Amikor a politika és a művészet összefogásából nagyszerű eredmény születik

Amikor a politika és a művészet összefogásából nagyszerű eredmény születik

Átadták rendeltetésének a Zentai Magyar Kamaraszínház új kamaratermét.

A sokéves álom valóra válását a magyar kormányon kívül a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., a Magyar Nemzeti Tanács és Zenta község önkormányzata támogatta. A játékteret Ibsen Ha mi holtak feltámadunk című drámájával avatták fel. Az előadás a budapesti Nemzeti Színház, a Soproni Petőfi Színház és a Zentai Magyar Kamaraszínház koprodukciójában készült, a főszerepet a Kossuth- és Jászai-díjas, kiváló és érdemes művész, Szilágyi Tibor alakítja.

A 2008-ban alakult Zentai Magyar Kamaraszínháznak 2013 óta van önálló társulata, az új évadtól pedig az eddigi nagyterme mellett a 73 férőhelyes kamaraterem is a rendelkezésére áll.

A megnyitóünnepségen közreműködtek a Zentai Magyar Kamaraszínház színészei és Ivana Damjanov, az újvidéki zeneakadémia hallgatója. Az est moderátori szerepét Szabó László, a Magyar Teátrumi Társaság titkára vállalta, és elsőként Potápi Árpád Jánost, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának államtitkárát kérte fel köszöntőjének elmondására.

— A Kárpát-medencei magyar közösségek ma az elvándorlás ellen harcolnak. A magyar kormány kész arra, hogy ebben a küzdelemben is önök mellett álljon. Közösen kell megtennünk a lépéseket annak érdekében, hogy a szülőföld a boldogulás helyévé váljon, ahol jó élni, ahol lehet jövőt tervezni. Ezt segítik mindazok a kezdeményezések, amelyeket az elmúlt években indítottunk, közöttük a gazdaságfejlesztési programok, melyek révén a vajdasági magyarok hatalmas lehetőséget kaptak vállalkozásaik fejlesztésére, térségük felvirágoztatására — hangsúlyozta a nemzetpolitikáért felelős államtitkár, és hozzátette, a jövőben is támogatják mindazokat az intézményeket, ahol a vajdasági magyarok összejöhetnek, ápolhatják kultúrájukat, megélhetik összetartozásukat, és otthonra lelhetnek.

Beszédében utalt a következő évben várható magyarországi parlamenti választásokra is:

— Ahhoz, hogy a magyar nemzet egysége továbbra is a jelen természetes valósága maradjon, mindannyiunk közös cselekvésére van szükség. A jövő év tavaszán éppen ez a tét. Kérem ezért a vajdasági magyar közösséget, ismét mutassa meg a példaértékű tettrekészségét.

Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke a jól ismert Shakespeare-idézettel kezdte mondandóját: „Színház az egész világ.” Kiemelte, hogy ezt a mondatot kézlegyintéssel szokták elővenni, és közben sokan arra gondolnak, hogy a legnagyobb színészek a közéleti emberek, nem utolsósorban a politikusok. Ezzel kapcsolatban arra is kitért, hogy manapság a színházi emberek közül sokan aktívan részt vesznek a politikában, esetenként pedig egész társulatok sorakoznak fel bizonyos politikai nézetek mellett.

Az új kamaraterem kapcsán megjegyezte, van, hogy a politika és a művészet összefogásából nagyszerű eredmények születnek, és ha elfogadjuk az idők folyamán átértelmezett shakespeare-i mondást, mely szerint színház az egész világ, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy nem mindig kell legyinteni.

— Legyen színház és legyen művészet, maradhassunk nézők és emberek. Ha a politika ezt lehetővé teszi, és a színház ezt nem zárja ki, értelmet nyernek a küzdelmek — hangzott Pásztor István zárógondolata.

Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke elsőként a közönséget köszöntötte, mert a nézők nélkül — mint mondta — sem zentai színtársulat, sem Zentai Magyar Kamaraszínház, sem új kamaraterem nem volna. Ezután az előzményeket idézte fel.

— Önök voltak azok, akik pártoló, baráti gyűrűként vették körül azt a frissen alakult társulatot, amelynek huszonhét évvel ezelőtt még neve sem volt, és a később adott Zentai Színtársulat elnevezés is csak arra volt jó, hogy gyűjtőfogalma legyen mindannak a színházi kísérletezésnek és műhelymunkának, amely 1990 novemberétől napjainkig folyik ebben az épületben, és amelynek hála hivatásos színház, majd állandó magyar társulat jöhetett létre.

Vidnyánszky Attila, a budapesti Nemzeti Színház igazgatója elmondta, hisz abban, hogy a színház megtartó és itt tartó erő.

— Egy közösség csak a fejlődése nagyon magas fokán dönti el, hogy színházat alapít, ami azután üggyé válik számára. Attól kezdve pedig már a színház feladata lesz, hogy gyökeret verjen, és a szó legnemesebb értelmében szolgálja azt a közösséget, amely eltartja őt, amelyből vétetett, és amelyért léteznie, dolgoznia kell. Azt kell tudatosítani a mai színházcsinálókban, hogy elsődleges feladatuk — mindenféle önmegvalósítás mellett — az, hogy szolgálják azt a közösséget, amelyért és amelyből vagyunk.

Ceglédi Rudolf, Zenta község polgármestere azt kívánta a Zentai Magyar Kamaraszínház társulatának, hogy mielőbb lakja be az új teret, tegye otthonossá, és alkosson benne olyasmit, amivel tovább öregbítheti Zenta hírnevét.

Végezetül Wischer Johann, a Zentai Magyar Kamaraszínház igazgatója szólt az egybegyűltekhez. Az új színházi játéktér létrejöttét azzal az igénnyel, együtt gondolkodással és tenni akarással magyarázta, amely a színház közösségében és közönségében, valamint támogatóiban munkál. Egyúttal köszönetet mondott mindazoknak, akiknek szerepük volt abban, hogy az intézmény kamaratermet kapjon.


Szabó Attila felvételei

Képgaléria

Cikkünk további képei

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Fiatalok írnak drámát a Vajdaságban
Színház
  • MTI
  • 2019.01.18.
  • LXXIV. évfolyam 3. szám
A szabadkai Népszínház Magyar Társulatának januári játékrendje
Színház
  • Népszínház
  • 2019.01.11.
  • LXXIV. évfolyam 2. szám
Facebook

Támogatóink