home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Az alföldi szecessziós téglaépítészet remekei Martonoson
VALKAY Zoltán építész
2016.01.23.
LXXI. évf. 3. szám
Az alföldi szecessziós téglaépítészet remekei Martonoson

Az alföldi szecessziós építészetben az úgynevezett virágmintás szecesszió mellett talán a markáns és városkép-meghatározó téglaépítészet volt képes egyedi, a tájra igencsak jellemző stílusjegyeket felmutatni. A téglaépítészet alföldi szecessziós vonulatának szép példája a századelőn kialakult, fejlődésnek indult Tisza-parti Martonos főterének két új és meghatározó épülete.

Foerk Ernőnek (1868—1934), a magyar tégla- és téglaburkolatos architektúra nagymesterének, valamint társának, Petrovácz Gyula (1877—1954) érsekségi főmérnöknek a nagyszerű martonosi téglaépületeit az alföldi „kőépítészet” apoteózisainak tekinthetjük: a zárdaiskola (1908) és az új plébánia (1912—1913) az enyhén eklektizáló, de inkább az Alföld szecessziós téglaépítészetének a leegyszerűsített, egyszersmind sajátos délvidéki példányait tisztelhetjük. E két kiváló, de kevésbé ismert épületnél a filigrán téglacsipkézetek és keretezések réteges építészeti nyelvezetét az ebben az időben vidékünkön is megjelenő sajtolt téglagyártmányok tették lehetővé, s így mindenképpen élénkítőleg hatottak a megszokott helyi vakolatarchitektúrával szemben.

A női zárdaiskolát Simrák Béla plébánosnak köszönhetik a martonosiak. A községben nem létezett leányiskola, holott szükség lett volna rá, és a kézimunka tanítását maga a község is pártfogolta, ezért megelőzte az iskolaszéket, és közvetlenül hivatalba lépése után — 1905 végén — felvetette egy női zárdaiskola építésének a gondolatát. Az érseki hatóság azzal a feltétellel engedélyezte a tervet, hogy a nevelő nővérek ellátását a község fedezi. Ennek értelmében a következő év tavaszán a községnek Bende József kanonok kulturális célra adományozott 6-os helyrajzi számú, 286 négyszögöles telkét négyszögölenként 1 koronáért a helybeli katolikus hitközségnek engedték át, mivel ott a tervezett zárda „díszes felépítménye a község terét szépészetileg nagyban emelni fogja”. Mi több, a katolikus hitközség saját anyagi erejéből létesítendő modern kivitelű és berendezésű zárdaiskolájának fenntartásához a község is hozzájárult. Az iskola megnyitásától évente 3000 koronát ajánlott fel, cserébe pedig azt kérte, hogy a zárdaiskola három tanszékű, hatosztályos legyen, és felekezeti különbség nélkül járhassanak oda a leánygyerekek.

Az építési engedély 1907 közepén érkezett meg. A munkálatok befejezésének határidejét 1908. július 1-jére tették. Az iskola tervezője a jelek szerint Petrovácz Gyula érseki mérnök és társa, Foerk Ernő építész volt. Építővállalkozója, Molczer Sándor híres szabadkai építészcsaládból származott. A 80 000 korona költségű épület 40 lánc szalatornyai földre felvett, 40 éves lejáratú kölcsönből épült a kalocsai főkáptalan segítségével. 1908 augusztusában már készen várta lakóit az új épület, melyben a tanító szerzetes nővérek lakását is kiképezték. A nővérek — összesen hatan — Simrák Béla kérelmére augusztus 30-án érkeztek meg Budweiser Mária Borromea főnöknő vezetésével. Az iratkozás 1908. szeptember 1-jén kezdődött, a tanítás pedig két héttel később. Miután a Kalocsai Oltáregylet ajándékaként megérkezett a kápolna felszerelése, elkészültével 1908. november 12-én Simrák Béla plébános felszentelte a zárdát, és a Szent Szív tiszteletére állított kápolnában megtarthatták az első szentmisét.

Az 1900-as évek elején országszerte számos leánynevelde épült, köztük a martonosi apácazárda tornyocskával koronázott épülete is. A téglasávokkal behálózott vagy inkább téglaornamentikás rátéttel kialakított épület vakolt homlokzata szimmetrikus, sarkain masszív rizalitokkal hangsúlyozott, modern vonalú, a magyar szecessziós téglaépítészet helyi kifejeződése. Martonos első emeletes házának a község egyik legszebb épületeként településkép-alakító szerepe vitathatatlan.

A martonosi főtér déli sarkán álló posztbarokkos manírú régi — egyébként második — plébániaépület 1813-ban épült, és kerek száz évig nyújtott hajlékot a község hitbuzgó lelkészeinek. Bár 1899-ben a katolikus templommal együtt tatarozták, rövid időn belül mégis lebontották, hogy az érseki hatóság jóváhagyásával elkészülhessen Simrák Béla plébános újabb építészeti bravúrja, a téglaarchitektúrás, kisebb kúriapalotának is beillő új katolikus plébániaépület. Az érsekség beleegyezésével 1912 szeptemberében tették közzé az új plébánia építésének árlejtési hirdetményét, mely szerint az építésre előirányzott összeg 35 000 korona. Az építési terveket Budapesten, a Tököly út 74. szám alatt, Petrovácz Gyula érseki szakértő mérnöknél lehetett megszemlélni. Az új lelkészlakot Medgyesi István ismert és sokat foglalkoztatott kanizsai mester építette fel. A Petrovácz és Foerk tervezte épülettel — mely lényegében a zárda építészeti nyelvezetének továbbvitele, és nagyon hasonlít az alkotópáros 1909-ben tervezett tompai templomának architektúrájához — beteljesedett a martonosi főtér markációja. A 25,50 × 13,61 méteres téglány alakú épület alaprajzi elrendezése egy, az építmény mélységébe tervezett középfolyosó mindkét oldala mentén kialakított traktusból és az azokat alkotó helyiségekből áll. A szomszédos apácazárda után jelentős építészeti teljesítménynek mondható a plébánia is, melynek homlokzati dekorációja, mint valami tégla csipkeháló, filigránsan öleli és hálózza be a fehérre festett faltestet. Az épület sarkának lekerekítése, középrizalitjainak jó érzékű kialakításával nagyon sikeres építészeti megoldás, nem hivalkodó, mégis felhívja magára a figyelmet. Arányos tömegformálását és ritmusosan kialakított szép tégladíszítményeit látva talán megkockáztatható az a kijelentés is, hogy — az apácazárdához hasonlóan — architektúrája az Alföldre jellemző, leegyszerűsített, letisztult lechneri magyaros szecesszió századfordulós téglaépítészetének képviselője.

E két épület, valamint az utca szemközti oldalán épített, fejlett eklektikus stílusú városháza (1907–1908), mint egy különösen sikeres építészeti „háromszögelés”, alapjában határozta meg az 1908-ban immár kikövezett martonosi főteret és a közepén álló, szép szecessziós vaskerítéssel körülkerített katolikus templom új és impozánssá vált építészeti környezetét.


Felhasznált irodalom:
Forró Lajos—Kávai Szabolcs—Tandari Erzsébet szerk.: Martonosi emlékképek a XX. századból. Szeged, 2008.
Valkay Zoltán: Martonos főbb építészeti kérdései a XX. század elején. Helyismereti Almanach. A Dudás Gyula Múzeum- és Levéltárbarátok Körének Évkönyve. Zenta, 2010.
Valkay Zoltán: Petrovácz Gyula érseki mérnök építészeti tevékenysége Kanizsán és környékén. Új Kanizsai Újság, 2010. 34. sz.
Valkay Zoltán: Foerk Ernő, a neves építész martonosi és magyarkanizsai ténykedése. Új Kanizsai Újság, 2015. 30. sz.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..