Nem csokiért, hanem főtt kukoricáért állnak sorba - Szabó Attila fotója

Magyarkanizsán a Tisza Néptáncegyesület harmadik alkalommal szervezte meg a Kukoricafesztivált. A városháza előtti térre és a parkba meghirdetett gazdag programot azonban megzavarta a bőven csordogáló égi áldás. Az eső ugyanis néha erősebben, máskor csak szitálva, de egész nap áztatta a kirakodóvásárosok sátrait, az a néhány járókelő pedig, aki ilyen időben is kimerészkedett az utcára, esernyő alá bújva sietett át az esemény helyszínén. Pedig a reggeli óráktól kezdve üstben főtt a kukorica, melyből mindenkinek jutott, a városháza előcsarnokában viszont kukoricából és tökből készített sütemények csábítottak kóstolásra, egy-egy kalácsrecept későbbi kipróbálására.
Szerencsére a szervezőknek, közöttük a történések három fő mozgatójának: Nagy Szilviának, Tóth Katának és Tóth Ágnesnek, volt esőnapra szóló terve is, így a gyermekeknek szánt foglalkozásokat csakhamar áthelyezték a művelődési házba, valamint az épület udvarában felállított sátorba, mely eredetileg az ebédet fogyasztóknak nyújtott volna árnyékot.
Tóth Ágnest a kezdetekről, az ötlet eredetéről faggattuk:
- A Tisza Néptáncegyesület három évvel ezelőtt töltötte be a tizedik évét, és ebből az alkalomból olyan dolgot szerettünk volna útnak indítani, amely megmarad és működik, nemcsak a mi köreinkben, hanem tágabb környezetünkben is. Mivel a községben már voltak Szüreti Napok, Paprika Napok, Dohány Napok, körülnéztünk, nekünk mi maradt. A kukoricát választottuk, mert a termesztésével sokan foglalkoznak, és számos népszokás fűződik hozzá. Így jött létre a Kukoricafesztivál, mely elsősorban a gyermekeknek szól. A nap folyamán a kukoricához kapcsolódó játékokban mérik össze az ügyességüket, mint például a kukoricafosztás, morzsolás hagyományos módon, csutkavár építése, célba dobás csutkával mozgó kosárra, füzér készítése pattogatott kukoricából... Kicsit bolondos, de egyben odafigyelést igénylő feladatok útján szeretnénk visszavarázsolni a régi idők hangulatát. Délután kézműves-foglalkozások vannak, melyeket az egész napos kirakodóvásár résztvevői tartanak. Ezek közül minden bizonnyal a legmutatósabb és a legközkedveltebb a tökvicsori vájása. Tudjuk, a tök mindig megtermett a kukoricasorok között, vagyis ez a termény szorosan kapcsolódik a rendezvényünkhöz. Igaz, a töklámpás a mi gyermekeinknek inkább egy átvett szokást, a Halloweent jelenti, ami ellen nem sokat tehetünk, de legalább megmutatjuk nekik, hogy más is van. Felébresztjük a kíváncsiságukat, hogy ne csak az érdekelje őket, amit a tévéből lesnek el.
A Kukoricafesztiválhoz két gálaműsor is tartozik, a vajdasági népzenészek és a néptáncosok fellépése. Az utóbbira a vendégek az idén Pécsről, Deszkről és Szegedről érkeztek, de csatlakoztak hozzájuk az újvidékiek, a szabadkaiak, a horgosiak és a helybeliek is. Az eseményt több vállalat és a helyi közösség mellet magánszemélyek is támogatták.