Aki kutyákkal hál, ne csodálkozzon azon, ha bolhákkal ébred! - tartja a mondás, mely azonban ránk, kisebbségi sorsban élőkre nem igazán érvényes, nem érvényes még kilenc évtized elmúltával sem. Lényegében véve nem voltunk képesek tanulni a hibáinkból. Nem érvényes ránk a mondás annak ellenére sem, hogy Trianon óta a cél nem változott: megsemmisíteni a magyarságot, annak érdekképviseletét minimalizálni. Tudom, súlyos szavak ezek, de szembe kell nézni a valósággal.
Az elmúlt időszakban a VMSZ, a legnagyobb támogatottságú magyar párt több területen is jelesre teljesített, voltak és vannak eredményei, és a májusi választásokon tulajdonképpen joggal számított 100 ezer szavazatra, legalább egy tucat képviselőre a tartományi és 6-7 mandátumra a köztársasági képviselőházban. Az elért eredményekből ítélve (nemzeti tanácsokról szóló törvény, történészekből álló magyar-szerb vegyes bizottság, Vajdaság pénzeléséért való kiállás, vagyon-visszaszármaztatás stb.) megérdemelték, megérdemeltük volna, hogy erősödjön a vajdasági magyar érdekképviselet. Sajnos azonban - sportnyelven szólva - nem kiérdemelni kell, hanem megszerezni a győzelmet. A VMSZ ellenfelei ezt jól tudták (volt kitől tanulniuk), és mindent megtettek a cél érdekében: a csatát ,,korábban nem látott eszközökkel és módszerekkel vívták''. A legtámogatottabb vajdasági magyar párt pedig nem számított ilyen ,,piszkos'' küzdelemre! Vajon mire számított? - tehetnénk fel a kérdést. Tisztességes, sportszerű, erkölcsös viadalra. Erősödhetett volna a magyar érdekképviselet, de a körülményekhez képest a választási eredmények jónak mondhatók.
Igen, választások voltak. Emlékszünk még rá? Most a kormányalakítás, a gazdasági válság, az új államfő személye a főtéma. Egy szösszenet erejéig talán érdemes visszatérni a május 6-ai szavazásra. Választáskor az állampolgár bízik a csodában, abban, hogy valami, ami rossz, az véget ér, és valami új kezdődik. A való tény azonban az, hogy nem választhattunk, csupán szavaztunk. Választani nem tudtunk, mert valós alternatíva nem létezett. És sokat elárul az a jelenség is, hogy majdnem többen maradtak otthon, mint ahányan elmentek szavazni. Arról nem is beszélve, hogy a rengeteg szabálytalanság és csalásgyanús esetek miatt a demokrácia egyik alappillérének az intézménye kérdőjeleződött meg. Már az iskolákban is tanítják: alapelvnek számít a választások tisztaságának a megóvása, a csalás megakadályozása. Tessék végre meggyőzni bennünket arról, hogy a választások körül minden rendben volt, hogy valóban a népakarat érvényesült. Fontos ez, mert egy kormány akkor tud hatékonyan működni, ha az legitim. Legitimitását pedig a demokratikus választásokkal nyeri el. Lehet a politikát szeretni vagy nem szeretni, a politikusokat kedvelni, elégedetlennek lenni a regnáló rendszerrel, ellenezni a gazdaságpolitikát, a politikai ideológiákat, de megvan bennünk az a biztos tudat, hogy 4 évente ezen változtathatunk. Él az emberekben a remény, a meggyőződés, a szabad választás tudata. (Csóka községben egy szavazóhelyen szabálytalanságokra hivatkozva megismételték ugyan a választást, de tudjuk, hogy ilyen esetben a törvény a fennálló hierarchiát védelmezi). Ne vegyék el a szabad választás lehetőségét, legalább a látszatát hagyják meg, hiszen ha ettől is megfosztják az embert, akkor valóban nem marad semmije a szerbiai polgárnak.