A kishegyesi Egység Labdarúgóklub tavaly ünnepelte fennállásának századik évfordulóját. Igaz, hogy az első klub 1919-ben — bizonyos források szerint KIFC (Kishegyesi Ifjúsági Futball Club), mások szerint viszont KAC (Kishegyesi Atlétikai Club) néven — alakult meg, de több korabeli fotó is azt bizonyítja, hogy a labda már 1913-ban is pattogott a településen. Az egyesület a története folyamán többször nevet változtatott. 1932 és 1942 között Bela zvezda, 1942 és 1944 között Bocskai néven rúgták a bőrt a kishegyesi játékosok, az Egység nevet pedig 1945-ben vette fel az egyesület.
A csapat a topolyai községi, a szabadkai körzeti és a bácskai ligában is szerepelt, az 50-es években pedig két alkalommal selejtezőt játszott a vajdasági ligába való jutásért. A feljutás azonban egyik alkalommal sem sikerült. A klub első elnöke Oláh Béla volt, a legnevesebb játékosa pedig Dudás István. Ő a többi közt a belga Charleroi együttesében is játszott.
— Egy ekkora település csapatának a szabadkai körzeti ligában volna a helye. Az idén ez még nem fog sikerülni, de a fő cél nem is az volt, hogy a jelenlegi felnőttcsapatunkkal kerüljünk be. Az Egység ereje abban a százhúsz gyerekben rejlik, aki utánpótláscsapatainkban játszik — mondta Kőműves Dénes, az Egység Labdarúgóklub elnöke.
A pionírok a klub egykori játékosának, Kovács Róbertnek a vezetésével veretlenül vezetik a Topolya és a Szabadka községi csapatokból álló mezőnyt. Ez az a generáció (1999—2001-ben születettek), amely az óvodában, egy magyarországi program keretében elindított labdarúgó-iskolában sajátította el a sportág alapjait. Ebből is látszik, hogy a focit minél fiatalabb korban kell elkezdeni, amikor a kicsik a labdavezetést, a koordinációt könnyebben megtanulhatják, és a megfelelő csapatszellem is kialakul bennük.
— A gyerekek még csak tizennégy évesek, de már nyolc éve együtt játszanak, jelentős múlt van mögöttük, ismerik egymás képességeit. Nagyon élvezhető a játékuk, élmény nézni őket. Egyrészt azért, mert állandóan nyernek, másrészt pedig azért, mert a korukhoz képest nagyon szép megoldásokat, ötleteket mutatnak a pályán — emelte ki a klubelnök.
A kisebb pionírokat Keszeg Antal, a serdülőket Kormos Krisztián, a felnőtteket pedig Baranyi Béla vezeti. A legkisebbek főleg barátságos mérkőzéseken és különféle tornákon szerepelnek, hiszen nekik is szükségük van minél több mérkőzésre. A serdülők nem szerepeltek túl jól az őszi idényben, de a vezetőség tőlük nem is várt különösebb eredményt. Ők nemrégiben alakultak, azelőtt néhány évig az Egységnek nem volt serdülőcsapata, ezért most az is nagy előrelépés, hogy ebben a korosztályban egyáltalán csapatot indíthatnak. A munka pedig meghozza gyümölcsét, hamarosan ugyanis négy serdülőkorú játékos várhatóan bekerül az első csapatba, az évek múlásával pedig a remények szerint egyre több kishegyesi fiatal válik a felnőttegyüttes oszlopos tagjává.
— Négy korosztállyal foglalkozni nagyon sokba kerül. Egy hétvége az utazásokkal, a játékvezetőknek és a küldöttnek járó juttatásokkal mintegy 20 000 dinárt emészt fel. Ehhez még hozzáadódnak az igazolások, az edzőknek és a pályakarbantartónak juttatott összegek. A sportklubok között aszerint osztják szét a pénzeket, hogy melyik ligában szerepel a csapat. Ezt bizonyos szinten el tudom fogadni, hiszen a szabadkai körzeti ligában a játékvezetői és az utazási költségek is magasabbak, mint a topolyai ligában, azt azonban már kevésbé tartom igazságosnak, hogy amíg egy körzeti ligában szereplő csapat évente 600 000 dinárt kap, addig mi 360 000 dinárban részesülünk. Ezt a különbséget nagynak tartom. A bácsfeketehegyi Jadrannak két korosztályos csapata van, a szikicsi Njegošnak három, nekünk viszont négy, de mi csak azért kapunk kevesebbet, mert a felnőttcsapatunk alacsonyabb rangfokozatban szerepel. Véleményem szerint inkább a tömegességet kellene figyelembe venni és támogatni, nem pedig azt, hogy ki melyik ligában szerepel. Ha egy csapat kiesik a körzeti ligából, akkor támogatás hiánya miatt esélye sincs rá, hogy visszakerüljön. A játékosok is inkább a magasabb rangfokozatokban szereplő csapatokban játszanak, így nálunk is bevett szokás, hogy a hegyesi gyerekek a Jadranba vagy a Njegošba igazolnak. Elkerülhetetlen, hogy a jobb játékosok ne próbáljanak szerencsét a nagyvilágban. Két tizennyolc éves fiú Magyarországra igazolt: Hajagos Tamás a Ferencváros, Dudás Dániel pedig a Győri ETO korosztályos csapatában folytatja pályafutását — tudtuk meg.
Hat pontra a dobogótól
Az Egység felnőttcsapata a topolyai községi liga 4. helyén áll hat ponttal a harmadik helyen álló Mićunovo mögött. A 2013/2014-es idény előtt a bajnoki címben nem igazán, a második hely megszerzésében viszont bíztak a vezetők.
— Mindenki azt szeretné, ha az Egységben kishegyesi játékosok lépnének pályára. Mindig is nehéz volt megfelelő számú helybeli játékost összeszedni a mérkőzésekre, így kénytelenek voltunk vidéki játékosokat szerződtetni. Ez pénzbe kerül, a helyiek pedig úgy vannak vele, ha vidéki játékosok jönnek, akkor rájuk nincs is szükség. A hegyesi játékosoknak el kell fogadniuk, hogy ez most kényszerhelyzet. Korábban az is előfordult, hogy 9-10 játékossal léptünk pályára. Az őszi idényben nem voltak ilyen gondjaink, 15-16 játékos folyamatosan jelen volt az edzéseken és a mérkőzéseken egyaránt. Sajnos nem tudunk minden játékosnak fizetni. Ha a vidékieknek nem fizetünk, akkor ők nem jönnek, nélkülük viszont nem vagyunk elegen, nincs meg a csapatlétszám, és ezzel bezáródik a kör. Optimista vagyok, hiszen kiváló utánpótlásunk van. Az elkövetkező három évben beérik egy olyan csapat, amelyben az alapjátékosok mind saját nevelésű fiatalok lesznek. Elképzelhető, hogy az eggyel magasabb rangfokozatban való sikeres szerepléshez szükségünk lesz 2-3 öreg rókára is, aki tapasztalatával segítheti a fiatalokat. Tizennégy forduló után a negyedik helyen állunk, de még azt sem lehet tudni, hányan kerülnek fel a magasabb ligába, játszik-e valaki selejtezőt. A csapatok nagyon nehéz anyagi helyzetben vannak, még az is kérdés, hogy az ősszel mennyien indulnak a legalacsonyabb rangfokozatban. Az önkormányzatok anyagi helyzete sem rózsás, támogatókat pedig nagyon nehéz találni. A kishegyesi cégek, a helyi közösség, a magánvállalkozók lehetőségeikhez mérten labdával, szereléssel, hálóval, futballcipővel, munkaerővel segítettek bennünket. Nem panaszkodhatunk, de a klub működtetése nagyon nehéz. Ha bekerülnénk a szabadkai körzeti ligába, akkor lehet, hogy több néző lenne, és az ötvendináros belépőjegyből ki tudnánk fizetni a játékvezetőket. Már ez is könnyítene a helyzetünkön. Úgy tűnik, az idén nem sikerül feljebb jutnunk, jövőre viszont megcélozzuk az első helyet — mondta Kőműves Dénes.
A százéves évfordulóra felújították a pályát és az öltözőket, a kapukra új háló került, rendbe hozták a mosdókat, a zuhanyzókat és a klubhelyiséget is, így a labdarúgókat és szurkolóikat megfelelő körülmények várják a nagy múltú egyesületben.
