* Hány éves korodban kezdtél focizni, és miért a labdarúgást választottad?

— Hétéves koromban kezdtem el rúgni a bőrt a tóthfalusi Olimpia SK-ban. Szerettem focizni, és néhány edzés után annyira magával ragadott a sportág, hogy amikor szabadidőm volt, rúgtam a labdát vagy egyedül, vagy pedig a társakkal.

* Itthon mely csapatokban játszottál?

— Csak a helyi csapatban, az Olimpiában, onnan 12 éves koromban Szegedre, a Tisza Volán focisulihoz kerültem.

* Később hogyan kerültél éppen a Paks csapatába, és az ott töltött idő miről marad leginkább emlékezetes?

— Szegedről előbb 2007-ben, az akkor megalakult szombathelyi Illés Béla Labdarúgó Akadémiára kerültem. Innen, Apró Attila hívására 2010 telén Hódmezővásárhelyre mentem kölcsönbe, ami jó döntésnek bizonyult, hiszen az NB III-as felnőttcsapatban játszottam, és a második évemben második helyen végeztem a góllövőlistán. Teljesítményemre több csapat is felfigyelt, én pedig a Paks csapatát választottam. Az ott eltöltött másfél év azonban leginkább a csalódásról szólt, mert csak elvétve kaptam lehetőséget az NB II-ben szereplő tartalékcsapatnál. Ebben annak is szerepe volt, hogy aki hétvégén nem játszott az első csapatban, azt a tartalékcsapathoz küldték, valamint nem is az igazi posztomon, csatárként számítottak rám, hanem szélső támadó posztján. Sajnálatos módon volt egy térdsérülésem is, műteni kellett. Emiatt kénytelen voltam több hónapot kihagyni, de sokat tanultam ebből az időszakból, az biztos.

* 2013 februárjában Ceglédre kerültél. Mi tette szükségessé a váltást? Cegléden négy meccsen léptél pályára, az utolsót 2013. április 21-én játszottad ennek a csapatnak a színeiben.

— Az előbb elmondottak miatt váltottam, szerettem volna több játéklehetőséget kapni, így kerültem a szintén NB II-es Cegléd csapatába. Mint utólag kiderült, alacsonyabb termetem és gyorsaságom miatt itt is szélsőként számoltak velem, nem pedig az igazi posztomon, csatárként. Emiatt nem tudtam olyan teljesítményt nyújtani, amilyenre képes vagyok. Áprilisban megsérültem, majd ez a sérülés elhúzódott a nyári felkészülés kezdetéig, és így szerződést bontottunk.

* Cegléd után hogy alakult a pályafutásod?

— Ceglédről sérülten távoztam. Lett volna lehetőségem NB III-as csapatban játszani, de volt edzőm, Apró Attila hívására a Szabolcs megyei Tarpára mentem. Szerettem volna újra felépíteni magam, mert egy kicsit kiölték belőlem a labdarúgás iránti vágyat és szeretetet. Ezért választottam Tarpát, ahol Attila személye garancia volt a minőségi munkára, de azt is tudtam, hogy ő az az edző, aki tisztában van vele, mire vagyok képes, és ki is tudja belőlem hozni a maximumot. Ez sikerült is, hiszen 52 góllal gólkirály lettem a megyei bajnokságban.

* A SZEOL-ban a negyedik bajnokidon gólt lőttél a Kozármisleny elleni meccsen, majd további hét alkalommal voltál eredményes a szegediek színeiben. Hogyan értékeled a 2014/15-ös idényt?

— Felemás volt a SZEOL-ban eltöltött egy év. Az őszi szezonom kiválóan sikerült, a tavasszal azonban sajnos nem igazán lőttem gólokat, de mégis pozitívan értékelem az ott eltöltött évet.

* 2015 júliusában kerültél a Komlói Bányászhoz, és a második meccseden a Dabas hálójába két gólt rúgtál, az őszi idény végén tizenhárom találatnál jársz, a góllövőlistán pedig második vagy. Hogy érzed magad Komlón, milyen a csapat, a csapattársak, a feltételek?

— Jól érzem magam, a csapattársak gyorsan befogadtak. Külön meghatározott cél nem volt a bajnokság előtt, természetesen szerettünk volna minél jobban szerepelni, és ez a 4. hely több mint jónak mondható. A felkészülést nemrég kezdtük meg, de nekem több megkeresésem van magasabb osztályból, az NB II-ből. A klub vezetőinek jeleztem a távozási szándékom. Nem azért szeretnék távozni Komlóról, mert nem érzem magam jól, hanem szeretnék a későbbiek folyamán az NB I-ben is játszani, és nem akarom elszalasztani ezt a lehetőséget.

* Eddigi pályafutásod alatt mit tartasz a legjobb eredményednek?

— Nehéz csak egyet kiemelni. Tizenöt évesen az Illés Akadémiával megnyertük az országos diákolimpiát, tizenhét-tizennyolc évesen pedig második helyezett voltam felnőttszinten az NB III-as góllövőlistán. A mostani tizenhárom gólra is büszke vagyok.

* Hogyan jellemeznéd a játékodat, mik az erősségeid?

— Csatárként legfőbb feladatom a góllövés. Nem az a fajta csatár vagyok, aki megtartja a labdákat, mivel sokat indulok be az ellenfél védelmi vonala mögé. Erősségeim közé tartozik a robbanékonyság, a kapu előtt mindig feltalálom magam, jó rugótechnikám van, valamint összjátékban is erőssége tudok lenni a csapatnak.

* Tagja vagy a délvidéki válogatottnak. Mit jelent számodra az, hogy szerepelhetsz a válogatott színeiben?

— Nagyon örülök, hogy megalakult a délvidéki válogatott, vajdasági magyarként büszkeséggel tölt el, hogy tagja lehetek.

* Mivel töltöd az időt, ha nem focizol, mi a hobbid?

— Szeretek teniszezni és asztaliteniszezni is. A hétvégéket a barátnőmmel szoktam tölteni, valamint szeretnék megtanulni angolul. A szabadidőm ennek fogom most szentelni.

* Van-e példaképed, van-e kedvenc csapatod?

— Kedvenc csapatom az Arsenal. A játékosok közül két, már visszavonult labdarúgót említenék. Az egyik Thierry Henry — ágyúsként nyilván nem kell magyarázni, miért —, leginkább miatta lettem Arsenal-szurkoló. A másik a brazil Ronaldo, akinek a videóit mindmáig rendszeresen megnézem, hiszen nagy hatással volt rám a játéka, kiváló csatár volt!

* Van olyan álmod, amelyet labdarúgóként szeretnél megvalósítani?

— Mindennap azért dolgozom, azért edzek, hogy NB I-es labdarúgó legyek, és ezt soha nem is fogom feladni.

* Magyarország negyvennégy év után kijutott a labdarúgó Eb-re. Hogyan értékeled a portugálok, osztrákok, izlandiak, magyarok alkotta csoportot, és véleményed szerint meddig juthat a válogatott?

— Már az is nagy eredmény, hogy a válogatott újra világversenyen szerepelhet. Bízom benne, hogy ezzel újra jobb megítélése lesz a magyar labdarúgásnak. Nem szeretnék jóslatokba bocsátkozni, szurkolok a csapatnak, az Izland elleni meccsen valószínűleg ott, a helyszínen.

Kattintson az alábbi képre, és olvassa el a szerző adatlapját is:
Tóth Tibor