home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Akkor vagyok erős, ha kihívás elé állítanak
Tóth Lívia
2014.01.22.
LXIX. évf. 4. szám
Akkor vagyok erős, ha kihívás elé állítanak

Beszélgetés Kovács Magdalénával, a törökkanizsai Tiszagyöngye Művelődési Egyesület elnökével

Azt hiszem, a törökkanizsai magyarság eszmélése és magára találása a sikertörténetek közé tartozik. Pedig már sokan lemondtak róluk! Amikor a 2008. évi választásokon a VMSZ bejutott a községi vezetőségbe, még a település neve sem volt magyar nyelven kiírva. És íme, még hat év sem múlt el, de már nemcsak magyar nyelvű helységnévtábláik vannak, hanem nagy tömegeket megmozgató, magyar értékrendű rendezvényeik is. Sőt, az elmúlt év végén saját háza lett a Tiszagyöngye Művelődési Egyesületnek, amely egyben a községbeli magyarság otthona is. Mindezek megvalósításához egy erős, lelkes csapat kellett, amelynek az egyik mozgatója Kovács Magdaléna, a községi tanács művelődéssel és tájékoztatással megbízott tagja.

Kovács Magdaléna mintegy húsz éve tevékenykedik a Tiszagyöngye Művelődési Egyesületben, énekel a népdalkórusban, kezdetben a néptánccsoportot is vezette, 2008-ban pedig a civilszervezet elnökévé választották. A délvidéki magyar kultúra terén végzett sok éves áldozatkész munkájáért 2012-ben megkapta a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség plakettjét.

Azt vallja, akkor a legerősebb, amikor kihívások elé állítják. Ezek közé tartozott a művelődési ház létrehozása is.

— Az épületet 2009 decemberében sikerült megvásárolnunk a magyar állam támogatásával. Ez azt jelenti, hogy az átadásig négy év telt el, ami a mi viszonyaink közepette talán nem is számít olyan soknak. A felújítást a Tartományi Nagyberuházási Alap, a bútorok, konyhafelszerelés stb. beszerzését a Bethlen Gábor Alap, a Tartományi Gazdasági Titkárság és a Tartományi Oktatási, Közigazgatási és Nemzeti Közösségi Titkárság támogatta.

Az objektum még nem készült el teljesen, ebben az évben a tetőteret kellene befejeznünk, ahova a viseletek raktározására szolgáló helyiséget, irodát és szobákat tervezünk. Az utóbbiakra például azért van szükségünk, mert a nagy rendezvényeinkre — mint az Észak-bánáti Néptánctalálkozó vagy a Szent István-napi ünnepség — külföldről is érkeznek vendégek, akiket eddig magánházaknál szállásoltunk el. Erre a célra a Nagyberuházási Alap még 2012-ben jóváhagyott 15 millió dinárt.

Anyagi forrást kell találnunk, 2,5-3 millió dinárt, az udvarban levő gondnoki lakás befejezésére is, amely szintén a Bethlen Gábor Alap támogatásával készült el. Úgy véljük, szükség lenne valakire, aki állandóan ott tartózkodna, ki- és bezárná az épületet, rendben tartaná a környékét, a produkciók után ellenőrizné, minden rendben van-e. Ezzel egy fiatalabb, vagy akár idősebb házaspár lakhatási gondja is megoldódnának. Ez nem munkahely lenne, hiszen civilszervezetként nem tudunk alkalmazottakat tartani, fizetést adni, ám a lakás fejében gondoskodnának a művelődési házról.

• Ennek ellenére az egyesület tagsága már birtokába vette új otthonát?

— Igen, a földszintet belaktuk. Nagy sikerű, batyubál jellegű újévvárást szerveztünk, amiről mindenki elégedetten távozott. Mondogatták is az emberek, hogy végre van egy hely, ahol ilyen összejöveteleket tarthatunk. Egyre többen érdeklődnek, használhatnák-e ők is az egyesület termét. Természetesen igen, ám valamilyen mértékben hozzá kell járulniuk a költségekhez. Tudni kell ugyanis, hogy a művelődési házat a Tiszagyöngye Művelődési Egyesület saját erőből, vagyis a pályázatokon nyert pénzekből működteti, tehát nem fizeti ki helyettünk senki a fűtést, az áramot, a szemétkihordást, a vizet. Vagyis, ha valaki használni szeretné, akkor kénytelenek vagyunk neki bizonyos összeget felszámolni, de remélem, meg tudunk egyezni. Születésnapokra, lakodalmakra is kiadhatjuk, habár nálunk is egyre kevesebb az esküvő. Majd alakul a dolog, hiszen Törökkanizsán eddig egyetlen civilszervezetnek sem volt saját tulajdonban levő épülete, mi vagyunk az elsők.

Úgy gondolom, az igazi munka csak most kezdődik, hiszen élettel, tartalommal, programokkal kell megtölteni az objektumot, ám mi nem félünk ettől a hatalmasnak és nehéznek tűnő feladattól. Az egyesületünk az idén lesz 23 éves, ennyi ideje működik a népdalkórusunk is, valamint van két tánccsoportunk, a Tiszafa és a Tiszavirág, idősebbek és fiatalabbak, citera és irodalmi szakkörünk. Ez nyolcvan állandó tagot jelent, ám az elnökséggel, besegítőkkel együtt több mint százan vannak azok, akikre mindig számíthatunk.

A törökkanizsai magyarságnak mit jelent az új művelődési ház?

— Nagy szükség volt rá, ebben bizonyos vagyok. Korábban nálunk az volt jellemző, hogy a magyar emberek behúzódtak a házaikba, mert megszokták, hogy ott biztonságban vannak. Nem szóltak bele semmibe, és úgy vélték, ha ők nem bántanak senkit, őket se bántsák. Pedig, ha megmutatjuk, hogy létezünk és van közösségi életünk, azzal még nem sértünk meg senkit. Mert a 29-30 százaléknyi magyar lakosság nem eldobnivaló szám ebben a községben. Egy jó csapatra volt szükség, hogy felrázza a törökkanizsai magyarságot. Most már látjuk, hogy az emberek igénylik a törődést, szükségük volt arra, hogy valaki észrevegye őket, foglalkozzon velük. A más nemzetekhez tartozók is elfogadják a rendezvényeinket, például a Szent István-napot, amelyet 2014-ben hetedik alkalommal szervezünk meg.

Én mindig úgy éreztem, a politikának és a kultúrának külön utakon kell járnia, de nem bánom, hogy részt veszek a politizálásban, mert sokat tudtunk hozni a törökkanizsai magyarságnak.

Miért érdemes ezt a munkát végezni?

— Jó érezni, hogy adok valamit az embereknek, és azt a lehetőségekhez mérten viszonozzák. Nem a pénzért, hiszen ingyen dolgozunk, még köszönömöt sem várunk el! Ezt csak úgy érdemes csinálni, ha az ember szívvel-lélekkel benne van. A közösség hatalmas élményeket nyújt, ami megfizethetetlen.

Annak is nagyon örülök, hogy sikerült az utánpótlást kinevelnünk, hiszen itt van a kis tánccsoportunk, amely igencsak népes. Ez azt jelenti, nem dolgoztunk hiába. Második mandátumban vagyok az egyesület elnöke, úgy gondolom, ha ez lejár, lesz, aki átvegye tőlem. Ha nem lenne, nagy bajban lennénk! Kell most már valaki, egy fiatalabb, aki új tervekkel, új gondolatokkal érkezik. Decemberben nyugdíjba vonultam, a politikai életből azonban még nem szeretnék kilépni, a községi tanácsban továbbra is végzem az eddigi feladatomat. Remélem, ezen a poszton is lesz fiatalítás. Rossz az, ha valaki úgy érzi, helyettesíthetetlen, mert nem tett semmit, nem nevelte ki az utódját. Olyan ez, mint amikor a szülő úgy gondolja, a felnőtt gyermeke nem tud nélküle boldogulni, és nem veszi észre, hogy hibát követett el, mert nem nevelte önállónak. Én mindent a családra vezetek vissza, hiszen a művelődési élet és a politika is hasonlóan működik. Azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy nekem a Tiszagyöngye a második családom.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..