- Szabó Attila fotója

Dr. Korhecz Tamás tartományi jogalkotási, közigazgatási és nemzeti kisebbségügyi titkárt, a vajdasági kormány egyik alelnökét arra kértük, értékelje a mögöttünk lévő esztendőt. Összegzésében fontosnak tartotta kiemelni, hogy hét év után ismét kiadják a kétnyelvű személyazonossági igazolványokat, csaknem kétszer annyi magyar nyelvű okiratot állítottak ki a hivatalok, mint az előző évben, több volt a magyar nyelvű eljárás a bíróságokon, kikerült egy tucat új, többnyelvű helységnévtábla. Ezek mellett három dolgot emelt ki külön is a 2006. évből.
- Az egyik a toleranciaprogram, amely igen kedvező visszhangra talált a vajdasági fiatalok körében. Arra számítottam, hogy lesz egyfajta ellenállás, bizalmatlanság, de mintha már várták volna, hogy valaki ilyen projektumokat fogalmazzon meg, kínáljon fel. Ezeknek a megvalósulásában több száz ezer fiatal vett részt közvetve vagy közvetlenül. Csak akkor várhatjuk el egy új értékrendnek a meghonosítását, ha tömeges az érdeklődés az ilyen átnevelő, felvilágosító programok iránt. A magyar-szerb történelmi kapcsolatokat felölelő kiállítást, amelynek a helyszíne Újvidék, Szabadka, Zombor, Nagykikinda, Nagybecskerek volt, szintén több mint százezren tekintették meg, ami sok esetben rekordot jelentett az adott múzeumban, és nemcsak azok, akiknek a látogatását megszerveztük, hanem több tízezren spontánul is elmentek. Az emberek éhesek az ilyen információkra, nagyon sokan úgy távoztak, hogy teljesen megváltozott a képük arról, mióta vannak itt magyarok, mióta élünk együtt, hogyan történt ez a múltban. Ugyancsak nagyon sikeres volt a Tolerancia Kupa nevű sportjáték, a vajdasági nemzetek történelméből összeállított műveltségi vetélkedő. A másik, hogy a Délvidék történelmében megalakult az első magyar egyetemi kar, a szabadkai tanítóképző. Én ezt valóban korszakalkotónak tartom, mert Trianon előtt sem volt itt magyar nyelvű egyetemi szintű oktatás. Meggyőződésem, hogy ez a kar az alapját képezi majd, talán már az elkövetkező években, a magyar nyelvű tanárképzésnek, hosszabb perspektívában pedig egy magyar nyelvű egyetem, oktatási centrum létrehozásának. Egyesek megpróbálják lebecsülni ezt az eredményt, amely mögött rengeteg izzadtság, erőlködés, küzdelem van politikai, szakmai és emberi szempontból is. Nem felel meg a valóságnak az sem, hogy nekünk elegendő egyetemet végzett tanítónk van, mert nincs, de a tanítók nemcsak taníthatnak, hanem sok minden mással is foglalkozhatnak. A harmadik dolog, amire én személy szerint nagyon büszke vagyok, mert szakmai kihívás volt, hogy az általam vezetett titkárságon megalkottuk a tartományi közigazgatás stratégiai, fejlesztési és reformtervét, melyet aztán szeptemberben egyhangúlag fogadott el a vajdasági képviselőház. Ennek a végeredménye remélhetőleg az lesz, hogy a tartományban professzionalizálódik, depolitizálódik és modernizálódik a közigazgatás, amely aztán képes lesz hatékonyan érvényt szerezni a jognak, a gazdaság fejlesztésének, és az emberek szolgálatába állhat. Nagyon kevéssé ismert a nyilvánosság számára, hogy az állam sikeressége óriási mértékben függ attól, milyenek a közigazgatásának a képességei, milyen a hivatalnokok felkészültsége. Persze, a nehezebbik rész a stratégiának a végrehajtása lesz, amely a 2007. esztendőben következik be, és valóban szükség van egy komoly politikai támogatásra ahhoz, hogy ez megvalósulhasson. Ha a politikai támogatás a rövid távú pártpolitikai érdekek miatt nem valósul meg, akkor természetesen ezt saját kudarcomnak fogom tekinteni, és levonom belőle a következtetéseket.
* A felsoroltak valóban sikerélmények, de bizonyára voltak kudarcok is.
- Nagyon sok területen tapasztalható az egy helyben topogás, de a legnagyobb kudarc számomra az, hogy az elmúlt évben nem sikerült kikényszerítenünk, hogy megoldódjon a Magyar Nemzeti Tanács újraválasztásának a kérdése. Akármekkora politikai nyomást gyakoroltunk is a belgrádi kormányzatra, egyszerűen nem volt elegendő. A magyar nyelvű elektronikus médiában sem tettük igazán helyre a dolgokat. Amíg az írott sajtó területén többé-kevésbé rendeztük a helyzetet, addig sajnos az elektronikus médiában továbbra sem tudjuk megvalósítani az elképzeléseinket. Veszélyként még az is fennáll, hogy Észak-Bácskában leépül a magyar nyelvű rádiózás. Az ide vonatkozó törvények nem teszik lehetővé azoknak a standardoknak az érvényesítését, amelyeket kiharcoltunk. Ez nagy kihívás lesz az elkövetkező időszakban. Részsikereket értünk el abban is, hogy az állami szektorban növeljük a magyar alkalmazottak arányát és számát. Megválasztattunk néhány bírót ott, ahol aránytalanságok voltak, pár tucat rendőrt vetettünk fel a belügyminisztérium állományába, de még most is nagyok a disszonanciák. Ez azért is alakult így, mert nem voltunk ott a köztársasági hatalomban. Ahol tartományi szinten születnek a döntések, ott ezek az arányok többé-kevésbé tiszteletben vannak tartva.
* Miért fontos, hogy a vajdasági magyarok részt vegyenek a soron következő választáson?
- Úgy érzem, kicsit divat lett a választásokon nem részt venni. Sokan serkentik ezt a gondolkodást, azt mondják, ne tegyünk mi szolgálatot a politikusoknak, úgysem rajtunk múlik. Én ezt valóban hatalmas hibának tartom. A választás elsősorban nem polgári kötelezettség, hanem a demokrácia építésének az alapvető feltétele. Senki sem zárhatja ki magát a döntéshozatalból akkor, amikor kérdezik. Ez az egyetlen alkalom, amikor mindenki szavazata ugyanannyit ér, legyen magyar vagy szerb, milliomos vagy munkanélküli stb. Ha ezzel nem élünk, akkor önmagunkat kiskorosítjuk és büntetjük. Ez a választás különösen fontos azért, mert Szerbia 2000 óta jelentős változásokon ment át. Most a visszarendeződésre vagy az európai integrációra kell voksolnunk. Ha akár egy szavazattal többet kap a valóban demokratikus, Európa-párti blokk, mint a radikális-milosevići, ez zöld fényt ad Mladić kiadatásának, az európai csatlakozásnak. Ezt a kérdést a magyar szavazatok is eldönthetik. A magyarság szempontjából a jogaink érvényesítése, Vajdaság statútumának a sorsa is függ attól, hogy ott leszünk-e kellő számban a parlamentben, tudunk-e hatni a dolgokra, és ki tudjuk-e kényszeríteni legalább részben a magyarság alapérdekeit. Akkor folytatódhat a magyar intézmények, az iskolahálózat építése, gondolkozhatunk azon, hogy a magyarok lakta térségbe arányos legyen a költségvetési támogatás, a kedvező hitelek nyújtása, a munkahelyteremtés. Nem biztos, hogy konkrétan a saját egzisztenciámon tudok segíteni azzal, ha elmegyek szavazni, de segíthetek a szomszédomén, az unokámén - és ez már elég ok. Nem nekünk politikusoknak van szükségünk a szavazatokra, hanem a népnek és a demokráciának. Tudjuk, hogy azok mennek el fegyelmezetten szavazni, akiket a magyarok a legkevésbé szeretnének látni a hatalomban.
* Hamarosan tartományi választások is lesznek. Ez mennyiben befolyásolja a munkájukat?
- Mi arra számítunk, hogy az év második felében lesznek a választások, de megtörténhet, hogy előbb is. Erre fel kell készülnünk. Ami a prioritás, hogy a tartomány számára megnyíló körülbelül 250 millió eurós alapot úgy költsük el az infrastruktúra, a gazdaságbarát környezet kialakítására, hogy abból a vajdasági magyarságnak is jelentős haszna legyen. Úgy épüljenek az utak, a csatornahálózat, a szennyvíztisztítók, létesüljenek a sportcsarnokok, fektessünk bele az egészségházakba, iskolákba, hogy azt a magyar közösség is érezze. Azon kell dolgoznunk, hogy a magyarok lakta térségbe minél több pénz jusson, okosan legyen elköltve, tőkét vonzzon oda, és felpezsdítse a gazdasági életet.