A görkorcsolya mint közlekedési eszköz már a XVII. századtól ismert. Aki a gyorsaságot kedveli, annak a fitneszkorcsolya ajánlott, mely a környékünkön igen népszerű. Az agresszív görkorcsolya ezzel szemben azoknak lehet a sporteszköze, akik szeretik a kihívásokat, nem ijednek meg, ha állva kell lecsúszni egy magas korláton, bátran szaltóznak, ugrálnak, és nem félnek az esésektől. A palicsi Miskolci Renátó tizennyolc éve képviseli Szerbiát az agresszív görkorcsolya extrém sportkategóriában.

Renátó egy rendkívül sokoldalú, kreatív és pozitív életszemléletű, huszonnyolc éves srác, aki számára nem létezik lehetetlen a korcsolyázásban. Amikor elkezd mesélni, alig lehet szóhoz jutni mellette, hiszen mindig tele van újdonságokkal és izgalmas történetekkel. Ilyen téma nála az úgynevezett agresszív görkorcsolyázás is, melyet tízéves kora óta gyakorol. Azóta már profi szintre fejlesztette a „mesterséget”, hiszen már gyerekként sem értette, mit jelent az, hogy „feladni az álmaid”. Erről magam is meggyőződtem, amikor a pályafutása kezdetéről mutatott videót. Tessék elképzelni egy vékony kisgyereket hatalmas lendülettel gurulni egy felnőttméretű korcsolyában, vakmerően felpattanni egy viszonylag magas vaskorlátra, állva lecsúszni rajta, és a végén fenékre esni. Ezután sírás nélkül következett az újabb próbálkozás. Renátó már akkor tudta, ő profi görkorcsolyás lesz, ami persze sok gyakorlással jár.

— Tízéves lehettem, amikor Palicson felfigyeltem az ott gyülekező extrém sportolókra. Csak ámultam, amikor megláttam, milyen mozdulatsorozatokat visznek véghez — ugráltak, csúszkáltak, estek, felkeltek. Ezután mindennap nyúztam a szüleimet egy görkoriért. Mivel nem volt rávaló, végül egy haverom odaadta az övét. A gond csak az volt, hogy a 36-os lábméretemre 46-os korcsolyát kaptam, de nem érdekelt. Volt görkorim, és ez volt a lényeg. A gyakorlás pedig nem volt hiábavaló: hamarosan bezsebeltem az első érmet a szabadkai Live 2 roll országos versenyen. Amatőr kategóriában aranyérmet nyertem mindössze három év korizás után. Ezután pedig már nem volt megállás. Egy bolgár korcsolyás támogatásával kijutottam a profik macedóniai versenyére, melyen előbb második lettem, majd meglett az aranyérem is. 2008-ban kaptam meg az első korcsolyát, mely már az én méretem volt.

Az agresszív görkorcsolyásoknak eltér a sporteszközük a fitneszben használatos korcsolyától. Formában és árban is vannak különbségek. Az extrém sportolóknak szánt görik ára 100 euró felett kezdődik. Az ilyen lábbeli sokkal nehezebb, mint egy átlagos korcsolya, és a kerekei kisebb átmérőjűek. Speciálisan kifejlesztett csúszóperem van mindkét oldalán, ami lehetővé teszi a csúszást a kisebb-nagyobb felületeken.

Ahogy a fitneszkori, úgy az extrém is a ritkán használt izmokat mozgatja meg: a farizmot, a felsőcombot, a kart és a vállat. Mivel intenzív mozgásról beszélünk, jó zsírégető, úgyhogy aki fogyni akar, az a fitneszváltozattal eredményes lehet. Az agresszív típust űző sportolókat viszont más motiválja.

— Ez a sport számomra egy teljesen új perspektívát nyújt, más szemszögből látom a hétköznapi dolgokat. Egy átlagember például úgy sétál el az utcai korlát, útpadka mellett, hogy fel sem figyel rá, de mi, korisok lehetőséget látunk benne. Ez a sport nagyon jól fejleszti a koordinációt és a képzeletet, mely a kreativitás egyik fő inkubátora. Sokszor megesett már, hogy lefekvés előtt vagy hússzor lejátszottam egy trükköt az elmémben, másnap pedig kiviteleztem. Az extrém sport ráébresztett arra, hogy ha elképzelek valamit, akkor azt véghez is tudom vinni.

Nem véletlen, hogy Szabadkán több a fitneszkoris, mint az agresszív görkorcsolyás, hiszen a városban egyelőre nincs úgynevezett skatepark. A régióban viszont találhatóak extrém sportolóknak kiépített pályák, például Újvidéken, Nagybecskereken, Zomborban, valamint Szegeden és a horvátországi Eszéken.