Alfa holdbázis helyett Feriha?

Alfa holdbázis helyett Feriha?

Az űrkutatás és az űr meghódítása nem éppen úgy halad, ahogyan azt néhány évtizeddel ezelőtt hittük.

Gyermekkoromban futott az Alfa Holdbázis, a hazai tévében Svemir: 1999, eredetileg Space: 1999 című sorozat. A készítői és velem együtt a nézői is valószínűleg azt hitték, ha nem is pontosan úgy, ahogyan a filmben, de részben mégis valami hasonló valósulhat meg 1999-ig a műszaki fejlődés és a világűr meghódítása terén, mint amit a sorozatban láttunk.

Az 1975 és 1977 között bemutatott, két szezont megért brit sci-fi-sorozat Gerry és Sylvia Anderson utolsó közös rendezői munkája volt, egyúttal az addig készült legdrágább brit sorozat. Mindkét évadja huszonnégy részből állt. Az első 1973 novembere és 1975 februárja között készült el, a második 1976 januárja és decembere között, Martin Landauval és Barbara Bainnal a főszerepben. Arról nincsenek információim, hogy mások mennyire szerették ezt a sorozatot, de bizonyos szempontból akár úgy is tekinthetünk rá, mint a ’70-es évek szappanoperájára. Sokszor elképzeltem abból a perspektívából, mi lesz majd a valóság az ezredforduló után. Több verzió is élt a fejemben, de egyik sem arról szólt, hogy 1999-ben nem az Alfa holdbázis miatt izgulunk, hanem a NATO fog bombázni bennünket. Azt sem gondoltam, hogy a Space: 1999-et az olyan szappanoperák váltják fel, mint a Feriha vagy a Szulejmán. Az űrkutatás egy egészen nem várt fordulatot vett. A közelmúltban például az orosz űrkutatási hivatal, a Roszkoszmosz vizsgálóbizottsága azzal gyanúsította meg az amerikai űrhajósokat, hogy szándékosan kárt tettek a Szojuz űrhajó burkolatában. Az indítékot abban vélték felfedezni, hogy az amerikaiak ezzel szerették volna elérni, hogy evakuálni kelljen a nemzetközi űrállomás személyzetét, és az egyik megbetegedett társuk mihamarabb visszatérhessen a Földre gyógykezelésre.

A furcsa események ellenére összességében úgy tűnik, hogy az emberiség történelmében új korszak kezdődik: a versenyfutás az űrbeli lehetőségekért. Erre utaló jel például, hogy Amerikában egy magáncég, a Bigelow Aerospace a közeli égitesten igényelt bányászati jogokat az amerikai Szövetségi Repülési Hivataltól. Nem egy jelentéktelen vállalatról, hanem a NASA kiemelt partneréről beszélünk, mellyel közösen fejlesztenek modulokat a nemzetközi űrállomásra több milliárd dolláros ráfordítással. Az Amerikai Űrkutatási Hivatalnak olyan tervei is vannak, hogy 2021-ben elkezdődhetne egy aszteroida felszíni bányászata. A NASA egy 500 tonnás Föld-közeli aszteroidát fogna be, majd Hold körüli pályára állítaná. Az aszteroida kísérleti bányászatát a nemzetközi űrállomás asztronautái végezhetnék el. Nem véletlen, hogy a NASA-n kívül a magáncégek is érdeklődnek az aszteroidákon való kitermelés iránt. A Földhöz képest ugyanis az üstökösökben és a kisbolygókon a ritka fémek több százszoros vagy ezerszeres koncentrációban találhatóak meg. Ezeknek az anyagoknak az ára az aranyéval vetekszik. Bizonyos számítások szerint egy közepes méretű aszteroida felszínének bányászásával legalább 6 milliárd dollár értékű platinát lehetne kitermelni.

Az Apollo 11 küldetés tagjaként Edwin „Buzz” Aldrin volt 1969-ben a második ember, aki a Holdra lépett. Mission to Mars: My Vision for Space Exploration (Küldetés a Marsra: gondolataim az űrkutatás jövőjéről) című könyvében Aldrin tudományos megközelítéssel írja le a Mars meghódításának többlépcsős tervét, melynek csúcspontja az első állandó emberi település létrehozása. Fajunk ama ritka képviselője, aki már járt idegen égitesten, úgy véli, inkább űrhajósok nélkül kellene visszatérnünk a Holdra, és robotokkal felépítenünk egy nemzetközi bázist, mert így megtanulnánk, hogyan lehet majd a Marson is robotokkal bázist építeni. Valamiért viszont már a Holdra sem küldözgetnek embereket. Nincs értelme? Nem kifizetődő? Más oka lehet? Nem tudni. Mindenesetre a tapasztalatok azt mutatják, hogy egyedül lehet ilyen-olyan jövőnk, a közeljövőben pedig mégsem fogjuk benépesíteni világűrt. Erre utalhat az is, hogy ma a Feriha típusú sorozatok népszerűek, a Space: 1999-re pedig alig emlékeznek.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Természetes jelenségek?
Nézőpont
  • TÓTH Péter
  • 2018.11.07.
  • LXXIII. évfolyam 44. szám
„Kérem a következőt…”
Nézőpont
  • Tóth Péter
  • 2018.10.28.
  • LXXIII. évfolyam 43. szám
Facebook

Támogatóink