A szövetséget 1992. július 11-én Szenttamáson 38 tagszervezet alapította, a tizedik évfordulóra már 88-nak küldhettek meghívót, jelenleg pedig több mint 100 egyesület alkotja. Az eseményen elhangzott, amíg mások fogyatkoznak, addig a VMMSZ bővül, nemrégiben ugyanis újabb 7 szervezet kérte a felvételét. 

Az első öt esztendő a kínkeserves alapozás időszaka volt, de már akkor is olyan ötletek születtek, amelyekre ráépülhetett a következő két évtized szerteágazó tevékenysége. A szövetség valamennyi akcióját lehetetlenség felsorolni, de a teljesség igénye nélkül is érdemes megemlíteni néhányat: a tóthfalusi értelmiségi kerekasztal kezdeményezése, a Ki mit tud? kétszeri megszervezése, a Vajdasági Magyar Kulturális Napok Budapesten elnevezésű rendezvény útra indítása, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet létrehozása, a Vajdasági Magyar Ünnepi Játékok, a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozója, valamint a Durindó és a Gyöngyösbokréta felkarolása. A VMMSZ nemcsak hogy csatlakozott minden olyan megmozduláshoz, amely a Kárpát-medence sokfelé szabdalt magyarságát egyesíti, hanem együttműködési megállapodásokat is kötött, közös cselekvési programot dolgozott ki, felvállalta a szórványközpontok koordinálását, díjakat alapított, stb. Teljesítményéért két rangos elismerést érdemelt ki az anyaországtól: a Kisebbségekért Díjat és a Márton Áron-emlékérmet.

Az ünnepség előtt megtartották a VMMSZ tisztújító közgyűlését, melyen az eddigi elnök, Dudás Károly Sutus Áronnak adta át a tisztséget, őt pedig a szervezet tiszteletbeli elnökének nevezték ki. A két alelnök a csókai Kiss Tóth Erika és a pancsovai Rancz Károly lett. 

— Nem azért távozom, mert megelégeltem volna a munkát és a közösségért való aggódást, hanem azért, mert hála istennek, vannak fiatalok, akik a nyomunkba léphetnek — mondta az újságíróknak Dudás Károly. — Az elmúlt negyed évszázadnak nyilván az az egyik legnagyobb hozadéka, hogy sikerült kinevelni olyan embereket, akik folytatják azt a munkát, amelyet nem is mi kezdtünk el, hiszen 1992-ben már nekünk is volt mire alapoznunk. Többször a szemünkre vetették, hogy nem tartjuk igazán a kapcsolatot a tagszervezetekkel, de mentségünkre szóljon, hogy hosszú időn át még gépjárművünk sem volt, Dél-Bánátba pedig elég nehéz kerékpárral eljutni. Azt hiszem, az utóbbi időben ezen a téren is változás tapasztalható, hiszen jóval többet voltunk terepen. A művelődési szövetség a kezdettől fokozottan figyelt a szórványra, amit azzal is alátámaszthatok, hogy anyaországi támogatásból mintegy ötven művelődési házat újítottunk fel, ebből több mint harmincat a szórványban.

Sutus Áron az együtt teremtett alapok gondoskodó és megtartóerejének hitében köszöntötte a megjelenteket, majd a program után arra a kérdésre, hogy hogyan éli meg elnökké választását, a következőket válaszolta:

— Óriási bizalomnak, kihívásnak és felelősségnek tartom. Dudás Károly 25 éves elnökösködése után megfelelni egy óriási plusz azon kívül, hogy természetesen nekem is van elképzelésem arról, miképpen szeretnék munkálkodni. 2006 óta dolgozom a VMMSZ-ben, itt érlelődtem azzá, aki most vagyok. A jobbítási szándék elsősorban nem a szervezet működése kapcsán vetődik fel bennem, hanem annak apropójából, mennyire tudjuk majd kiterjeszteni a tevékenységünket, sikerült-e munkatársakra, partnerintézményekre találni, a már meglévő csapatot szélesíteni, erősíteni. Az bizonyos, hogy szolgálni kell a tagszervezeteket, meghallani az ötleteiket és táplálni bennük az érzést, hogy számíthatnak ránk.

A közösségi csoda

Ünnepi beszédében Dudás Károly közösségi csodának nevezte a VMMSZ negyed évszázaddal ezelőtti megalakulását és eddigi létezését, majd kifejtette, a 25 év arra is kötelez, hogy kegyelettel emlékezzünk azokra, akik útjára indították, megtartották és felemelték a szövetséget, de már nincsenek közöttünk. Kiemelt köszönet illeti dr. Szöllősy Vágó Lászlót, aki az első pillanattól kezdve a haláláig a szövetség főtitkára volt.

Pirityiné Szabó Judit, a Nemzetpolitikai Államtitkárság kapcsolattartási főosztályvezetője kiemelte, példaértékű, ahogy Bácska, Bánát és Szerémség művelődési egyesületeinek vezetői mindennapi cselekedeteikkel bizonyították: értéket a legnehezebb, legmostohább körülmények között is lehet teremteni, sőt tovább is lehet építeni. A VMMSZ fennállásának 25 évét a vajdasági magyarság összefogása szép példájának nevezte, és hangsúlyozta, a nemzet iránti felelősséget szem előtt tartva az erős és egységes közösségek megmaradnak, elérik a céljukat. Végül gratulált annak a tehetséges, fiatal munkatársi gárdának, amely a megszerzett szakértelmet és tudást a jövőben felelős tisztségekben hasznosíthatja.

Hajnal Jenő, aki hosszú évekig volt a VMMSZ alelnöke, majd a VMMI igazgatója, jelenleg az MNT elnökeként segíti a szervezet munkáját. Azt kívánta, hogy a VMMSZ továbbra is az a megtartó- és szervezőerő maradjon, amelynek a tenni akarás és a közös felelősség az alapja. Faragó Árpád nyugalmazott színművész hosszú ideje kíséri és segíti a VMMSZ munkáját, ám elsősorban az amatőr színjátszók tevékenységét tartja szívügyének. Ünnepi gondolatait Sütő András egy mondatával fejezte be: „Úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk.”

A VMMSZ-t a Kárpát-medencei művelődési ernyőszervezetek vezetői is köszöntötték: Bárdos Gyula, a felvidéki CSEMADOK, dr. Széman Péter, az erdélyi EMKE országos elnöke, Jankovics Róbert, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége ügyvezető elnöke és Bokor Béla, a Határokon Túli Magyarságért Alapítvány kuratóriumi elnöke, aki egyúttal az alapítvány Nemzetért Díját is átadta Dudás Károlynak. A tiszteletbeli elnök még egy rangos elismeréssel, a VMMSZ Aranyplakett díjával is gazdagodott, melyet Kiss Tóth Erika alelnök és Hajvert Ákos volt alelnök nyújtott át neki. 

A jubileum alkalmából különféle tag- és partnerszervezeteknek, intézményeknek és magánszemélyeknek adták át a VMMSZ díszoklevelét. Az alkalmi műsorban fellépett a csókai Csalogány asszonykórus és a Rákóczi férfikar, a Bagi Valentina—Lepár Krisztina énekkettős, a Korhely tamburazenekar, Vázsonyi Csilla és Resócki Rolland néptáncosok, valamint Hajvert Ákos versmondó.

Szabó Attila felvételei