Az ember alapjában véve bizakodó és gyakorlatias. Ezek a tulajdonságok segíthetnek neki abban, hogy az ínséges időkben feltalálja magát, s megkönnyítse a családja és a saját sorsát. Sorozatunkban olyan embereket mutatunk be, akik — noha nincs állandó munkájuk, vagy éppen keveset keresnek — ismerik a boldogulás receptjét, és ennek köszönhetően nemcsak hogy talpon tudnak maradni, hanem jó irányba mozdul el az életük.
A növények szerelmese
A hajdújárási Tóth Sándor idő előtt kényszerült nyugdíjba. De ő nem az a fajta ember, aki tétlenül üldögél „sült galambra várva”. Szüntelenül tesz-vesz: mindamellett, hogy elvégzi a hajdújárási otthonuk körüli teendőket, cserepes virágokat és szobanövényeket termeszt.
— Traktoristaként kerültem rokkantnyugdíjba, mert az állandó rázódás miatt gerincbántalmaim lettek — mondja. — Elmozdultak a gerincoszlop csigolyái, így kénytelen voltam idő előtt nyugállományba vonulni. Ezután kezdtem el paprika-, majd virágtermesztéssel foglalkozni. A szenvedélyemből végül az egyik megélhetési forrásunk lett. Mert egy nyugdíjból nem futja mindenre ezekben az ínséges időkben.
Sándornak szerencsés keze van: bármit elültet, abból csodás növény fejlődik. Ezt a neje, Katalin egy kissé irigykedve meg is erősíti. Hiába, a virág meghálálja a szívből jövő szeretetet.
— Mindig is a szobanövények és a tarka virágok szerelmese voltam. Nálunk itthon én vagyok a virágfelelős. Elég csak ledugnom a földbe egy darabka gyökeret, máris biztosra vehetem, hogy csodaszép virággá fejlődik. Többek között benjamin fikuszt, diffenbachiát, begóniát, gumós begóniát, muskátlit, pistikét és még sok másfajta tarka évelő virágot és szobanövényt termesztünk az üvegházunkban. Annak idején még volt miből befektetni, így készült el az üvegház, amelyben ősztől tavaszig nevelődnek a növények. Nejemmel, Katalinnal közösen viseljük gondjukat, és amikor egészségi gondok miatt kevesebbet tudok vállalni a feladatokból, ő nagyon ügyesen megold minden problémát.
A virág meghálálja a gondoskodást
A legtöbb munkát a magok elültetése adja, majd a szálankénti elpalántálás.
— Nagy munka ez, hiszen több mint tízezer palántát kell úgy elültetni, hogy fejlődni tudjon, és tavasszal elkeljen. Rengeteget kell guggolni, és kézügyességre is szükség van. A legfontosabb azonban a növények ápolása és öntözése. Már nem szándékozunk befektetni a vállalkozásunkba, így öntözőrendszert sem tervezünk, noha elkelne... Kézzel öntözünk minden egyes palántát, nagyon óvatosan, ügyelve arra, hogy ne kapjanak se túl sok, se túl kevés vizet. Gyakorlat kérdése az egész. Ráadásul az üvegházat egész télen át fűteni kell. A lakóház és az üvegház fűtése egy télen 1400-1500 euróba kerül. A cserepes virágok iránt sajnos egyre kisebb az érdeklődés, de még így sem panaszkodunk. Főleg viszonteladók veszik meg tőlünk a növényeket, de mivel szeretek emberek között lenni, sokszor magam is kiviszek belőlük néhányat a piacra. Állandó vevőköröm alakult ki, az emberek pontosan tudják, hogy az én virágaim nem hervadnak el néhány nappal a megvásárlásuk után, mert megadok nekik mindent, amire szükségük van. Nagyon fontos a tápoldat és a föld, amibe beleültetjük a növényt, és nem utolsósorban az üvegház állandó egyenletes hőmérséklete. Csak úgy lehet erős, egészséges virágot nevelni, ha az ember a szeretetén kívül a tudása legjavát adja hozzá — zárta a beszélgetést Tóth Sándor, a virágok nagy szerelmese.
