Az emberiség ősi vágya

Az emberiség ősi vágya

Fajunk több szempontból is a bolygó legsikeresebb élőlényének számít.

Földtörténeti léptékkel mérve száz év csak egy röpke pillanat, de ennyi idő elegendő volt ahhoz, hogy a várható átlagéletkort jelentősen megnöveljük, illetve hogy a népesség számát többször is megduplázzuk. Mindkét ténynek vannak azonban negatív vetületei is, hiszen hosszú távon a két trend egyszerre — egy véges erőforrású bolygón — csakis katasztrófához vezethet, de bízzunk abban, hogy a (józan) emberi elme ennek a kezelésére is képes lesz.

Az emberiség a kultúrát mindig is túlélési fegyverként használta, illetve a kultúra segítette elő azt, hogy a bolygó egészét sikerült benépesíteni. A műszaki vívmányok, találmányok, felismerések és felfedezések mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy egyre jobban élhetünk. Paradox módon hosszú távon még a katonai célú fejlesztések, a hadiipar is. Mára azonban már mesze benn vagyunk egy olyan egyirányú utcában, ahonnan úgy tűnik, nincs visszaút.

A digitális kultúra virágzásának korszakát éljük. Ez is értelmezhető úgy, mint egy túlélési eszköz. De nem lehet nem figyelembe venni, hogy ami történik, az rétegeiben változtatja meg az emberi gondolkodást és azzal együtt a társadalmat. Nemcsak a kommunikációt alakítja át, de a napi rutinfeladatoktól kezdve a párválasztáson át a gazdasági struktúrákig mindenre hatással van. Az új technológiák manapság sokkal gyorsabban terjednek, mint régen. A vasútnak 125 év kellett, hogy behálózza a Földet, az internet ezt 25 alatt tette meg. A korábbi innovációk elterjedése tovább tartott egy emberöltőnél, viszont ma már életünk során többször is megváltozik a világ. Ez a tudás közvetítésének, a tudástranszfer eddig megszokott útjának a teljes átalakulását hozta, amire valójában nem is igazán vagyunk felkészülve.

Ükapáink idejében még amit az apa tudott, azt átadhatta a fiának, és lényegében annyi elég is volt a boldoguláshoz. Ma már az előző generációk ismeretei nem elegendőek, sőt, a saját felsőfokon megszerzett tudásunk sem. Ha lépést szeretnénk tartani — ez ma már nem frázis csupán —, életfogytig kell tanulnunk. Manapság már sok szempontból megfordultak, kifordultak a dolgok: gyakran a fiatalok tanítják az öregeket az újdonságokra, már akik hajlandóak rá. Tény azonban, hogy a digitális kultúra már jórészt virtuális elemekből áll, némiképp eltávolítja az embert a valóságtól. Ez súlyos problémaforrás is lehet, gondoljunk csak arra, hogy az álhírportálok mennyi valótlanságot ontanak magukból. Aki bizonytalan ebben a világban, az könnyen eltévedhet.

Az internet elterjedése azt hozta, hogy immár ingyen használhatunk nagyon drága szolgáltatásokat, cserébe azonban sokszor a személyes adatainkat adjuk. A piaci folyamatok eredményeként egyre többet használjuk a világhálót, egyre több információt adunk meg magunkról, sokan nincsenek is tisztában vele, hogy ezt mikor ki és mire tudja majd felhasználni. Meg kell azonban jegyezni, hogy a különféle portálok, szolgáltatások nem minden esetben élnek vissza ezzel a helyzettel, viszont hasznos információkhoz jutnak a szokásainkról. Ma már folyamatosan kommunikálunk, ami az agyunkat is megterheli. Ennek biztosan lesznek hosszú távú következményei, hiszen az evolúciós folyamatok nem működnek ilyen gyorsan. Egyelőre az is meglehet, hogy átlagban okosabbak leszünk, de ennek az ellenkezője is elképzelhető. A jövő generációi valószínűleg jobban teljesítenek majd a bonyolult informatikai feladatok megoldásában, viszont a „hagyományos” emberi tevékenységek közül nagy eséllyel még az egyszerűbbeket sem fogják tudni elvégezni.

Korunk nagy elméi, Stephen Hawking és Elon Musk azzal riogattak, hogy ha nem vigyázunk, akkor mindez átláthatatlanná válhat. A digitális világra vidékünk egyszerű embere talán még mindig úgy tekint, mint az aktuális kormányfőnk egyik kedvenc mantrájára, miközben valójában már mindenhol használjuk, a mindennapjaink része. Ami a törvényes kereteket illeti, a szabályozás nagyon le van maradva. A legtöbb e-business szolgáltatás jogilag a szürkezónában mozog, de inkább a feketében. Sok ember azt hiszi, hogy a világháló egyfajta közmű. Pedig nem az, hanem a profitéhes cégek gyűjtőhelye is. A digitális kultúra valójában az emberiség ősi vágyait valósítja meg. A mobiltelefon a telepátia, a világháló a tudással felvértezett szellemekhez való fordulás, a robotok alkalmazása pedig a rabszolgatartó társadalom egyfajta (humánus) megvalósulásaként is felfogható.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Természetes jelenségek?
Nézőpont
  • TÓTH Péter
  • 2018.11.07.
  • LXXIII. évfolyam 44. szám
„Kérem a következőt…”
Nézőpont
  • Tóth Péter
  • 2018.10.28.
  • LXXIII. évfolyam 43. szám
Facebook

Támogatóink