home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Áldás vagy átok?
Tóth Péter
2018.12.04.
LXXIII. évf. 48. szám
Áldás vagy átok?

A világsajtót a napokban bejárta a hír, hogy Szingapúrban a világ egyik legnagyobb vízen úszó naperőművét építik fel.

Az öt focipályányi erőmű átlagosan 1250 négyszobás lakás teljes éves energiaszükségletét fedezheti, ami évi 2600 tonnával vághatja vissza a károsanyag-kibocsátást. Szingapúr vezető szerepet tölt be a globális világgazdaságban: a bolygó harmadik legnagyobb pénzügyi, valamint a világ legfontosabb logisztikai központja. Mindezt úgy érte el, hogy szűkölködik nyersanyagokban. Nem meglepő, hogy éppen ott építenek ilyet. Az a meglepő, hogy máshol miért nem.

Azt hihetnénk, hogy a nyersanyagban gazdag országok eleve gazdagok. Nem így van. A tapasztalatok szerint a nyersanyagexportból eredő bevételek általában olyan társadalmi folyamatok elindítói, amelyeknek később negatív hatásuk van.

Az egyszerű logika alapján egy ország számára a nyersanyagokban való bővelkedés előny. Nehéz is lenne megmagyarázni, hogy egy államnak az a jó, ha nincs semmije. Érdekes azonban megvizsgálni a világ leggazdagabb országainak az egy főre jutó GDP alapján összeállított listáját. A rangsor elején nem azok vannak többségben, amelyek nyersanyagokban gazdagok. Számos olyan gazdag állam van viszont, amely a nyersanyagokban szegények csoportjába sorolható. Ezt a paradoxont nevezik nyersanyagátoknak. A jelenség pontos okait a mai napig sem sikerült egyértelműen felfedni. Némely kutatók gazdasági, mások politikai magyarázatokat adnak. Az összehasonlítást nehezíti, hogy a gazdasági magyarázatok számadatokkal is alátámaszthatóak, a politikai magyarázatokra viszont nehéz ilyen egyértelmű bizonyítékokat felmutatni.

A gazdasági magyarázatok közül külön figyelmet érdemel az úgynevezett holland betegség. A politikai magyarázatok közül pedig kiemelhető, hogy a nyersanyagok eladásából hirtelen megnövő bevételek általában a döntéshozók politikai rövidlátását okozzák. Mindez hosszú távon az állami intézmények gyengítéséhez és a korrupció áttétes burjánzásához vezet. A nyersanyagexport jövedelmezősége olyan érdekcsoportok létrejöttét eredményezi, amelyek megpróbálják önös érdekük szerint alakítani az ország gazdaságpolitikáját. A politikai és a gazdasági elit ilyenkor vagy megegyezik, vagy pedig szorosan összefonódik. Ez lehet a magyarázata annak, hogy Földünkön a nyersanyagkincsekben bővelkedő országok lakosai általában nyomorban élnek.

A holland betegség, más források szerint a holland kór elnevezés a Hollandiában az 1960-as években kialakult gazdasági anomália jelzőjeként került be a gazdaságtörténelembe. 1959-ben az ország területén nagy mennyiségű földgázt találtak. A hatalmas készleteket azonnal el is kezdték kitermelni, majd a nemzetközi piacokon értékesíteni. A holland forint árfolyama nagyon magasra emelkedett az export felfuttatásának eredményeként, ennek azonban gyorsan az lett a vége, hogy a holland ipari termékek exportja sorvadni kezdett. A „drága” holland pénz ugyanis megdrágította a holland termékeket a külföldi vevők számára.

Más nyersanyagokban gazdag országok esetében is megfigyelhető ez a jelenség.

Mindez érdekes tényekre enged következtetni, főleg, ha a tőkét az eredete szempontjából vizsgáljuk. A bevételek ugyanis a származási hely szerint a nyersanyagok eladásából, illetve a munkából, azaz a termelésből is eredhetnek. A „munkafüggő” gazdaságokban a munkaerőt valamilyen módon motiválni kell, mert csak erre hagyatkozhat a közösség. Ezért vannak ezekben az országokban általában jelentős befektetések az oktatásban, az egészségügyben, a nyugdíjrendszerben, illetve a fogyasztás ösztönzésére is sokat költenek. A nyersanyagexport-függő országok bevételeit viszont nem a munka hatékonysága határozza meg. Ezek az államok nem érdekeltek az irányítási mechanizmusok továbbfejlesztésében, a versenyhelyzet megteremtésében és fenntartásában, a jog uralmában, az egészségügy és az oktatás magas színvonalon tartásában. Az ilyen társadalmakban előbb-utóbb kialakul egy privilegizált elit, mely a nyersanyag kitermelését és megvédését hajtja végre, illetve irányítja. A többiekre valójában nincs is szükség, bizonyos szempontból felesleges kiadásként kell rájuk tekinteni. A munkafüggő társadalmakban egészen más a helyzet. A javakat a polgárok munkája termeli, az állam pedig ezek megadóztatásából él. Egy ilyen állam közvetlenül is rendkívül érdekelt a magas szintű oktatási és egészségügyi rendszer fenntartásában, mert az teszi hatékonyabbá az emberek munkáját.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..