- SZABÓ Attila fotója

A németországi Loher vállalat 2001-ben érkezett Szerbiába, és a szabadkai Severrel kötött szerződést. A gyár azonban nem tudta teljesíteni a minőségi és a szállítási feltételeket, ezért az együttműködés megszakadt. A LES Kft.-t (Loher Elektro Subotica) 2003 januárjában mintegy ötezer dolláros alapító tőkével hozták létre, és tizenkét munkással kezdték meg a termelést. Akkor még az Expo-központban voltak, 2004-től a Szabadövezetben termeltek, onnan pedig 2006 szeptemberében költöztek át a jelenlegi helyükre, a Zombori út mellett lévő Logisztikai Központba. A cég fejlődése szemmel látható és folyamatos, de erről a leginkább azok a számok, kimutatások és grafikonok ,,beszélnek”, amelyeket Szekula István igazgató úr tárt elénk látogatásunk során.
A hatalmas, de tiszta és világos csarnokban - a földszinti és az emeleti rész összesen 15 ezer négyzetméter - hat gyártási részlegben főleg fiatalok dolgoznak: a fiúk sötétkék, a lányok fehér munkaruhát viselnek. A fényképezőgép és a kíváncsiskodásunk nem igazán zavarja őket, jár a kezük, szorgalmasan végzik a feladatukat. Akik ,,utcai” ruhában vannak, azok az újoncok. Itt ugyanis szinte állandó a felvétel, minden hónapban 12-15 fővel növekszik az alkalmazottak száma. Jelenleg 320-an vannak, a 35 százalékuk nő.
A szélgenerátorok gyára
- Nagyon fontos, hogy a mi cégünk és az anyavállalatunk, a Loher, milyen helyet foglal el a Siemensben, mert az a gazdánk. A tervek alapján a termelésünket 2011-ig majdnem a háromszorosára kell növelni, ám erre a régi helyen nem lettünk volna képesek, mert kicsik voltak a csarnokok - mondja az igazgató. - Gondoltunk az építkezésre is, de az legalább egy évig tartott volna. Szerencsére rátaláltunk erre a lokációra, így az egész fejlesztést egy évvel előbbre tudtuk hozni. Ide egyébként a lehető legmagasabb technológia került, pedig általában nem ez a gyakorlat a külföldi befektetések esetében. Az anyafirmában (Loher GmbH - Ruhstorf) egyetlen munkást sem bocsátottak el miattunk, vagyis nem hozták át ide a termelésük egy részét, inkább lehetőséget teremtettek a bővítésre. A központunk Németországban, Nürnbergben van, a Loher egy kisvárosban, Ruhstorfban található, ahol a gyári munkások létszáma nagyobb, mint a lakosságé. Bécsben, Berlinben, Nürnbergben vannak gyárak, valamint a szabadkain kívül Angliában kettő, Csehszlovákiában, Spanyolországban, Oroszországban, Romániában egy-egy. Amerikában három, Kínában és Indiában két-két vállalat létesült, ez a mi nagy családunk. Az első kapcsolódásunk a Loherrel van, majd azon keresztül a nürnbergi anyavállalattal, a Siemens LD-vel (Large Drive), a nagy villamos gépek gyárával.
A munkások számának növekedése a tervekkel van összhangban: 2007 végére 400-an lesznek, a 2008. évet pedig 530 foglalkoztatottal zárjuk. A kádereinket mi képezzük ki, termelés közben. A tanulási idő a könnyebb feladatok elsajátításában 1-1,5 hónap, a tekercselőknél 2,5-3 hónap. Három műszakban dolgozunk, sajnos, a nők is. Olyan gyors volt a fejlődésünk, hogy a munkaerő számával nem tudtuk követni. A legkisebb fizetés 200 euró nettóban, a legnagyobb 500 euró, közte van néhány bérezési kategória, csoportonként lehet felfelé haladni.
Nekünk három és fél millió euró befektetést adott a Loher, és ezt a Siemens is jóváhagyta. Az első évben 13 millió eurós anyagforgatás történt a vállalaton belül, most 24-30 millió körül van, de ez is állandóan növekszik, és eljut 45 millióig. Ebben az évben 2500 darab szélgenerátort gyártunk, hetente 50 darabot.
Kétmillió-hatszázezer eurót fizettünk ki egy évben a szabadkai kooperánsoknak, bedolgozóknak, s ez számításaim szerint még mintegy száz munkahelyet jelent. Elég sok újítást vezettünk be, legalább tizenötöt, és vannak olyanok is, amelyeket már megoldásként viszünk ki Németországba. Mivel a szereléshez szükséges bizonyos alkatrészeket továbbra is külföldről kapjuk, a legtöbbször késve, most azon dolgozom, hogy ezeknek az előállítását az itteni üzemekben vagy öntödékben oldjuk meg. Akkor legalább tudom, hogy idejében elkészülnek.
Megújuló energiaforrások, új munkahelyek
A beszélgetés során szó esik magáról a végtermékről is, hiszen a szél az egyik legfontosabb forrása az elektromos energia nyerésének. Európában már milliárdokat költenek a megújuló energiaforrások kihasználására, de a mi országunk ezen a téren (is) gyerekcipőben, vagy még abban sem jár. Jelenleg 1,5-2 megawattos szélgenerátorokat gyártanak, de a felszerelésük olyan, hogy 4,5 megawattos gépeket is képesek lennének piacra dobni. Sőt, az anyavállalatban már az 5 megawattos van kivizsgálás alatt, ami kétszer akkora, mint a szabadkai városháza, 150 méter (magas) a közepe, egy-egy lapátja 66 méter hosszú. Ezeket a monstrumokat főleg a tengerekre telepítik. Külföldön hatalmas a piaca a szélgenerátoroknak, Magyarországon 32 szélerőmű van, Németországban 14 600, Spanyolországban 8500. A nagy teljesítményűekből 8-10 ezret vesznek meg évente, a kicsikből jóval többet. Ez azt is jelenti, hogy a világ bármely pontján megjelenhet az a generátor, amely a szabadkai vállalatban készült. A termelésük állandóan növekszik, a terveik szerint 2007/2008-ban (a gyártási év október elsejétől szeptember végéig tart) 3500 darabot kell leszállítaniuk.
- Ebbe az üzletbe belekerülni nagyon nagy szerencsét, húzóerőt jelent - hangsúlyozza Szekula István. - Az ágazatban hosszú időre előre terveznek, ha az ember ebben a körben van, harcolnia kell a konkurenciával, mert nem mindegy, hogy ki az első, a második, a harmadik beszállító. Nekünk szerencsénk van, az anyafirmával elég jól tudunk haladni. Természetesen felmerül a kérdés: miért nincs ez nálunk? Elsősorban a minisztériumban kellene megalakítani azt a részleget, amely ezzel a területtel foglalkozik, szükség van a már meglévő európai normák összehangolására és behozatalára, meg kell teremteni az engedélyeztetés feltételeit, mert ez ugyanolyan építménynek számít, mint bármely más objektum, kijelölni a helyeket, hatástanulmányokat rendelni. Ezenkívül a régióknak és az önkormányzatoknak is aktívabbaknak kellene lenniük. Egyébként kilowattonként 650-700 euró a befektetés, vagyis ennyibe kerül egy komplett erőmű, aminek csak a kisebbik része az általunk is gyártott generátor. Az Európai Közösség meghatározza, hogy tízévenként mennyit kell az energiaforrásokba fektetni, közöttük a szélenergia felhasználásába is, és erre biztosítják a pénzt.
A megújuló energiaforrások felhasználása alkalmas lenne az új munkahelyek teremtésére. Ide tartozik a hulladékfeldolgozás is (papír, fáradt olaj, hígító), csakhogy, nincs, aki ezeket felvásárolja. Ezen a területen kellene városi szinten segíteni, hiszen véleményem szerint Szabadkának szüksége volna több kisebb hulladék-feldolgozóra. Nálam például télen még csak elhordják a papírt a munkások tüzelni, de nyáron sajnálom kidobni. Máshol az állam dotálja a megújuló energiaforrások felhasználását, mert ide tartozik a szél mellett a napenergia is, a termálvizek, a biomassza hasznosítása. Nálunk elvesznek az ötletek, pedig Európának már van tapasztalata ezen a téren is, nem nekünk kellene kitalálni, csak alkalmazni azt, ami már máshol bevált. Információ szükséges, és programok. Meg az a tudat, hogy ez már a gyermekeink, az unokáink jövőjét szolgálja.
A hallottakat fontolgatva búcsúzunk el Szekula István igazgató úrtól, majd még egyszer végignézünk a nyüzsgő csarnokon. Mindenki a munkája fölé hajol. Ezt a képet visszük magunkkal, hiszen ilyesmit manapság olyan ritkán láthatunk.