Fotó: Tóth Lívia/ Hét Nap

Fotó: Kovács V. Sára/ Press Szó

A programoknak három ötletgazdája van: Guzsvány Szilveszter vállalkozó, Vijatov András, a Zen klub tulajdonosa és Mezei Zsófia koordinátor.

Guzsvány Szilveszter Nyugat-Bácskából, Kupuszináról származik. Szabadkán fejezte be a középiskolát, majd Pestre került, és az ottani tanulmányai, valamint vállalkozásai után jött vissza. Tizenhárom évet élt a magyar fővárosban, Zentán jelenleg szódaüzemet működtet. Felesége Magyarországon született, de vannak itteni gyökerei, az édesanyja vajdasági.  

Vijatov András a Zen tulajdonosa, és a már említett szódaüzem társtulajdonosa. 2002 és 2007 között ő is Pesten dolgozott, aztán adódott egy lehetőség, és hazatelepült. A döntés nem volt egyszerű, mert a felesége pszichológia szakon végzett Budapesten, és félt, hogy itthon nem kap munkát. András azt mondja, volt egy elképzelése, és nem is gondolkozott rajta, hogy esetleg nem sikerülhet. Nagyon szereti Zentát, lokálpatriótának tartja magát. 

Mezei Zsófia szabadkai, Újvidéken járt egyetemre, onnan költöztek 2007-ben a férje szülővárosába, Zentára. Három kisgyermeke most már óvodába jár, ezért Zsófi úgy gondolta, itt az ideje, hogy ő is kiegészítse valamivel a családi költségvetést. Habár bevallotta, ha megfelelőek volnának a körülmények, szívesen otthon maradt volna bármeddig a gyerekekkel.

Ők hárman ültek le velem egyik reggel a Zen kávézóban, hogy elmondják, miért tartották fontosnak a Nyitott fórum közéleti és kulturális programsorozat létrehozását.

Zsófia: — A megfelelő személyek, az érdeklődési körök és az ötletek szerencsés találkozása a miénk. Én munkát kerestem, leültünk gondolkozni, mire volna igény. Most, hogy túl vagyunk az első két esten, egyre többet beszélgetünk a folytatásról.

András: — Felvetettük, milyen dolgokat kellene kimondani, illetve hogy mihez adhatjuk az arcunkat. Úgy véljük, a kocsma jó keret a laza, nem túlságosan hivatalos beszélgetéshez. Ilyen környezetben mindenki könnyebben elmondja, mi foglalkoztatja leginkább. A menni vagy maradni témával indítottunk, mert most ez a legégetőbb kérdés, mely mindenkit foglalkoztat.

Szilveszter: — Először úgy gondoltuk, legyen teljesen sajtómentes a rendezvény, de ezt már az első alkalommal sem tudtuk megvalósítani. Nem azért akartuk így, mert utáljuk a sajtót, hanem mert az embereket feszélyezhetik a jelen lévő újságírók, a kamera.    

* Korábban, még a kilencvenes évek háborúi előtt nagy hagyománya volt Zentán a vitaesteknek, melyek később teljesen megszűntek. Hiánypótlónak szántátok a Nyitott fórum rendezvényeit?  

Szilveszter: — Mi egy más generáció vagyunk, én például nem is hallottam, hogy volt már ilyesmi Zentán.  

Zsófia: — Én tudtam, de eszünkbe se jutott, hogy folytassuk vagy újraélesszük azokat az esteket. Annak az igénye, hogy kibeszéljük a gondjainkat, most is megvan az emberekben.

Szilveszter: — Úgy képzelem el, hogy az ember elmegy a pszichológushoz, ott elmondja, ami foglalkoztatja, és egy kissé megkönnyebbül. Nem változik semmi, legfeljebb más lesz a közérzete. Nos, itt is ugyanez történik, csak csoportosan. 

Zsófia: — A második esten már sokan felszólaltak. Megkértünk valakit a közönségből, hogy mondja el a véleményét, mások pedig csatlakoztak hozzá. Mindenki elmondta, mikor ment el, mikor jött vissza, és miért. Már-már terápiás jellege lett az egésznek. A meghívott vendégek szinte csak témafelvetőkké váltak, a jelenlévők vették át a fő szerepet. 

András: — Jó, ha ennyi embert meg tudunk mozdítani, és ezt most nem üzleti szempontból, nem tulajdonosként mondom.

Fotó: Kovács V. Sára/ Press Szó

* Az első két fórumon a menni vagy maradni kérdéskör dominált. A jelenlévők között voltak olyanok, akiket ez már másodszor érint, és olyan fiatalok is, akik most szembesülnek vele. Azt hiszem, egy ideig még nem tudtok szabadulni ettől a témától.

András: — Nem is akarunk, hiszen most ez a legfontosabb. Már kritizáltak is bennünket, hogy csak az egyik oldalt szólaltatjuk meg, azokat, akik az itteni élet mellett döntöttek. Igen, ezt fel is vállaljuk, sőt, kampányolni akarunk a maradás mellett. Hiszünk benne, hogy itt is lehet boldogulni, függetlenül a gazdasági vagy a politikai helyzettől, és ehhez szeretnénk ötleteket, segítséget adni. 

Zsófia: — Én a köztes generáció tagja vagyok, aki emlékszik és gyermekként látta, hogy a szülei döntést hoznak, most pedig én kerültem ugyanebbe a szituációba. Küzdjünk azért, hogy megmaradhassunk zentainak, vajdaságinak, hogy a gyermekeink megtarthassák az anyanyelvüket. Számomra ez nagyon fontos.

Szilveszter: — Opciókat, mankókat, megoldási lehetőségeket kell adnunk. Az nem elég, ha csak beszélünk, hiszen a kérdést már mindenki megfogalmazta magának. 

András: — Ha valaki már feltette a képzeletbeli mérlegre, hogy miért menne el, illetve miért maradna, akkor mi próbálunk tenni annak érdekében, hogy a maradás felé billenjen a mérleg nyelve. 

Zsófia: — Jó, hogy azok jöttek el, akik az értéket képviselik a városban, és a maguk módján próbálnak is tenni valamit a közösségért. Szeretnénk, ha kialakulna egy mag, a véleményformáló emberek csoportja, akik erősítik ezt a kezdeményezést, és bevonzzák a többieket. 

* Milyen témák várhatóak a jövőben?

Zsófia: — Próbálunk ennél a témakörnél maradni, és különböző rétegeket megszólítani. Vendégül látunk majd üzletembereket, művészeket, civileket...

* Említettétek, hogy a Nyitott fórum politikamentes.

András: — A politikát nem lehet kihagyni, hiszen ha a politika nem ilyen volna, ezekre a beszélgetésekre sem volna szükség. A lényeg, hogy nem valamelyik politikai párt hangját képviseljük, az estjeinket nem politikai párt pénzeli. Ha felmerül is a politika, azt objektív módon közelítjük meg, pró és kontra vélemény egyaránt elhangozhat róla.

* Tehát politikusokat nem ültettek ki az asztalhoz?

Szilveszter és András: — Nem, nem, nem. És ezt a sok nemet bele is lehet írni a cikkbe.