Forró Lajos történész és Žarko Pavlov ügyvéd - A szerző fotója

Forró Lajos Szegeden élő történésszel, a Jelöletlen tömegsírok Magyarkanizsán, Martonoson és Adorjánon című könyv és film szerzőjével 2009. október 28-án, Csak a végtisztesség megadásával zárulhat le címmel közöltünk interjút a Hét Napban. Beszélgetőtársam többek között azt is elmondta, hogy kezdeményezte a nagyapja rehabilitációját, akit 1944-ben Martonoson ártatlanul kivégeztek, és hozzátette: Nem állok meg addig, amíg a nagyapámat el nem temetem. Az én esetemben nagy fába vágták a fejszéjüket, mert én végigcsinálom.
A jó hírt január 15-én a magyarkanizsai városházán sajtótájékoztatón jelentette be Forró Lajos: rehabilitálták a nagyapját. Vagyis bő hatvanöt évvel később a második világháború utáni megtorlások magyar áldozatainak ügyében megszületett az első ilyen jellegű döntés Szerbiában.
- Tizennyolc éve foglalkozom az 1944-45-ben a Délvidéken történt atrocitások kutatásával, főként Martonoson, Magyarkanizsán és Adorjánon. A nagyapámat Martonoson végezték ki 1944-ben, az ő érdekében adtam be Žarko Pavlov ügyvéd úr segítségével egy kérelmet. Kezdeményeztem a szerb bíróságon, mondják ki, hogy a nagyapámat ártatlanul veszejtették el az akkori hatalom képviselői. 2008 márciusában fordultunk a szabadkai körzeti bírósághoz, a tárgyalás 2008. május 22-én volt, a végzést újévi ajándékként, 2009. december 31-én kapta kézhez az ügyvédem - magyarázta a megjelenteknek Forró Lajos, majd felolvasott egy részletet a szerb nyelvű okmányból, amelyet az anyaországban hivatalosan fordíttatott le magyar nyelvre.
''A bizonyítási eljárás során megállapítottuk, hogy Forró Lajos politikai és ideológiai indíttatású üldözés és erőszak áldozata volt. Ezen megállapítás kétségtelenül felvethető, ha elemezzük előállításának és lelövésének minden körülményét, hiszen ő sem akkor, sem a háború és a megszállás ideje alatt nem volt tagja az ellenséges vagy az ellenséggel együttműködő katonai alakulatoknak. Az állami levéltárakban sem létezik semmilyen határozat (bírósági vagy közigazgatási) Forró Lajos háborús bűnössé vagy népellenséggé való nyilvánításáról, sem a fentiek miatt rá kirótt büntetésről. (...)
A fenti bizonyítékok alapján megállapítottuk, hogy a nevezett személy büntetéséről nem hoztak semmilyen közigazgatási vagy bírósági ítéletet. Az élettől ideológiai vagy politikai nézetek és ideológiai vagy politikai hovatartozás miatt történő megfosztás megengedhetetlen, gaztettnek minősül és az alapvető emberi jogok és szabadságjogok megsértését jelenti.
A már elhunyt Forró Lajos rehabilitálása iránti kereset megalapozott.”
- Nagyon fontos, hogy az iratban továbbmutató jelek is vannak, amelyek arra utalnak, hogy a többi martonosi áldozatot is bírósági ítélet nélkül végezték ki - jegyezte meg az igazságot kereső unoka, és megállapította: ezzel a végzéssel Szerbia megtette az első lépést az Európai Unió felé. - Remélem, a magyar és a szerb kormányfő által megalakított bizottság hamarosan megkezdi az 1944-45-ös események feltárását, és abban is bízom, hogy a testület munkájában a történészek és a helytörténészek mellett azok a kutatók is részt vehetnek, akik több évtizede foglalkoznak a témával. Hiszem, hogy hamarosan megnyílnak a levéltárak is, az illetékesek biztosítják a betekintést az OZNA dokumentumaiba, mert ezek nélkül nem várható előrelépés.
A fontos mérföldkőnek számító végzés kézhezvétele után az újratemetés következik, mert akkor tehetünk pontot ennek az ügynek a végére, ha az ártatlanul kivégzett áldozatainkat tisztességesen, a temetőben helyezhetjük örök nyugalomra. Bebizonyosodott, hogy jogi úton lehet lépéseket tenni Szerbiában, ezért mindenkinek azt tanácsolom, járja be ugyanezt az utat, amit én is. Minél több ártatlan áldozat rehabilitációs kérelmét be kell adni, hiszen itt a bizonyíték, itt a precedens értékű irat. Martonoson egyébként nem én vagyok az egyetlen, aki a rehabilitációs kérelmet beadta, így hozta a sors, de lehet véletlen is, hogy én lettem az első az egész Délvidéken, aki megkapta a végzést. A kutatásaim alapján állíthatom, hogy a Martonoson kivégzett 25 ember közül senkinek nem volt olyan bűne, amely miatt a bíróság megtagadhatná a rehabilitációt. Hogy melyek lesznek a következő lépések, azt majd az ügyvéd úrral beszéljük meg, de úgy gondolom, meg kell várnunk a többi bírósági döntést is, aztán közösen kérelmezzük a tömegsír felnyitását és az újratemetést.
Žarko Pavlov az elhangzottakhoz hozzáfűzte: a szerbiai parlament 2006-ban hozta meg a törvényt, amelynek alapján minden olyan személy rehabilitálása kérelmezhető, akit politikai vagy ideológiai okból atrocitás ért, illetve a szabadságától vagy az életétől fosztottak meg. Az ügyekben a területileg illetékes bírósághoz kell fordulni. Az eljárás ingyenes, de az adatok begyűjtésének, a szükséges dokumentáció (például anyakönyvi kivonatok) megszerzésének költsége a kérelmezőt terheli. Az ügyvéd úr jelentősnek tartja azt is, hogy az Igazságügyi Minisztérium a Hivatalos Lapban is köteles megjelentetni a rehabilitált személyek nevét. Sőt, a rehabilitációs határozattal a bíróság semmissé nyilváníthatja az akkor véghez vitt vagyonelkobzást is, mert sokaknak éppen azért kellett meghalniuk, mert valakik szemet vetettek a javaikra. Más országokban már szabályozzák a hozzátartozók kártalanítását, ami egyszer nálunk is bekövetkezhet, de először a tavaszra esedékes vagyon-visszaszármaztatási törvényt kell megvárnunk.
A sajtótájékoztatón megtudtuk azt is, hogy Becsey Zsolt volt európai parlamenti képviselő létrehozta a Délvidéki Mártírium 1944-45 Alapítványt, amely ezeknek az eseményeknek a kutatását, könyvek és filmek kiadását, elkészítését támogatja. Az elnöki tisztségre Forró Lajost kérte fel, aki szeretné, ha minden olyan személy csatlakozna hozzájuk, aki ebben a kérdésben már letett valamit az asztalra. Össze kell fogni az eddigi műhelymunkákat, mert együttesen sokkal nagyobbak a lehetőségeik.
Forró Lajos végül köszönetet mondott az ügyvédjének és a helybeli Rákóczi Szövetségnek, valamit sajnálatát fejezte ki, hogy édesapja, aki tulajdonképpen elkezdte ennek a témának a feszegetését, ezt a napot már nem érhette meg.