. Kori Udovički volt az a párton kívüli miniszter, akinek folyamatosan kellett közölnie a híreket a karcsúsításokról, vagyis az elbocsátásokról, ezért az egyik legnépszerűtlenebb politikus volt. Őt Ana Brnabić váltja, aki az első bevallottan homoszexuális miniszter Szerbiában, és aki azt mondja, ez nem befolyásolja a munkáját, felesleges is erről beszélni. Udovičkivel ellentétben ő úgy látja, hogy a jobb szervezés a megoldás, nem pedig az elbocsátások.

A kormány ezenkívül megszabadult az egyik ballasztjától, Velimir Ilićtől, aki az egyik legjobban kritizált miniszter volt, noha Aleksandar Vulin, akivel kapcsolatban szintén sokan és sokat viccelődtek, maradt. Goran Knežević Željko Sertićet váltotta a gazdasági minisztérium élén, de gazdasági kérdésekben, úgy látszik, továbbra is Zorana Mihajlović dominál majd, aki a kormány alelnöke, és maradt is a tisztségén. A mezőgazdaság kérdéseivel is új miniszter foglalkozik majd, Snežana Bogosavljević Bošković székébe Branislav Nedimović ül. Rá az a feladat vár, hogy megerősítse az eddig viszonylag elhanyagolt mezőgazdaságot. Nikola Selaković igazságügy-minisztert az 1982-ben született Nela Kuburović váltja, aki már sok projektumban részt vett, noha a kritikusai túl fiatalnak tartják. Az ő feladata lesz összhangba hozni az európai és a szerb törvényeket. Mladen Šarčević a rendkívül jó, ám igencsak drága Ruđer Bošković-iskolát vezeti nagy sikerrel, így ő lett a következő közoktatási miniszter Srđan Verbić eddigi párton kívüli miniszter után. Ivan Tasovacot, aki nem sok vizet zavart, Vladan Vukosavljević váltja a kultúra és a tájékoztatás minisztériumában. Neki viszonylag sok tapasztalata van, ráadásul nemcsak angolul, de franciául is beszél. Az új kormányban a tárca nélküli miniszterek között van Slavica Đukić Dejanović pszichiáter, aki eddig egészségüggyel és családi ügyekkel foglalkozott. És végül egy kuriózum: a Nyugdíjasok Egyesült Pártjából (PUPS) Milan Krkobabić személyében is egy tárca nélküli miniszter került az új kabinetbe.

Vučić, a karmester

Az új kormányban tehát jelentős változásra nem került sor, és nem is kerülhetett, hiszen Aleksandar Vučić vezető szerepe nagyon átütő. Ő olyan, mint egy karmester, aki ha int, akkor a minisztereknek muzsikálniuk kell. Hasonlíthatnám még egy szövetségi kapitányhoz is, aki úgy szavaz bizalmat a játékosoknak, azaz a minisztereknek, hogy bármikor bármelyiküket lecserélheti. Többször is kijelentette, hogy sok munkát vár a minisztereitől. És tudjuk, hogy az első kormánya idején is leváltott minisztereket, ha arra volt szükség.

Úgy látom, hogy a kormányprogram nem foglalkozik hangsúlyosan a migránskérdéssel, pedig ez egyre fontosabb lesz.

A VMSZ és az országos politika

A jelek szerint a miniszterelnök nem sokat gondolt a kisebbségekre, noha Rasim Ljajić kormányfőhelyettes kisebbségi. Úgy látszik, Vučić leértékelte a VMSZ-t. Az elmúlt másfél évtizedben ugyanis a VMSZ-nek miniszterelnök-helyettese is volt, most azonban négy államtitkárral kell beérnie. Igaz, az egyik az infrastrukturális és fejlesztési minisztériumban dolgozik. Ez az egyik legfontosabb minisztérium, vezetője, Zorana Mihajlović pedig a kormány alelnöke is. Fontos, hogy a magyarlakta területekre befektetések érkezzenek, melyek a helyi magyarokat juttatják munkához. Fontos a mezőgazdasági és környezetvédelmi államtitkári tisztség is. A VMSZ ezenkívül a közoktatási és a közegészségügyi minisztériumban is képviselteti magát. Reméljük, hogy ezek a magyar politikusok elszántan kiállnak majd a magyarság érdekeiért, hiszen a közoktatás területén óriási feladatok vannak (osztálylétszám, értelmes módon való szerbnyelv-oktatás, magyar diákokra optimalizált tankönyvek, minőségbiztosítás). A mezőgazdaság kérdései is nagymértékben érintik a magyarságot, az egészségügy viszont nem csak magyar ügy, ezért annak működése, azaz működésképtelensége mindenki számára borzasztó, aki beteg.

Szerbia lakossága sokat várhat az új kormánytól, hiszen az ország nagyon nehéz helyzetben van. A kormánynak nincs nagy mozgástere sem a kül-, sem a gazdaságpolitikában. Mégis biztató, hogy az inflációt alacsonyan tartja, hogy vannak befektetések, viszont nőnie kellene a foglalkoztatottságnak, és bőven akad egyéb tennivaló is.