Akinek nem tetszik…

Akinek nem tetszik…

Az MNT Tájékoztatási Bizottságának legutóbbi ülésén a többi közt a Hét Nap és a Magyar Szó alapszabályzatának módosítása is napirenden szerepelt. A jelenlévők közül nem mindenki támogatta annak a szakasznak a törlését a dokumentumból, amely eddig lehetővé tette, hogy a szerkesztőségek tagjai véleményt mondjanak, pontosabban szavazzanak a főszerkesztő személyéről.

Miután ismertettem a „Hét Nap-osok” tiltakozó levelét, melyet kilencen — főként újságírók — írtak alá, és elmondtam, hogy a Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testület (érthetőbben: igazgatóbizottság) ülésén a szerkesztőség mindhárom képviselője a javaslat ellen szavazott, a tájékoztatási bizottság egyik tagja — legalábbis szerintem — rendkívül durva felszólalásra ragadtatta magát. Nem tudom pontosan idézni, viszont a jegyzőkönyvhöz készült magnófelvétel még biztos megvan, de a lényeg az volt, hogy akinek ez nem tetszik, az foghatja a sátorfáját, és elmehet.

Más munkahelyre? Vagy akár az országból is? Ki tudja, pontosan mire gondolt? Én mindenesetre nagyon megdöbbentem, mert nem tudtam, hogy már itt tartunk. Hogy ilyen mélyre süllyedt a vajdasági magyar—magyar párbeszéd. Hogy már nem is érvelünk, nem próbáljuk meggyőzni a másikat a saját vélt vagy valós igazunkról, hanem: akinek más véleménye van, az elmehet?!

Eddig azt hittem, közös gondunk, hogy már annyian elmentek, és hogy azokat is haza szeretnénk hívni, akik itt hagyták a szülőföldjüket, de úgy látszik, egyesek szerint még mindig túl sokan vagyunk. Vagy inkább továbbra is vannak olyanok, akik nélkülözhetőek lennének.

Nem is értem. De nem csak ezt, mást sem. Például, hogy miért jó az az ember, aki úgy cseréli a párttagságát, mint más az alsóneműjét, és miért rossz az, aki nem tartozik egyik párthoz sem. Az előbbiből akár községi elnök is lehet, az utóbbi ne is számítson rá, hogy fontos megbízatást kaphat. Még akkor sem, ha jó szakember, ha kiválóan ért ahhoz, amivel foglalkozik. Az „átrepülők”, akik mindig éppen ahhoz a párthoz csatlakoznak, amelynek a segítségével hatalomhoz juthatnak, illetve pozícióban maradhatnak, pedig vígan, de főleg jól élnek, és kiválóan szórakoznak azokon a balgákon, akik hűek az elveikhez, az általuk fontosnak tartott értékekhez. Vajon eljön majd az idő, amikor az embert nem az alapján ítélik meg, hogy melyik párthoz tartozik? Bocsánat, ez költői kérdés volt. Nem várok választ.

Mint ahogyan a már említett tájékoztatási bizottsági ülésen én sem válaszoltam egy kérdésre. Ugyanaz a személy, aki a fenti megjegyzést tette, megkérdezte tőlem, én kinek írom az újságcikkeket. És felsorolt egy-két pártot. Hogy ennek vagy annak? Nos, én nem pártoknak írok, hanem a vajdasági magyar újságolvasóknak. Viszont eddig azt hittem, ez nem szorul külön magyarázatra.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A terapeuta
Heti Jegyzet
Árhullám
Heti Jegyzet
Facebook

Támogatóink