Már gyermekkorom óta ismerem. Mindig is csodáltam benne a kitartást és az elhivatottságot a versmondás, az előadó-művészet iránt. A barátságunk gyakran kontinenseket átszelve állta ki a távolság és az idő próbáját. Verbászi Betty, a topolyai lány, élt az Egyesült Államokban, Új-Zélandon, otthonra talált Budapesten, mostanság pedig Londont hódítja meg, ahol nagyot álmodott, és sikeresen életre is hívta azt.

* Hogyan alakult ki nálad a versmondás iránti szeretet?

— Számomra ez sokkal inkább szenvedély, mint szeretet, mely az előadó-művészet felé irányul, legyen az gitározás, színészet, versmondás vagy éneklés. Az önkifejezés a lényeg. Mindez mégis a versmondással kezdődött. Az általános iskolai próbálkozásaim után a gimnáziumban Vass Borsodi Borbála kezdett felkészíteni a helyi, majd a magyarországi megmérettetésekre. Kitartó együttműködésünk nem volt hiábavaló, egyre több szavalóverseny fődíját tudhattam magaménak. Az ő munkája segítségével váltam Radnóti-díjas előadóművésszé. 

* Mégis miből gondoltad, hogy Angliában szükség van magyar versmondó szövetségre?

— 2015-ben, az Angliába érkezésem után eljártam a különféle magyar kulturális rendezvényekre, kerestem az aktívan működő közösségeket. Láttam néptánccsoportokat és népzenészeket, akik odaadással és szakértelemmel őrzik a hagyományainkat, viszont a szavalás nem volt szerves része az eseményeiknek, mint az Vajdaságban megszokott. 2016 nyarán műsorvezető voltam a Magyar Kultúra és Örökség Alapítvány (Hungarian Culture & Heritage Society, röviden: HC&HS) által megrendezett Magyar Kultúra Napján, az Egyesült Királyság legnagyobb magyar rendezvényén. Itt láthattam, mennyire vibráló az angliai magyar közösség. Szerepeltek a műsorban néptáncosok, zenészek, két rockegyüttes, mások operát vagy éppen operettet énekeltek. Voltak profi és amatőr fellépők is. Kirakodóvásárt is tartottak mézeskaláccsal, kürtőskaláccsal és egyéb, tipikusan magyar termékekkel. A lényeg: verset senki sem mondott. Ezután aktív tagjává váltam a HC&HS-nek, puhatolóztam magyar szavalóközösségek után, de semmit sem találtam. Decemberben már dédelgettem a terveimet, hogy az alapítvány keretében létrehozok egy egyesületet. A valódi cél az volt, hogy megtaláljam a hozzám hasonló érdeklődésű embereket.

* Mikor alakult meg az egyesület?

— 2017. január 22-én, a magyar kultúra napján született meg az Angliai Magyar Versmondók Egyesülete. Mi rendeztük meg elsőként az I. Angliai József Attila Vers- és Prózamondó Versenyt.

* Milyen volt a fogadtatás?

— Sokkal jobb, mint amire számítani lehetett. Jól átgondolt médiakampányba fogtunk. Ennek hatására 53 versenyző jelentkezett, aki három korosztályban indulhatott: gyermek, ifjúsági és felnőtt. Felhívást tettünk közzé helyi szavalóegyesületek létrehozására. Még Skóciából is akadtak érdeklődők. 

* Az, hogy pontosan tudtad, hogyan fogj mindehhez hozzá, nem véletlen, igaz?

— Igen, ehhez köze van a szakmai hátteremnek, hiszen vállalkozásszervező közgazdász vagyok. A sikerhez azonban az is hozzájárult, hogy a HC&HS már 2011 óta jól működő alapítvány, sokak ismerik Angliában. Ezenkívül a Becfix IT Services Ltd is jelentős szakmai segítséget nyújtott a digitális marketing és a grafikai háttérmunkák kivitelezésében. Valójában anyagi támogatás nélkül voltam kénytelen az egész rendezvényt megszervezni, ezért szponzorokat kellett találnom, hogy egy olyan magas színvonalú műsort hozzunk létre, amely a későbbiekben hagyományt teremthet. Felkerestem a Londonban működő magyar vállalkozásokat, melyek szolgáltatásaikkal segítették az eseményt. A versenyzők között rengeteg értékes díj talált gazdára. Az 53 jelentkezőből 38 versenyző, valamint egy több mint száztagú nézőközönség jelent meg a Londoni Magyar Kulturális Központ (HCC) dísztermében megtartott versmondó maratonon. A szavalók többsége felnőtt volt. Fontos szempontnak tartottam a zsűri összeválogatásakor, hogy olyan embereket találjak, akik kapcsolódnak az előadó-művészethez, és odahaza már bizonyították hozzáértésüket. A zsűri tagjai: Rác Katalin szinkronrendező, Rakitai Réka Kazinczy-díjas pedagógus, Horvát Milán színész, a HCC programszervezője, valamint jómagam mint a zsűri elnöke. Rettenetesen nehéz volt döntést hozni! Büszkén mondhatom, hogy a rendezvény színvonala megegyezett egy magyar országos versenyével. Az összmezőny legjobbja, dr. Horváth János Sándor érdemelte ki a József Attila-díjat. A fődíjak között volt a Londonban élő és alkotó képzőművész, Olexa József festménye, mely külön erre az alkalomra készült. Juhász Edit keramikusművész szintén felajánlotta egyik alkotását. Igyekeztem tehát bemutatkozási lehetőséget teremteni az Angliában élő magyar művészeknek is. Mindenki, aki segített, anyagi térítés igénye nélkül tette. Igenis létezik összefogás, az emberek a jó ügy érdekében önzetlenül segítenek!

* Erre számítottál?

— Eleinte azt tapasztaltam, hogy a körülöttem levők kétkedtek a verseny sikerével kapcsolatban. Nem voltak negatívak, viszont nem tudhatták, hogy a hasonló emberek mindig igyekeznek megtalálni annak a módját, hogy megmutassák, mit tudnak. Ezért volt mérhetetlenül fontos a reklám: minden érdeklődőhöz el kellett jutnia a hírnek. A rendezvény még nagyszabásúbb lett, mint amilyet álmomban elképzeltem.

* Milyen nehézségekbe ütköztél a szervezés során?

— A Magyarok Angliai Országos Szövetsége anyagi gondokra hivatkozva nem segített, ahogyan a budapesti székhelyű Magyar Versmondók Egyesülete sem.

* Mi az utózöngéje az egésznek?

— Rengeteg köszönőlevelet kaptam, melyben kifejtették, mekkora élmény volt újra átélni az otthonról hozott értékeket. Ezek az emberek meghatódtak, amiért ismét alkalmuk nyílt arra, hogy egy ilyen esemény részesei lehettek. Némelyek újraélték gyermekkori emlékeiket, amíg a versek között keresgéltek.

* Mik a terveitek a közeljövőre vonatkozóan?

— Az idén pályázatok által is próbálunk támogatást szerezni a továbbiakhoz. A szavalóversenynek nagy visszhangja volt, ezért ismét megszervezzük. 2018. április 21-én kerül sor Londonban a II. Angliai József Attila Vers- és Prózamondó Versenyre. Terveink között szerepel még az ősszel egy mese- és balladamondó verseny is a gyermekek és az ifjak részére.

Így írt Verbászi Betty történelmet Londonban...