A párbeszéd mindig hasznos, pozitív fogalomként él a történelemben, de azt is mondhatnánk, felette áll még annak is. Ha azonban belső jelzővel illetjük, az is félreérthető, félremagyarázható. Mert ugye, ha Koszovóról beszélünk, akkor alkotmányunk szerint belső párbeszédnek tekinthető az is, ha a még mindig déli tartománynak titulált terület megválasztott vagy kinevezett képviselői folytatnak párbeszédet országunk választott képviselőivel. De ezt megelőzően egy belső párbeszéd végkifejleteként el kell dönteni, hogy lényegében miről is tárgyalnak. Mindebben az a szép, illetve más szempontból a nem szép, hogy tetszés szerint lehet variálni, és utólag egyik vagy másik verzióról állítani, hogy mi arra gondoltunk, még ha nem is így volt.

A társadalmi párbeszéd egyébként anélkül is folyik, hogy valaki jelt adna, mint a focimeccs kezdetén a bíró a fütyülőjével. Az utcán, társaságokban, a közösségi oldalakon folytonos a párbeszéd, és annak hangvétele alapján a hozzáértők felállíthatják a társadalom diagnózisát is. A viselkedési normák, a társadalmi értékrend egy képlékeny, folyamatosan változó elegynek tekinthető, de egyáltalán nem mindegy, hogy milyen irányban változik.

Valószínűleg a legtöbb jelenlegi gondunk is arra vezethető vissza, hogy társadalmunkban már nincsenek elfogadott viselkedési normák. Egyfajta értékválságban vagyunk. Gyakran a legjózanabb megközelítéssel is nehéz megítélni, mennyire számítanak bizonyos dolgok morális szempontból elfogadhatónak, vagy éppen ellenkezőleg, kivetendőnek, elítélendőnek. Sokak szerint eljött az ideje, hogy akár a közösségi oldalakon, akár a sajtóban és más fórumokon kialakuló nyilvános vita során megpróbáljunk valamiféle rendet tenni, elveket lefektetni.

Párbeszédre mindig szükség van, de tudni kell, hogy nem helyettesítheti az intézményes formákat. Ha a közösségi oldalon valaki megmondja a tutit, az még nem biztos, hogy valóban megszívlelendő. Egy társadalomban a tapasztalatok szerint jól működő független intézményeknek, a mindenkire érvényes játékszabályoknak van a legnagyobb hatásuk arra, hogy hogyan alakul az értékrend, melytől viszont sokban függ, hogy egy adott ország hogyan teljesít. A rossz beidegződéseket meg kellene változtatni. Nehéz azonban meghúzni a reális határokat. Sok esetben nehéz megítélni, mi az, ami etikailag elítélendő, még ha törvényileg rendben is lenne. Pedig ettől függ, hogy hogyan érezzük itt magunkat. Nem mindig és minden múlik az anyagiakon.

Többször megvizsgálták már tudományos módszerekkel is, és mindig kiderült, hogy ha egy ország gazdag, nem törvényszerű, hogy az ott élők is boldogok. Az anyagiakon kívül az elégedettséget befolyásolja, hogy az emberek mennyire bízhatnak a körülöttük élőkben, a vezetőkben és nem utolsósorban az intézményekben. Nagy visszhangot váltott ki, amikor Richard Easterlin amerikai közgazdász a ’70-es években közzétette kutatásainak eredményeit. Azóta ez Easterlin-paradoxon néven vált ismertté. A vizsgálat azt bizonyította: ha egy adott pillanatban megnézzük, hogy milyen gazdag egy ország, és mennyire boldogok az ott élő emberek, a kettő nincs egymással ok-okozati kapcsolatban. Ez azt jelenti, ha nőnek a jövedelmek, az nem jár együtt automatikusan az emberek boldogságszintjének növekedésével. A kutatás egy adott ország jövedelme és az ott élők elégedettségi szintje között hosszú távon együttmozgást mutatott ugyan, ennek ellenére megállapították, hogy ez mégsem tekinthető ok-okozati kapcsolatnak.

Hogy mi a különbség az együttmozgás és az ok-okozati viszony között? Gyakran idézett példa, amikor egy amerikai államban kimutatást készítettek arról, hogy milyen összefüggés van az egyes tűzesetekhez kiküldött tűzoltók száma és a helyszínen keletkezett anyagi kár között. Ebből kiderült, hogy a kettő között erős pozitív irányú statisztikai kapcsolat áll fenn: több tűzoltó kiküldése rendre nagyobb kárral jár együtt. A tanulság az lenne, hogy ha kevesebb tűzoltót küldenek ki, akkor kisebb lesz a kár? Természetesen ez viccként fogható fel, hiszen mindenki tisztában van azzal, hogy van egy harmadik tényező — ez esetben a tűz nagysága —, amely befolyásolja az anyagi kár mértékét és a kiküldött tűzoltók számát is. Most nekünk is valami hasonló összefüggésről kellene párbeszédet folytatnunk…