Hétköznapjaink során is rengeteg bűncselekménnyel, hátrányos megkülönböztetéssel és konfliktussal kapcsolatos esetről kapunk olyan híreket, amelyeknek a másik emberről hiányos információk alapján kialakított kép az alapjuk.

Gordon W. Allport szerint az előítéleteknek két típusát különböztetjük meg. A negatív előítéletek másokkal kapcsolatos negatív benyomások, melyek hiányos információkon alapulnak, s a tettlegességig fajulhatnak. Ennek ellentétje a pozitív előítélet, mely ugyancsak hiányos információkon alapuló értékítélet, ebben az esetben azonban az egyén hajlamos a különbségeket a valóságnál kisebbnek látni (Allport, 1999).

A diszkriminatív gondolkodásmódot a gyermek a társadalmi környezete által a szocializáció során sajátítja el, s ezt a neveléssel alakítani lehet. A Sidanius—Pratto szerzőpáros elmélete kimondja, hogy az ember hajlamos a saját csoportjába tartozó egyén és a saját maga közötti különbséget a minimálisra csökkenteni, míg más csoportokhoz tartozókkal szemben felnagyítja a különbséget. Allport elképzelése szerint egyetlen társadalmi csoport sem képes hosszú távon fennmaradni valamely közös ellenség feltételezése nélkül (Allport, 1999). Brown viszont már arra a társadalmi jelenségre hívja fel a figyelmet, hogy a hétköznapok során ritkán találkozunk előítéletet sugárzó megjegyzésekkel, tettekkel, az előítéletek azonban az évek során nem csökkentek, hanem bizonyos mértékben meg is nőttek vagy változtak. Kialakult az a társadalmi norma, amely szerint „nem illik” előítéletesnek lenni (Brown, 1998). Az elmélet szerint az emberek képmutatásból hajlanak a nagyobb toleranciára, de továbbra is vannak előítéleteik.

Tárgyuk szerint megkülönböztetve az előítéleteket beszélhetünk egészségügyi, erkölcsi, szexuális, gazdasági, kulturális, gasztronómiai stb. előítéletekről.

A csoportközi előítéletek első esetében a csoporttagság megállapítására való kategória (bőrszín, etnikai értelemben felfogott nemzeti hovatartozás, nem) közvetlenül létezik, a csoportból való elmozdulás nehéz vagy lehetetlen az egyén számára. A másik esetben a csoportok tagjai értékrendjük, nézeteik, véleményük (sokszor előítéleteik) alapján eldönthetik, hogy részt vesznek-e abban a csoportban, vagy sem.

Reprezentációs előítéletekről akkor beszélünk, ha az előítéletes tartalom legalább az „igazság szikráját” tartalmazza, s azt kiforgatva, átértékelve jut el az igazságtalan általánosításhoz.

Allport (1977) az előítéletesség öt fokozatát különbözteti meg: szóbeli előítéletesség (amikor az előítélet beszédben jut kifejezésre), elkerülés (az idegenkedést előidéző csoport tagjainak kerülésében jut kifejezésre, azaz a szóban forgó csoport nemkívánatos a személy számára), hátrányos megkülönböztetés (például a német nemzetiszocialista Harmadik Birodalom faji törvényei, az azokat másoló kelet-közép-európai zsidótörvények, a Dél-afrikai Köztársaságban uralkodó egykori apartheidrendszer stb.), fizikai agresszió (a hátrányos megkülönböztetés gyakorlatának megvalósítása során megjelenik az erőszak) és végül az üldözés és kiirtás/megsemmisítés.

Az előítéletes világkép mélyén az az utópia rejlik, hogy a világ szebb, tökéletesebb hely lenne x-ek nélkül.

Az előítéleteket azonban lehet kezelni. Rengeteg mozgalom, kampány indult a jelenség orvoslására, melyek több-kevesebb sikerrel hatottak a társadalomra. Az idő múlásával azonban az előítéletek nem szűntek meg, hanem átalakultak. Megjelenésük kulturált formát öltött, így manapság viszonylag ritkán vagy csak bizonyos körökben találkozhatunk nyílt szitkozódással, indulatokkal.

A hátrányos megkülönböztetéssel szemben az a legcélszerűbb lépés, ha az embereket felvilágosítjuk új ismeretekkel, melyek alapján új értékeket alakítanak ki, az értékek alapján pedig viselkedésük strukturálódik, és új készségeket, jártasságot hoz létre. Az emberek a gyakorlás során új tapasztalatokra tesznek szert.

A jogi eszközök önmagukban persze képtelenek gátat vetni az előítéletességnek, de fontos akadályt állíthatnak a társadalom egészét rabul ejtő előítéletes tömeghangulat előidézése elé. A tömegkommunikáció, az iskola, az életmód adta érintkezési keretek tágítása lehet az előítéletesség elleni küzdelem különösképp kedvező hatásokat kínáló terepe.