Az októberi nap fényében sütkérezve

Az októberi nap fényében sütkérezve

Tanárának szavaival élve mai történetem főszereplője nagyon eleven gyermek volt. Már kiskorában is szerette gombostűvel szurkálni a társait. Sikerült is elérnie, hogy egyszer majdnem kicsapják az iskolából. Ekkor úgy határozott, hogy tengerészkapitány lesz, aminek Jules Verne volt az oka. Egyszerűen szeretett volna utazni a világ körül.

Mály Gerő a méltánytalanul elfeledett, meg nem énekelt magyar színészek sorába tartozik. A zömök testalkatú, fanyar humoráról ismert komikus a második világégés után Amerikába emigrált, ahol olyan csendben és észrevétlenül hunyt el, hogy hazájában szinte észre sem vették. Rehabilitációja azóta sem történt meg, a közönség pedig, amelyet a színész oly sokszor nevettetett meg, szinte teljesen elfeledte.

Az örmény származású Mály Gerő 1884-ben született Székelyudvarhelyen. 1913-ban, huszonhat esztendősen debütált a vásznon a Házasodik az uram című némafilmszkeccsben. Az 1920-as évekre már befutott kabarészínész lett, de a sikerig vezető út nem volt könnyű. Egy évtizedig faluról falura utazgatva vándorelőadó volt, de a szülei nem nézték jó szemmel az ismertség kapujában álló gyermekük művészi ambícióit. Mire a harmincas évek elején a hangosfilm teret hódított, a negyvenes éveiben járó művésznek jelentős filmes tapasztalata volt. 1931 és 1943 között harminckilenc alkotásban szerepelt, és jobbára erős karakterszerepekben tűnt fel. Legtöbbször dörzsölt, felvágott nyelvű inasokat, komornyikokat alakított. A maximalizmus híve volt, aminek köszönhetően játéka még a gyengén megírt, erőtlen figurákat is élettel töltötte meg. Az anekdoták szerint igazi mókamester volt, legalább akkora, mint barátja, Kabos Gyula. Szerette átalakítani szövegeit, improvizált, és új poénokat is hozzátett. Vígszínházi kollégája, Fenyő Emil a következőket nyilatkozta róla: „Színésznek és embernek is a legkülönösebbek egyike. Mindent, amit csinál, halálosan komolyan vesz. Soha egy mosoly, egy arcrendülés sem árulja el, hogy éppen a legbadarabb szövegeket mondja. Sőt, minél nagyobb képtelenségeket mond, annál savanyúbb képet vág hozzá.”

Ez a kettősség, kedves olvasók, Mály komikumának a lényege, és ettől lesz falrengető komikus. 1937-ben nem kevesebb mint tizenhárom képmesében volt látható. Nem tartozott a szomorú bohócok közé, hiszen az életben is vérbeli nevettető volt. Thália szentélyében is ugratta kollégáit, ami néha olyan jól sikerült, hogy Gerőt az ügyelőnek kellett rendre utasítania. Egyik legjobb alakítását A hölgy egy kissé bogaras című remekben nyújtotta a szigorú titkár, Kropaher bőrébe bújva. Egyed Zoltán írta róla, hogy nehéz, imbolygó járása volt, mint egy bölénynek, de mégis valami olyan könnyedség áradt belőle, amellyel az ujja köré csavarta a mindenkori közönséget. 1943-ban karrierje sajnos a végéhez közeledett. 1946-ban az óceánon túlra költözött, de angolul nem akart megtanulni. „Ha az amerikaiak beszélni akarnak, tanuljanak magyarul” — olvasható a memoárjában. Az emigráció magányában elszegényedő előadót egy New York szívében található magyar étterem alkalmazta. Életének utolsó éveiben gyakran emlékezett vissza életútjának legszebb állomásaira.

A szombat esti premier nézőterén számára csupa idegenek ültek. Gőgös, kiábrándult szépségek, fanyar, fölényes urak, avagy más néven az ádáz pesti publikum. Akik úgy lelkesedtek, sírtak vagy éppen hahotáztak, ahogyan Mály Gerő akarta, aki vasárnaponként nyugodtan üldögélt a Pannónia utcai kis fapadon, hogy sütkérezzen az októberi nap és saját dicsősége fényében.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Filmtabletták
Sztárportré
  • Összeállította: Brasnyó Zoltán
  • 2016.02.22.
  • LXXI. évfolyam 7. szám
Facebook

Támogatóink