A fiatal várvédők

...szép szó, de a Landwirtschaftausstellung még szebb! Ismerik, ugye, ezt az újdonsült vicces aranyköpést? De hiába is mosakodom így utólag, hiába mókázom, a tenger vize sem képes sokak előtt tisztára suvickolni. Önzően kisajátítottam magamnak ugyanis nemrégiben egy hétvégét, amikor pedig a forgatagban lett volna a helyem. Hogy karneváli bohócruhában fakadjak kacajra nyomorúságunk fölött, és nagy hangon, színes fényképözönnel kürtöljem világgá, még mindig itt vagyunk, megvagyunk és élni akarunk.
Így történt meg végül, hogy igazolt(?) okokból nem készültek el a képek. Előzetes híráradat után ugyanis, valahogy szinte magától értődőnek tűnt, hogy terjedelmes beszámoló érkezik majd a dél-bánsági faluból. Mert egy maroknyi ember ezúttal is tartotta a hátát, és nekik köszönhetően jó hírünk furulyaszó nélkül is átszárnyalta az országhatárt. Lakosai összefogtak, hogy a szürke hétköznapokba némi színt (ízes kabarékkal egybekötött magyarnótaest a művházban; gyermekzsivajtól hangos, csacsogó május végi karnevál; ínyeket becézgető bográcsos marhapörkölt-verseny a vásártéri eperfák alatt) csempésszenek be, mint hajdanán (kb. 17 évvel ezelőtt), amikor nemcsak a ,,nagy' újságíróknak nem volt ,,cikis' általjönni a Tiszán, de a Srí Lanka-i nagykövet gépkocsija is végiggördült a nyárfasoros nagyutcán. Nagykövetestül. Tudom, gördülne az most is, mert a vasúti átjáró és a ,,spártakocsma' közé új aszfalt lett húzva. (És úgy mellékesen, néhány út menti jegenye kibillentve a vasúti töltés alatt, de ez már a történetből történetbe átfúddogáló, túlbuzgó útászok szele! )
Mi tudniillik haladni akar(t)unk, és nem döcögni! Nemcsak egymás hiányosságát, hanem a körülöttünk kipattanó új színfoltokat is észrevenni. Történetesen azokat a piros, lila és rózsaszín, cserépbe ültetett futómuskátlikat a villanyoszlopokon vagy az új támlás padokat a parkban és a buszállókon, amelyek lelki és fizikai felüdülésre lettek a polgárok rendelkezésére bocsátva. A szórakoztató esti műsor keretében a közönség Balatonszabadi Kárpát-medencei döntős és Nívó-díjas népdalkörének előadásából is kapott ízelítőt. Az pedig, hogy üdvözlésképpen falunk himnuszát, a Kék nefelejcset is elénekelték, egy olyan megtiszteltetés, ami már azt is jelentette, hogy Hódmezővásárhelyhez hasonlóan, a balatonmellékiekkel is ígéretesen túlnőttünk a protokolláris testvérvárosi kapcsolatokon.
S persze, az ígéret. Belőle részemről végül is csak egy tanterven kívüli és állatkert-látogatással egybekötött, élő történelemóra lett megvalósítva akkortájt. A magyar ajkú torontálvásárhelyi hatodikosok hat fős kicsiny csapata egy hertelendyfalvi magyar szakos tanár, és egy torontálvásárhelyi agrármérnök-biológiatanár vezetésével kelt útra dicső múltunk színhelyére, a nándorfehérvári várfalak közé.