Az első hat hónap nagyon nehéz lesz

Az első hat hónap nagyon nehéz lesz

Újévi beszélgetés Pásztor Istvánnal, a Tartományi Képviselőház és a Vajdasági Magyar Szövetség elnökével

December 19-én — amikor ez az interjú készült Pásztor Istvánnal — kapták kézhez a Szerbiai Alkotmánybíróságnak azt a terjedelmes jegyzékét, amelyben a vajdasági statútum alkotmányellenesnek nyilvánított szakaszait sorolják fel és indokolják.

— Nem lesz könnyű az új esztendő első hat hónapja, hiszen rendkívül jelentős feladatok várnak a tartományra és a köztársaságra — hangsúlyozta a Tartományi Képviselőház elnöke.

— Ez egy olyan feladatsor, amelyet nem mi választottunk, és teljesítésének dinamikáját sem mi határoztuk meg, hanem az Alkotmánybíróság. Hat hónapot kaptunk arra, hogy új alapszabályzatot hozzunk meg, az Alkotmánybíróság ugyanis úgy mérte fel, hogy ezt a szöveget nagyon nehéz volna módosítani. Ez egy összetett eljárás, mivel nemcsak a vajdasági képviselőháznak kell elfogadnia kétharmados többséggel, hanem a belgrádi parlamentnek is jóvá kell hagynia. Úgy kell tehát megírnunk a szöveget, hogy közben folyamatosan konzultálunk azokkal, akik a parlamenti többséget alkotják Belgrádban, ugyanakkor ellenzékben vannak Újvidéken. Az igazán fontos kérdés azonban az, hogy mi lesz akkor, ha ez nem történik meg. Akkor következik be az, amire tudomásom szerint eddig még nem volt példa: hatályba lép a Szerbiai Alkotmánybíróság döntése, és hatályát veszti a statútum. Ez azért lenne probléma, mert jóformán minden döntés, melyet a vajdasági parlament és a kormány hozott, a statútumban gyökerezik. Veszélybe kerülhet például az összes olyan intézmény működése, amelynek a vajdasági parlament vagy kormány az alapítója. Úgy vélem, a történetnek nincs alternatívája, még akkor sem, ha az én vagy valaki más politikai meggyőződése messze van attól, amit az Alkotmánybíróság gondol. Most azt kell tenni, amit az Alkotmánybíróság kért. Ez a döntés számomra még inkább világossá tette, hogy az Alkotmányt felül kell vizsgálni, meg kell változtatni. Ha ekkora gondot okoz ugyanis például az, hogy szerintünk Vajdaságot Bácska, Bánát és Szerémség alkotja, vagy ha alkotmányellenes, hogy mi Újvidéket tartjuk a tartomány fővárosának, akkor nekünk ez az Alkotmány nem felel meg. Szerintem az Alkotmány szövegét kell az élethez igazítani, és nem fordítva. Ez az előttünk álló fél év legfontosabb feladata, ugyanakkor ezzel egyidejűleg meg kell oldanunk a hatáskörök és a vajdasági pénzelés kérdését is. Ezeknek a tevékenységeknek a nehézsége és összetettsége miatt állítom, hogy az elkövetkező hat hónap elég kemény lesz.

Vajdaság a szerbiai költségvetésből továbbra sem kapja meg az Alkotmányban garantált 7 százalékot. Ennek a döntésnek mi látja majd leginkább kárát?

— Minden. Ez az áldatlan helyzet már többedik éve ismétlődik. A nagyberuházásokra, illetve a beruházásokra a tizenhárom-tizennégy milliárd dinár helyett — mely a mi olvasatunkban az alkotmányos garancia szerint jár nekünk — mindössze 3,3 milliárd dinár jut. Ebből több mint egymilliárd az, amit az idei évből átviszünk. Tíz milliárd dinárral kevesebből fogunk tehát gazdálkodni, mint amennyi dukálna nekünk. Emiatt folyamatos a lemaradás, a tempóvesztés, és ezt nem lehet azzal magyarázni, hogy az ország rossz állapotban van.

A helyzetünket a következőkkel érzékeltettem: Kamenicán az Onkológiai Intézetben csak két gép működik, a várólistán viszont 750 személy van, az embereknek tehát öt-hat hónapot kell várniuk a sugárkezelésre. Belgrádban vagy Szerbia más részein egy, legfeljebb másfél hónap a várakozási idő. Ez a kérdés párt- és nemzeti hovatartozástól függetlenül mindenkit érint, a betegség ugyanis nem válogat. Ezekkel a közismert tényekkel nem lehet vitatkozni, és magyarázat sincs rájuk, hacsak az nem, hogy ez a kiszipolyozási folyamat évtizedek óta tart.

Szerbiában sokan úgy gondolják, hogy Vajdaság kiváltságokat követel, holott erről szó nincs, hiszen csak azt kéri, ami törvény szerint is megilleti.

— Így van, de azt is látni kell, hogy az idén ez a vita nem volt olyan parázs, mint a korábbi években. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy némelyeknek — elsősorban a Demokrata Pártra és a Ligára gondolok —, akik annakidején olyan pozícióban voltak, hogy velünk karöltve változtassanak ezen a helyzeten, most világosult meg az elméjük, és kiderült, hogy ők is ugyanezt az elvet képviselik. Kár, hogy akkor, amikor az ő párttársaik uralták a belgrádi politikai mezőt, nem merték kimondani ugyanezt. Rengeteg időt mulasztottak. Ha akkor feleannyira bátrak lettek volna, mint most, sokkal messzebbre vihették volna ezt az ügyet, mint ahol ebben a pillanatban van.

Lesznek-e választások a jövő évben?

— Mi nem feszítettük a viszonyokat, de alkalmazkodnunk kellett azokhoz a változásokhoz, amelyek egy-egy önkormányzatban zajlottak. A legszembetűnőbb példa Szabadka — ahol az átrendeződés a VMSZ-t, illetve a szabadkai magyar közösséget olyan pozícióba hozta, amelyről rengetegen meg voltak győződve, hogy örökre elveszítettük —, valamint Kishegyes, ahol a VMSZ az ellenzékből jutott hatalomra. A többi önkormányzatban nem változott semmi, ugyanaz az erőviszony működik továbbra is, amely a 2012. évi választások után kialakult. Az előrehozott választások ügye többé-kevésbé lefutottnak tekinthető, de nem az önkormányzati átrendeződések miatt, hanem azért, mert a Haladó Pártnak a pozíciója annyira megszilárdult, hogy ezt mandátumokká és hatalommá kívánja átalakítani. Ezért szinte biztosra vehető, hogy márciusban országos előrehozott választások lesznek. Sőt 2014-ben Magyarországon is parlamenti választásokra kerül sor, melyeken mi első alkalommal veszünk részt, valamint a jövő év közepén vagy kora ősszel várhatóak a nemzeti tanácsi választások.

A VMSZ-nek két indítványa volt, amelyet nem fogadtak el a köztársasági parlamentben. Nemzeti tanácsi választások lesznek, de hogyan épülhet tovább a szabadkai Népszínház?

— Úgy, ahogy eddig, az elmúlt időszakban ugyanis köztársasági forrásból egy dinár sem érkezett erre a célra. A vajdasági költségvetésbe bekerül az az összeg, amelyből tovább lehet építeni a Népszínházat, és remélem, a következő év folyamán egy költségvetési módosítás alkalmával a köztársaságot is be lehet vonni az ügybe. Most egy olyan terv körvonalazódik, amely szerint 150-150 millió dináros kétoldali finanszírozással 2-3 év alatt be lehetne fejezni ezt az objektumot.

Ebben a beszélgetésben nem sok biztató dolog hangzott el. Milyen újévi üzenetet fogalmazna meg az olvasóinknak?

— Nem sok jót mondtunk, de igazat beszéltünk. Nem szabad elrugaszkodni a realitástól azzal, hogy szépet mondunk, de nem igazat. Mi mindent megteszünk annak érdekében, hogy a helyzet a lehetőségekhez mérten változzon. Említhetném a törökkanizsai vagy a hajdújárási művelődési házat vagy más, folyamatban lévő beruházást. Azzal is tisztában vagyok, hogy mindenki azt mondja, nincs elegendő munkahely, ebben is megpróbálunk segíteni. Az egyedüli járható útnak azt tartom, ha mindig azokat a lehetőségeket ragadjuk meg, amelyek itt vannak előttünk. Remélem, jövő ilyenkor, a teljesítményünket elemezve, már szebb dolgokról beszélhetünk, mint az idén.
 

Képgaléria

Cikkünk további képei

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Pech az utolsó körben
Heti Interjúnk
A legnagyobb kincse a humora...
Heti Interjúnk
Facebook

Támogatóink