Mint mondja, a műhelyben húsz évvel ezelőtt havonta 650 órát is meg kellett javítani, manapság mindössze 4-5-öt hoznak be. Főleg elemcserére térnek be az emberek, mivel a tömeggyártás rányomta bélyegét erre a szakmára is, és a ma forgalomban lévő órák jórészét már nem lehet javítani. Ha elromlanak, akkor el kell dobni őket.

— 1968-ban fejeztem be az iskolát, összesen négyen végeztünk ezen a szakon. Az Aurometalba jártam gyakorlatra, és akkoriban felváltva egy napot dolgoztunk, egyet pedig tanultunk. Mi a vízvezeték-szerelőkkel, esztergályosokkal, aranyművesekkel, szerszámlakatosokkal jártunk egy osztályba. Véletlenül választottam ezt a szakmát, a nagybátyám ugyanis megtudta, hogy az Aurometalba órásokat keresnek, és ezért döntöttem úgy, hogy kitanulom a mesterséget — kezdi a beszélgetést Márton Sándor.

Az iskola és a katonaság után, 1971-ben Kurai Iván ékszerészhez és óráshoz került, majd tizenkilenc évig nála dolgozott. Kurai volt az egyik legismertebb aranyműves és órásmester Szabadkán. Amikor pedig nyugdíjba vonult, átadta az üzletet Márton Sándornak. Ő önálló iparosként folytatta a szakmát. A műhely eredetileg a Matko Vuković utcában, a Kiskápolnával szemben volt, de amikor elkezdték építeni a Standard épületét, átköltözött a Borovo utcába, ahol ma is található.

— 1986-ban Kurai Iván nyugdíjba vonult. November 29-én kimentünk az üzlet elé, lehúzta a rolót, és átadta nekem a kulcsokat. Másnaptól kezdve már én nyitottam ki a műhelyt, és én folytathattam a szakmát. Valójában zökkenőmentes volt az átvétel, mert a kuncsaftok többsége már ismert, hiszen Iván bácsi korábban mindenkinek bemutatott — meséli Márton.

A szabadkai mester minden órát meg tud javítani, a faliórától kezdve a váltóórákon át a vekkerig. De mint mondja, az utóbbi évtizedekben igencsak megváltozott a szakma, sokkal kevesebb a javítanivaló, mivel manapság a digitális és az analóg órák vannak elterjedve, melyekben általában csak elemet kell cserélni. Márton Sándor minőségi szolgáltatást nyújt, a legtartósabb svájci elemeket használja ugyanis, és két év garanciát is ad rájuk.

Az évek alatt számos értékes és kevésbé értékes órát javított meg. Mint mondja, a világon a legjobb minőséget a svájci Philippe Patek és a Schaffhausen óragyár tudja előállítani.

— Szabadkán összesen öt Schaffhausen volt. Egy óra értékét sok minden meghatározza, a Rolexeké például nem elsősorban a szerkezet minőségétől függ, hanem a külső dekorációtól. Briliánssal vannak kirakva, a szerkezet pedig aranytokba van ágyazva. Az órákat Svájcban kezdték el fejleszteni és gyártani, illetve ugyanott kezdték el először használni a vágott balanszos billegőt is. Ezt a billegőt háromféle anyagból készítették: hőre táguló, hőre összehúzódó és semleges anyagból, így az óra nagy hidegben is pontos volt. Emellett a hajszálrugó továbbfejlesztésével is nagyobb pontosságot tudtak elérni. Egyszer valaki megkérdezte, hogy mi a különbség az ő 50 eurós Rolexe és egy németországi kirakatban látott 8000 eurós Rolex között. Azt válaszoltam, hogy ugyanaz, mint egy Zastava személygépkocsi és egy Mercedes között. Igaz ugyan, hogy mindkettőnek négy kereke van, és elvisz A pontból B-be, de az egyik Zastava, a másik pedig Mercedes. A jobb órák esetében a gyártó 45 másodpercen belüli késést vagy sietést garantál, ez esetben nincs értelme javítani. Van egy olyan tévhit a szakmánkkal kapcsolatban, hogy mi, mesterek eltulajdonítjuk a beadott órákból a rubinokat. Ezek csiszolt üvegek, melyek értéke körülbelül 5 para, vagyis semmi értelme ellopni őket.

Márton Sándor egyébként negyven év, két hónap és kilenc munkanap után vonult nyugdíjba. Azóta kilenc év telt el, vagyis lassan fél évszázada dolgozik a szakmájában. A nyugdíj nagyon kicsi, ezért addig folytatja a munkát, amíg az egészsége bírja. A mester műhelye tele van régebbnél régebbi órákkal, sok kuncsaft egyszerűen elfelejtett visszajönni értük. A törvény egyébként arra kötelezi a mestert, hogy hat hónapig őrizze meg az órákat, de ennek ellenére egyet sem dobott ki. A legrégebb óta gazdára váró karórát még az 1960-as években hozták be javításra, és azóta is a szekrényben pihen.

— Egyszer megcsörrent a telefon, és egy úriember elmondta, hogy másfél évvel ezelőtt behozott javításra egy Doxát. Miután közölte a nevét, megegyeztünk, hogy ha megtalálom az óráját, visszahívom. Mindent dokumentálunk, az órák egy része dobozokban van, ezért könnyen rábukkantam. Viszont gyorsan kiderült, hogy az órát nem másfél, hanem tizenöt éve hozta be, és egyszerűen megfeledkezett róla. Miután az illető kifizette a javítás díját, az óra természetesen visszakerült hozzá.      

Márton Sándor órásmester Szabadkán az utolsó mohikánok közé tartozik, hiszen gyermekei más szakmát választottak. Ha bezárja a boltot, nem lesz, aki folytassa.

Szabó Attila felvételei