Boeing—777, 239 utas, tartózkodási hely: ismeretlen — „Megtalálták az eltűnt maláj gép roncsait”, „Újabb műhold fényképezte le a maláj gép feltételezett darabjait”, „Rossz helyen keresték a maláj gépet” — ilyen és ehhez hasonló főcímek, hírek tucatjait olvashattuk az elmúlt hetekben. A lényeg azonban továbbra is az, hogy egy Boeing—777 utasszállító gép 239 utassal a fedélzetén rejtélyes módon eltűnt.
A Kuala Lumpurból Pekingbe tartó repülőgépnek március 8-án veszett nyoma. A gép egyébként hét órával a felszállása után is adott jelet egy műholdnak, és ebből arra lehet következtetni, hogy akár a Kaszpi-tenger keleti partjáig vagy az Indiai-óceán déli részéig is eljuthatott. Eltűnése után Kína azonnal nyolc hajót és három katonai repülőgépet küldött a térségbe, a roncsok utáni kutatás a Malajzia és Vietnam közötti vizeken azonban nem járt sikerrel. A gép fekete dobozának jeleit sem tudták befogni.
A Boeing—777 után azóta is több millió ember nyomoz. Az amerikai kormánnyal is kapcsolatban álló DigitalGlobe műholdszolgáltató több mint 3 millió civil önkéntest vont már be a keresésbe, a folyamatosan frissített, összesen mintegy 24 000 négyzetkilométert lefedő digitális felvételeinek alapos ellenőrzésébe.
A szakértők továbbra is értetlenül állnak a rejtélyes légi katasztrófa előtt. Nem értik, hogyan némulhattak el a jeladóberendezések, és azt sem, hogy ha a gépet elrabolták, akkor miért nem jelentkeztek az eltérítők. Európában egyébként a hasonló esetek előfordulása szinte elképzelhetetlen. A polgári gépek mozgását a légiforgalmi irányítók mindenhol radarok segítségével követik, és ha a személyzet mégis megpróbálna „láthatatlanná válni”, a nemzeti, illetve a NATO légvédelmi rendszerei biztosan észlelnék az elsődleges radarjeleket — egy nagy utasszállító gép ezért egész egyszerűen nem tűnhetne el.
Az eltérítéstől a földönkívüliekig
A malajziai hatóságok első elmélete a nyomtalanul eltűnt gépről az volt, hogy a rejtélyes esetet nem műszaki hiba okozta — a szakértők ugyanis először úgy gondolták, hogy a repülőt eltérítették. A hatóságok ezért házkutatást tartottak a gép kapitánya és a másodpilótája otthonában, majd megállapították, hogy egyikőjük sem kérte, hogy a másikkal vezethesse a gépet, azaz a pilóták nem álltak kapcsolatban egymással.
Ezután nemzetközi hajtóvadászat indult a Boeing felkutatására. A keresés Ausztráliától egészen Kazahsztánig terjedt ki. Az ausztrálok úgy vélték, „forró nyomon” járnak. Tony Abbott ausztrál kormányfő bejelentette, hogy Perth-től mintegy 2500 kilométerre nyugatra vélhetően az eltűnt gép darabjaira bukkantak, a hatóságok azonban nem találtak valódi roncsokat. Később újabb tárgyakra leltek, ezúttal Perth városától mintegy 2700 kilométerre, ám ez a kutatás sem járt sikerrel. Miközben folyt a műholdas keresés, különféle elméletek születtek a feltételezett légi katasztrófáról. Például kínai kutatók a gép eltűnésének idején a megszokottól eltérő mozgást érzékeltek a tengerfenéken. Szerintük lehetséges, hogy a jelenség összefüggésbe hozható a Boeing—777 tengerbe zuhanásával, mivel az érintett övezet nem számít földrengésveszélyes területnek.
Egy kissé bizarrabb elmélet szerint a gépet földönkívüliek rabolták el a levegőben. Az elméletet arra alapozzák, hogy a szuperhatékony műholdak egyike sem tudta felderíteni az eltűnt repülőt. Márpedig a kínai média azt állította, hogy néhány utas mobilja az eltűnés után is kicsengett. Az amerikai műholdak mégsem tudták bemérni őket. Amíg némelyek az idegenekre gyanakodtak, addig mások az Al-Kaidát, Iránt és Észak-Koreát tették felelőssé. Sokan a Bermuda-háromszög esetét emlegették, és voltak olyanok is, akik szerint a repülőgép egy ismeretlen szigeten landolt.
Visszatérve a tényekhez: fontos tudni, hogy az Indiai-óceán déli része a Föld legeldugottabb vidékeinek egyike. Az óceán ott nagyon mély, és a térséget kevés radar figyeli. Ezért, ha a gép ott zuhant az óceánba, nem véletlen, hogy egyelőre nem találják — ezen a területen ugyanis hónapokig is eltarthat a repülő nyomára lelni.
