Az „első ligások”

Az „első ligások”

Kisimre Árpád és Kisimre Szerda Anna neve biztosan ismerősen cseng minden népzenét, néptáncot ismerő és szerető ember számára, hiszen ők ketten (férj és feleség) több néptáncegyüttest követtek már végig, sokszor óvodáskoruktól kezdve felnőttkorukig irányítgatták tagjaikat.

Sokan tőlük tanulták (én magam is) az első verbunkot vagy körtáncot, általuk ismerték meg a népviseletek, népdalok stílusjegyeit. Kezeik között örökké tartó barátságok, szerelmek, házasságok is szövődtek. Az óbecsei Szelence néptáncegyüttes februárban veszi át második Martin-plakettjét Budapesten. Ennek kapcsán most Kisimre Árpáddal beszélgettem.

* Az óbecsei Szelence néptánccsoport hamarosan a második Martin-plakettet veheti át Budapesten. Mit kell tudni erről a díjról?

— Ez a Martin György Néptáncszövetség elismerése, Martin-plakettnek hívják, és azok az együttesek kaphatják meg, amelyek háromszor egymás után kiválóan minősülnek a Néptáncosok Országos Bemutató Színpadán, ahol szakmai zsűri minősíti a műsorukat. Ez hat évet ölel fel, mivel kétévente szervezik meg a bemutató színpadot. Az óbecsei Szelence táncegyüttes most másodszor kapja meg a Martin-plakettet, vagyis tizenkét éve tartja a kiváló színvonalat. Az együttes életében ez fontos elismerés, és bizonyíték is egyúttal, hogy az út, melyet választott magának, jó, tehát a tánccsoport olyan szakmai munkát végez, amellyel példát mutathat bárkinek, és ezen az úton kell továbbhaladnia.

Nem csak az óbecsei csapatnak, a topolyai Cirkalomnak is egyik művészeti vezetője vagy. Mindkettő jelentkezett a Felszállott a páva vetélkedőbe, a Cirkalom pedig győztesként került ki a végén. Mennyiben növelte ez az együttes hírnevét?

— Mind a két csapat indult a váci válogatón, és mindkettő nagyon jól szerepelt, a két legmagasabb pontszámot kapta. A Cirkalom 116-ot a 120-ból, a becseiek pedig 111-et. De a műsorba csak tizenkét együttes kerülhetett be, és a válogatók tartották magukat ahhoz, hogy egy csapat kerüljön be a Délvidékről, egy Erdélyből stb. Ezért értelemszerűen a Cirkalom jutott tovább, de ez persze a zsűri döntése volt. Ez valóban nagyon jó reklám a tánccsoportnak, ami be is bizonyosodott két évvel később. A médiának hatalmas ereje van. Az ember elérhet elsöprő szakmai sikereket, mint a Cirkalom táncegyüttes, mely már húsz éve, azaz tízszeresen kiválóan minősült, mégsem volt akkora visszhangja, mint a Felszállott a páván elért sikerünknek. Ez annak köszönhető, hogy rengetegen nézték, nemcsak a színházba járó közönség és a szakmai zsűri előtt mutatkoztunk be, hanem a tévében szélesebb közönség előtt is. Reklám szempontjából hatalmas ereje van a televíziós szereplésnek. Mi ugyanazt a munkát vittük oda is, amelyet a minősítőműsorra, mégis most figyeltek fel ránk sokan.

Ez azt jelenti, hogy folyamatosan érkeznek új felkérések, meghívások?

— Felkéréseink már előtte is voltak. Én inkább azt gondolom, hogy hazai berkekben éreztük meg igazán a nagyobb elismerést. Mi mindenhol hangoztatjuk, hogy a Kárpát-medencei néptáncegyüttesek között a legjobbak vagyunk. Mivel a focihasonlatot értik meg a legkönnyebben az emberek: első ligás csapat vagyunk. Az első ligában versenyzünk a Cirkalommal és a Szelencével is. És ott is az első tízben van a két együttes. Ezt a hazai közönség nem érzékeli addig, amíg nem látja a tévében. A tévének jobban elhiszi, hogy igazat mondunk, és egy határon túli együttes is képes olyan színvonalú műsort összeállítani, amely megállja a helyét bármilyen színpadon, és amely megnyeri a Felszállott a pávát.


Kisimre Szerda Anna és Kisimre Árpád (Sörfőző Kornél felvétele)

Hová lehet még fejlődni? Milyen célokat tűztök ki magatok elé évről évre? Hiszen mindkét csapat már évek óta egy nagyon magas színvonalat képvisel.

— Mindig vannak újabb célok, és ez nagyon fontos egy együttes életében. Hogy legyen miért dolgozni, és mibe energiát fektetni. Művészeti vezetőként az az első számú szempont, hogy a folyamatos utánpótlásról gondoskodjunk, a gyerekek pedig egy olyan szakmai felkészültséget kapjanak, hogy mire felnőnek a felnőttegyütteshez, már olyan technikai színvonallal lépjenek be, illetve olyan előadók és táncosok legyenek, akik már tökéletesen tudnak igazodni a felnőtt-táncegyütteshez. Mindig lehet jobban csinálni, még technikásabban, még jobb előadóként bemutatni a koreográfiát. A fiatalokat az motiválja, ha új táncanyagot tanulnak, új koreográfussal dolgozhatnak. De ez minket is motivál, és a tánccsoport műsorát is színesebbé teszi. Ahány alkotó, annyiféle gondolkodás. Fontos a sokszínűség. Nem szabad kalitkába zárni egy csapatot. Ezek a fiatalok már sok mindennel foglalkoznak, önállóan készítenek alkalmi műsorokat, melyekben nemcsak táncolnak, hanem rockoperákból énekelnek részleteket, verseket zenésítenek meg, szavalnak, ezzel pedig előadóként olyan tapasztalatot szereznek, amelyet a későbbiekben akár tánc közben is tudnak kamatoztatni.

Gondot okoz-e a próbák, fellépések szempontjából, hogy a középiskolás táncosok egyetemre fognak járni, vagy külföldre költöznek?

— Én annak örülök, hogy a táncosok nagy része gyerekkorától együtt táncol, s olyan baráti kapcsolat alakult ki köztük az évek során, hogy hiányolják egymás társaságát, ezért nem is esik nehezükre hazajárni a próbákra az egyetemi éveik idején sem. Persze ez attól függ, hogy mennyire messzire költöztek. Aki Szabadkán, Szegeden vagy Újvidéken van, minden hétvégén hazajár, a Budapesten tanulók már ritkábban. Nekünk, vezetőknek meg kell oldanunk logisztikailag a próbákat és a műsorokat, hogy ne érezzük a hiányt. Topolyán mindennap próbálunk délutántól késő estig, attól függően, hogy milyen korosztályú csoportnak tartjuk a próbát, az óbecseiekkel pedig csak hétvégén tudunk próbálni, szombaton és vasárnap. A fiatalok szeretik ezt a műfajt, élvezik, amivel foglalkoznak, ezért amikor a kortársaik délutáni pihenőjüket töltik, ők szeretettel jönnek táncpróbákra szombaton és vasárnap is.

Az óbecsei Szelence néhány évvel ezelőtt egy saját zenekarral is gazdagodott, hiszen akkor kezdődött meg a Fokos zenekar pályafutása. Két zenekari tag korábban táncolt, most már csak zenél. Tehát a tánccsoport ezzel nyert is és veszített is.

— Jó időben került sor erre a cserére, felnőtt egy fiatal generáció, és csatlakozott a felnőttegyütteshez. Amikor a zenészek úgyszólván kiléptek a tánccsoportból, a fiatalok pótolták a keletkezett űrt. Az együttesvezetők számára azonban ez az űr soha nem pótolható. Mi óvodáskoruktól neveljük ezeket a fiatalokat, és örülünk, hogy ennyire sokoldalúak, hiszen éppen arra buzdítjuk őket, hogy szavaljanak, zenéljenek, táncoljanak. De amikor eljön a pillanat, hogy választaniuk kell, az számunkra mindig nagyon rossz, hiszen egy kinevelt, felnőtt táncosnak, egy jó előadónak a hiányát nagyon megérzi az együttes vezetője. És azt a színvonalat fiatalokkal nem lehet azonnal pótolni. Ehhez kell néhány év. Óbecsén ilyesmire két évvel ezelőtt került sor, az akkor csatlakozott fiatalok azóta tökéletesen felnőttek a feladathoz. Tehát jó időben jó helyen volt a váltás. És nagyon fontos, hogy a táncegyüttesnek most saját zenekara van, mely mindig kapható egy kis muzsikálásra.


Kattints az alábbi képre, és nézd meg a szerző adatlapját is:
Szerda Zsófi

De ne hagyd ki Zsófi honlapját se! >>> www.szerdazsofi.net

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A múlt és a jövő öröksége
Tánc
  • Csermák Zoltán
  • 2018.10.08.
  • LXXIII. évfolyam 40. szám
Táncház örömnapok
Tánc
  • Csermák Zoltán
  • 2018.09.11.
  • LXXIII. évfolyam 36. szám
Facebook

Támogatóink