* Mintha finomodott volna a stílusa, mintha már nem a régi stílusban játszana. Művész úr, mi ennek az oka?
- Szerintem nem más ez a zene, amit most képviselek, mint a régi, de az igaz, hogy finomodott. Mindig is azt szerettem volna játszani, amit most, de eddig nem sikerült. Talán az eddigi életmódom nem tette lehetővé. Valóban, mintha ez a korral járna, bár nem hiszem, hogy csak az az oka ennek, hogy harmincéves lettem. Hogy a közönség ezt hogyan fogadja, azt tőle kell megkérdezni, de eddig - hogy így mondjam: nem kaptam negatív visszajelzéseket.
* Nemrégiben megnősült. Hogyan egyeztethető ez össze a bohém, művészélettel, életmóddal?
- A bohémsággal ez biztosan nincs összefüggésben. Habár attól függ, hogy mit takar ez a kifejezés. Most is ugyanúgy járok koncertekre, mint előtte. Hogy a zeném finomodott, talán ennek is tulajdonítható. Ami a házasságot illeti, hát talán ez is a korral jár. Sok mindent megéltem, s talán ennek is köszönhető, hogy sikeres, boldog házaséletet élek.
* Kevés olyan ember van a Vajdaságban, aki elmondhatja magáról azt, hogy szinte mindent elért, bejárta az egész világot. Ön közéjük tartozik. Továbbra is itt él, nem költözött el Prágába vagy Párizsba. Hogyhogy?
- Nem gondolom azt, hogy Szabadka egy olyan hely, amelyhez mindenáron ragaszkodni kell. Úgy vélem, ez is egy pillanatnyi állapot. Persze, vannak, akik ennek az ellenkezőjét mondják, azt, hogy ez a világ legjobb helye. Ezt olyanok mondják, akik nem idevalósiak, nem élnek itt közöttünk. Aki járt már Európában, aki kimozdult innét, az tudja, hogy Szabadka egy magába zárkózott közösség. Ez minden itt élő nemzetre jellemző. Engem Amerika egyáltalán nem vonz. Utazni szeretek, s fogok is, de egyelőre a bázis, az itt van Palicson. Ez a központ, innét indulok ki. Hogy itt itthon vagyok-e otthon, nos, azt gondolom, hogy igen. Bár sokan mondják nekem, hogy nem itt van a helyem.
* Mennyiben más a szabadkai közönség, mint, mondjuk, a monacói?
- Telitalálat ez a kérdés. Két olyan városról van szó, ami nagyon hasonlít egymásra. Túl beképzelt Monaco is meg Szabadka is. Az emberek többet gondolnak magukról, mint amik. Ezt talán a fővárosiakra szokták mondani, de vannak kivételek. Ez a két város pontosan ilyen kivétel. Szabadkán és Monacóban az emberek borzasztóan érdektelenek. Budapesten, a város nagyságából kifolyólag sokkal több olyan ember él, aki nyitott a világ felé és nyitott a művészetek felé, s tudja azt, hogy semmit sem tud. Szabadkán a színházban is, a koncerteken is ugyanazokat az embereket látni, talán mert az emberek többsége bezárkózik a saját kis világába, s úgy véli, hogy az a gondolkodásmód, amit képvisel, az a helyes, az az egyedül mérvadó. Az emberek egyszerűen nem akarnak a saját fejükkel gondolkodni, maximálisan érvényesül a tömegeffektus.
* Lajkó Félix szerint hol jó élni?
- Erre nem tudok válaszolni. Én idevalósi vagyok, de nem mondom azt, hogy itt jó élni. Úgy látom, hogy a bácskai magyar ember maximálisan konzervatív. Nem szereti sem a magyarországiakat, sem a más nemzetiségűeket, s azt hiszi magáról, hogy mindenkinél okosabb. Nagyképű. Holott erre semmi joga, mert mindaz, amit hisz, nem éppen úgy van. De például Budapesten sem szeretek sokáig lenni, mert ha így lenne, akkor ott maradtam volna, s akkor most nem itt beszélgetnék önnel.
* Filmezés, zene, zeneszerzés. Erről ismert mindenütt. Van Önben szereplési vágy?
- Nem válogattam, amit játszanom kellett, azt elvállaltam. Nem én kerestem a lehetőségeket, hanem a különböző szituációk találtak meg engem. Ha ez szereplési vágy, akkor vállalom. A zeneszerzés pedig folyamatos. Az improvizáció mindig jelen volt az életemben.
* Az elmúlt időben egyes magyarországi politikai körök előszeretettel hivatkoztak Önre. Gondolom, a megkérdezése nélkül. Hogyan vélekedik erről?
- Hogy használják a nevemet, az az ő magánügyük. Ma az egész világ nagyon beteg. Ez Magyarországra sokszorosan vonatkozik. De az egész magyarság beteg. Ez a bácskai magyarokra éppúgy vonatkozik, mint az úgynevezett anyaországiakra. Szerintem nem kellene összekeverni a politikát és a művészetet. Még akkor sem, ha vannak kifejezetten olyan darabok, amelyek összefüggnek ezzel. Mi a politika? Hogy jobb legyen a világ? Hogy szebb legyen a világ? Itt mindig is siránkozás ment, s nem hiszem, hogy a zenét ebbe ne kellene bevinni.
* Bejárta a világot, ezt sok-sok vízummal tette meg. Hogyan látja a magyar állampolgárság kérdését?
- A kettős állampolgárság kérdését Magyarországon úgy adták el, mintha rajtunk segíteni kellene, mintha mi magatehetetlenek volnánk. Ez nekem úgy jött le, hogy mi az erdő másik végében lakunk, s ezért az erdő bal részén levőknek kötelezően segíteniük kell rajtunk. Nem erről szól ez szerintem. Én semmiféle segítséget nem kérek. Ha magyar állampolgár lennék, ugyanúgy megdolgoznék a pénzemért, ugyanúgy fizetném az adómat, ugyanúgy megdolgoznék mások nyugdíjáért, mint most. Tehát teljesen beteges ez a sok demagógia, amit rólunk naponta prédikálnak odaát. Utazni szerb útlevéllel meg vízummal is lehet. Nem erről szól ez. Hanem arról a sok összevissza-beszélésről, meg akadékoskodásról, ami egy különös magyar mentalitás, specifikum, megszokni sosem lehet.
* Sokan feltették már ezt a kérdést, engedje meg nekem is: miről szól az Ön művészete?
- Az érzékenységről. Ez a világ nagyon zsibbadt, ebből erőteljesen lehet írni. Régebben azt gondoltam, hogy az erőteljesség az, hogy kiállok az emberek elé, s a zenén keresztül elmondom nekik mindezt. Az utóbbi időben azt érzem, hogy nem az én tisztem ezt elmondani nekik. Másképpen is el lehet ezt érni. De ha jobban belegondolok, akkor végül is nem lehet ezt elmagyarázni, elérni.
* Most Palicson vagyunk. Az a benyomásom, mintha rousseau-i magányba vonult volna...
- Amikor a belvárosban éltem, nagyon zavart az autók zaja. Szinte mindennap az erdőbe mentem ki gyakorolni. A városban sosem éreztem jól magam, mert falun nőttem fel. Az előbb már mondtam, hogy nem maradtam Pesten, most egy újabb indokot mondtam, hogy ezt miért nem tettem meg.