Az ember többnyire hagy valamilyen nyomot maga után. Hol jót, hol pedig rosszat. Az utókorra marad a mérlegelés, amikor már van mihez hasonlítaniuk mindazt, ami velük és miattuk, pontosabban érettük történt. Különösképpen vonatkoztatható ez az oktatásügyi munkásságra. Az eredmények gyakran csak évek múltán bontakoznak ki, amikor a gyermek teljes egészében rádöbben saját értékeire. Olykor azonban az oktató dicséretet is szeretne kapni valahonnan, valaki(k)től. Ha nem is nagy csinnadrattával, de egy parányi, mákszemnyi elismerését csupán annak, hogy nem fáradt hiába!
Ezúttal azonban a ,,mákszem' fává terebélyesedett. Bakator Jánosnak, a torontálvásárhelyi Moša Pijade Általános Iskola osztálytanítójának a növendékei, a Manók társulata, az idei vajdasági Suliszínház-fesztiválról, Muzslyáról, díjakkal, elismerésekkel, dicséretekkel feltarisznyázva tért vissza.
Pedagógusportrét szándékoztam készíteni, ám az óráról, a megbeszélt találkáról ezúttal éppen a tanító bácsi hiányzott. Jegyzeteim között csupa ,,felnőttes' kérdések, amelyekkel abban a pillanatban nemigen tudtam mit kezdeni. Ilyenkor hihetetlenül előnyös ,,nagybácsis előtudás'-sal is rendelkezni! Gyermekkezek lendültek a magasba, és egymást túllicitálva mesélték legutóbbi muzslyai élményeiket.
- Árpi hat fagylaltot is megevett! - szavalták kórusban a lányok. - Nem vittünk magunkkal szurkolótábort - szónokolt Ramóna. - Mi jó színészek vagyunk, és olykor még vidéken is nekünk szorít a hazai közönség! Csóka és Magyarittabé is visszatapsolt minket.
Nyugtalan, örökmozgó, tűzről pattant negyedikesek, pár hónappal a felsős tagozatba való lépésük előtt. Ha kell, akár rögtönöznek is mesét: Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy király, aki szeretett pipázni. Ennek a királynak volt egy disznója, akit megtanított beszélni... A színdarabban, amit a tanító bácsijuk rendezett Móra Ferenc meséje nyomán, a királynak egy legye volt és hatalmas, lusta udvartartása. Ebből kifolyólag pedig még hatalmasabb bánata, mert ez a légy mindig akkor zümmögött, amikor ő aludni szeretett volna. Ezt a legyet csípik el végül furfanggal és a király mézes ábrázatával. - De királykisasszonyt nem adtak a fele királysághoz! - jegyezte meg Krisztián. Mindenképpen érdemes lenne kikérni a véleményét egy következő darab színrevitelekor!
Bakator János nemcsak szakmailag lépett édesanyja, Bakator Judit nyomdokaiba, hanem életszemléletét, ,,hitvallását' is magáévá tette: ,,A gyerekek nagyon szeretnek játszani, szerepelni, és ha ezt irányítani tudjuk, a siker nem maradhat ki.' Csáki Ramóna, Kalmár Valentina, Jóvér Gabriella, Huszka Gabriella, Nagy Éva, Búvári Norbert, Szabó Árpád, Koncz Zoltán, Miklós Tivadar, Kiss Szilveszter, Beszédes Krisztián és Tokai Antal, a IV/1 osztály színjátszó-társulatának teljesítménye igazoló, ékes példája ennek.