A teljesség és hitelesség igénye végett bizonyos kiegészítésre szorul a január 30-ai számban megjelent verseci cikk felvezetője. Noha az írás középpontjában a magyarul újra megszólaló verseci rádió állt, a város magyarságának mindennapjaiban a „futólagosan” megemlített Vršačka kula hetilap valamikori egy magyar oldala is jelentős szerepet töltött be.
Egyes adatközlő-források szerint a szóban forgó lapban voltaképpen az 1886-ban megjelent Délvidéki Nemzetőr, az 1892-ben útjára bocsátott Délvidék, illetve az 1908-ban jelentkező Versec és Vidéke valamelyikének „kései” utódját tisztelhetjük.
A „kula” egyik leghűségesebb szerkesztője a szép emlékű Huszka Antal (1934—2000) tanító bácsi volt, aki Torontálvásárhelyre való átköltözése után is hosszú éveken át hű maradt szülővárosának lapocskájához. Huszka tanító úr nyomdokaiba egy másik, ugyancsak elhivatott pedagógus lépett. Az azóta már nyugalmazott Krizbai Hajnalka tanítónő, a helyi Petőfi Sándor Kultúregyesület volt titkára, népdalkörvezetője, művelődési életének megszervezője, akit a délvidéki magyarságért tett munkájáért a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség Aracs-plakettel tüntetett ki. Az oldalak tördelését Bartha Elemér irányította, az Anyanyelvünk szárnyán című rovat szerkesztője pedig szinte díjmentesen vállalta a lehetetlent: írott formában is megőrizni az ősök örökségben hagyott anyanyelvét. Sajnos csupán addig, amíg anno valakik elő nem jöttek azzal a bizonyos kényszerzubbonnyal.
„Az 1990-es években azonban cenzúrázni kezdték a kisebbségi oldalakat, sőt az is felmerült, hogy a magyar és a román nyelvű szöveget is cirill betűkkel jelentessék meg. A magyar szerkesztőség ezt nem vállalta, aminek az lett a következménye, hogy teljesen megszűnt a magyar nyelvű sajtó Versecen.” (Forrás: Mészáros Ádám: Kisebbségi sorsok: 21. századi tudósítás egy dél-bánáti városból, www.kitekinto.hu)
