A Porgy és Bess a Szegedi Szabadtéri Játékok színpadán — Igazi afro-amerikai jazz-operaélményben lehetett része augusztus elején a Szegedi Szabadtéri Játékok közönségének. Az operaelőadás valódi kuriózumnak számított, hiszen már évtizedek óta nem szerepelt műsoron Magyarországon.
George Gershwin világklasszis operaprodukcióját, a Porgy és Bess című darabot a New York-i Harlem Opera Theatre állította színpadra Susan Williams-Finch rendezésében (rendezőasszisztens Stephen Finch), közreműködött a Szegedi Szimfonikus Zenekar, vezényelt Stefan Kozinski karmester.
Gershwin három felvonásos dalművét 1935-ben mutatták be először. A darab szövegkönyve DuBose Heyward igaz történetét feldolgozó kisregénye nyomán készült, és nyelvezetében is a négerek népi beszédstílusának megfelelően kíván autentikus lenni.
A művet a zenei sokféleség, a jazzes és szimfonikus elemek harmonikus ötvözete teszi kiemelkedővé. Dalbetéteinek slágerváltozataival — mint például a Summertime-mal — pedig az egyik legismertebb operazeneművé vált.
A Porgy és Bess egy nyomorék férfi és egy tűzről pattant nő románcáról szól. Bess zűrös múltja, illetve előző, indulatos és agresszív párja, Crown elől menekül Porgy karjaiba. Mellette megismeri az otthon és a biztonság élményét, de kísérti őt a múlt, és két tűz között — saját eszének és szívének küzdőterén — találja magát. Egy nő belső békétlenségéről, a helyes út kereséséről és annak akadályairól szól a darab. Mindez a ’30-as évek Amerikájában, Dél-Kalifornia állam Charleston városkájában játszódik le, ahol nem idegen a szerencsejáték és a drogüzérkedés, s még erősen érződik a feketék és a fehérek közötti ellentét.
A Porgy és Bess bemutatójával egy hangulatában szikrázó, eseményeiben dinamikus, hangzásvilágában azonban kimért és nagyon precíz produkció közegévé vált tehát a Dóm tér játéktere. A színpadi kompozíció összhangjához pedig a díszlet (Tóth Kázmér), a jelmez (Susan Williams-Finch) és a koreográfia (Starr Domingue) is egyaránt hozzájárult.
