Ahol jó lenni — MAdT tábor

Ahol jó lenni — MAdT tábor

Vannak olyan helyek és programok, amelyeket már előző évben vastag ceruzával írunk be a határidőnaplónkba, mert tudjuk, ott kell lennünk. Én úgy látom, hogy a MAdT tábor is egy ilyen esemény sok amatőrszínház-kedvelő számára — ekkor az új arcokon kívül összekacsinthatnak a régi visszajárók is.

Műhelymunka. Közös alkotás, táborozás. Egy hely, ahol megfér együtt Csehov és Molnár Ferenc, ahol improvizációkkal, beszédgyakorlatokkal, tánc és zene segítségével születik meg valami egy hét alatt. Ez nem túl sok idő. Szöveget, dallamot, koreográfiát kell tanulni, aztán ott van a díszlet (szintén abból gazdálkodva, ami van), némi fény is jól jön, és még pihenni is kell, barátkozni. A tizedik MAdT táborban öt csoportban folyt a munka, a szakma nagyjainak felügyelete és irányítása alatt. Perényi Balázs drámapedagógus, kritikus, László Sándor színművész, tanár és Táborosi Margaréta színművész, rendező-koreográfus vezették a három színészcsoportot, Bordás Attila táncművész, koreográfus táncoltatta a mozgásra vágyók csapatát, Hernyák György drámatanár, rendező pedig az ifjú direktorok ötleteit koordinálta. Az idén Kovács Áron Ádám zeneszerző, énektanár is segítette a munkát: kialakította a csoportok előadásainak zenei hangzását, és különféle énekes gyakorlatokat is végeztek ez alatt az egy hét alatt. De a gyerekekkel foglalkozott Hernádi Krisztina beszédtanár is, Hernyák György asszisztense pedig Oláh Tamás teatrológus, dramaturg volt. Válogatott társaság, remek szakemberek.

Vajda Stella Táborosi Margaréta csoportját erősítette.

Az idei MAdT számomra a harmadik volt, és legalább ugyanannyira élveztem — ha nem jobban —, mint az összes eddigit. Ezúttal Táborosi Margaréta volt a csoportvezetőm, a csoporttársaim többségét idáig nem is ismertem, de néhány nap után már összeszokottan dolgoztunk együtt. Táborosi Margarétával délelőttönként jógáztunk, önismereti játékokat játszottunk, délutánonként Molnár Ferenc Liliom című darabjával foglalkoztunk, melyet a vasárnapi gálán fél órában elő is adtunk. Egyáltalán nem bántam meg, hogy ebben az évben is részt vettem a táborban, jó volt újra látni a régi arcokat, és jó volt újakat megismerni. Ez az egyik legnagyobb élmény: olyan emberekkel találkozni, és eltölteni velük egy hetet, akik ugyanannyira szeretik a színházat, mint én, és mivel sok felől jövünk, más-más élményekről tudunk egymásnak mesélni.

A gálaműsoron mind az öt csoport bemutatkozott, és több mint három órán keresztül élvezhettük a színházat a vasárnapi ebéd helyett. Finom volt. Láttunk ritmusgyakorlatokat Erdős Virág Nincs mese című szövegére komponálva, találkoztunk Liliommal, megnéztük hogyan is zajlik egy próba Bordás Attilánál, és körüljártuk Csehov bácsi Sirályából a viszonzatlan szerelem jeleneteit is. Megmutatták, milyen megindulni, elmenni, mit viszünk magunkkal, és egy izgalmas rendezői kísérletnek is szem- és fültanúi lehettünk — tizenhárom mondatból készült jeleneteket láthattunk.

László Roland egyike annak a kilenc új elsősnek, akik László Sándor osztályát erősítik az ősztől a Színművészeti Akadémián, Újvidéken.

— Számomra a MAdT mindig a nyár egy sajátos színfoltja. Ez az idén sem volt másként. Emiatt nehéz elviselni a tábor utáni néhány napos ürességet. Csodálatos olyan emberekkel együtt lenni, akik ugyanazt tartják fontosnak és szórakoztatónak, amit én. Az idén többek között a jövendőbeli osztálytársaimmal kerültem egy csoportba, a csoportvezető pedig a leendő osztályfőnököm volt. Bevallom, voltak aggályaim, félelmeim, de ezek a tábor első napjaiban megszűntek. Kellemes meglepetés volt a közös munka gördülékenysége. Az akadémián nyilván nem ezeket a módszereket fogjuk használni, de kaptunk egy kis ízelítőt. Szerencsés volt ez a felállás, mivel tovább integrálódott az osztály, annak ellenére, hogy sokan már többször is dolgoztunk együtt. A tábor atmoszférája páratlan volt, jólesett régi és új arcokat látni.

Horváth Blanka is az idén kezdi meg színművészeti tanulmányait, és már ötödik alkalommal vett részt a MAdT táborban.

— Kétszer voltam színészcsoportban, kétszer foglalkoztam mozgással, és most újra színészkedtem. A MAdT-ban az a jó, hogy minden évben új tanárhoz osztanak be, és így több oldalról megismerhetem, kipróbálhatom magam. Szerencsém volt, hogy az osztályommal egy csapatba kerültem, sokkal lazább volt a hangulat, így azt is megtudtuk, hogy mire vagyunk képesek egy kis idő alatt és iszonyatos erőlködés nélkül. A legjobb talán az volt, hogy a tanár úr szabad kezet adott nekünk, hogy megrendezzük a darabot. A mi ötleteinket felhasználta, és észre sem vettük, egyszer csak összeállt az előadás. A MAdT-ot még azért is szeretem, mert idegeskedés nélkül lehet alkotni, kötetlen a hangulat, strandolni is eljutottunk, a csapatok jól szórakoznak, és minden évben tele vagyunk új emberekkel.

Varga Tamás, a szervezőcsapat tagja elmondta, hogy négy országból érkeztek a részvevők és az oktatók. Romániából és Lendváról ketten, Magyarországról Budapestről, Kecskemétről, Szegedről és Vajdaság minden tájáról jöttek tanulni vágyók. Az utolsó néhány évet tekintve az idén volt a legtöbb jelentkező. Ötvenketten regisztráltak, viszont nem mindenki tudott eljönni, így negyvenegy diák szívta magába a tudást.

— Nagyon jó, hogy minden évben vannak visszajárók és újak is. Volt, akiken láttam, hogy elsőre nem tudták hova tenni, hogy mi is ez, aztán kinyíltak, és sodródtak az árral. Nagy szaktudású emberek tanítottak az idén is, az összes tanárnak van egy stílusa, amelyet képvisel, és jónak tartom, hogy minden este másik oktató tartott előadást a táborlakóknak, így minden tortából tudtak kóstolni egy szeletet.

A munka mellett persze volt idő kikapcsolódni is: a Tiszában fürödni, beszélgetni, vagy kilátogatni a Tanyaszínházba.

— Nem töltöttük meg az egész hetet programmal. Volt olyan évünk is, de akkor mindenki kimerült, így ebből tanulva változtattunk egy picit. Azoknak a táboroknak bulisabb volt a hangulata, viszont ez a képzés miatt jött létre, nem szabad teljesen lefárasztani a részvevőket — mondta Tamás, majd hozzátette: — Fontos, hogy segítsük, erősítsük, képezzük azokat, akik amatőr színjátszással foglalkoznak, hogy amikor visszamennek a saját csoportjukba, továbbvigyék ezt a ketyegő bombát, mely később is robban. Amikor Magyarországról jönnek zsűritagok a különféle amatőrszínjátszó találkozókra, mindig ámulva nézik, mekkora az aktivitás nálunk a kezdő színjátszás terén. Ekkora egész Magyarország területén nincs. És ez azoknak a közösségen belüli ,,mozgatórugóknak" köszönhetően jöhet létre, akiknek munkáját mi segítjük. Hisz azon múlik minden, hogy odafigyelünk-e rájuk, segítjük-e őket, vagy sem. Kapnak-e lehetőséget, vagy sem.

Katona Gábor is régi MAdT-os motoros. Az idén először a rendezőcsoporthoz jelentkezett színésznek. Ezt Oláh Tamás ajánlotta neki, akivel jelenleg is egy új előadáson dolgozik (Gábor a magyarkanizsai Gondolat-Jel Társulat tagja, amelynek Tamás a vezetője). Szerinte fontos, hogy a rendezői csapattal olyan kezdő színészek dolgozzanak, akiknek már van tapasztalatuk, így az amatőr rendezőknek azzal már nem kell foglalkozniuk, hogy a színészeknek az alapvető dolgokat megtanítsák, hanem koncentrálhatnak a munkájukra.

— Érdekes volt a munka: egyszerre hét rendezővel lehetett dolgozni, ami izgalmas és nehéz is. Hernyák tanár úrral nagyon jó volt együttműködni, sokat lehetett tanulni színjátszóként is, hiszen a kettő nem különül el annyira egymástól. Az idei feladat az volt, hogy első nap mindenkinek kellett mondania egy mondatot — így összesen tizenhármat hoztunk létre —, a rendezőknek pedig ebben a sorrendben kellett megalkotniuk egy etűdöt. Személyenként más-más gondolkozásmód, jelenetet született meg. Érdekes volt számomra, hogy milyen értelmet kapnak a mondatok a különböző jelenetekben, és kihívás az is, hogy milyen tartalommal töltöm meg őket színészileg. Én egyébként immár tizenkét éve színészkedek amatőrként a gyógyszerészet mellett. Amennyire szerelmem a színház, annyira rajongok az orvostudományért. Gyógyszerészként tudok színházat csinálni, de fordítva már nem működne.

A tábor a Magyar Nemzeti Tanács kiemelt jelentőségű rendezvénye.


Kiss Anita felvételei

Képgaléria

Cikkünk további képei

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Az ötödik VIK
Fiatalok Fiataloknak
Facebook

Támogatóink