* Fiatal művészettörténészként nagy feladatot kaptál a centenáriumi kiállítás megrendezésével. Izgultál?

— Akár kicsi, akár nagy a feladat, mindig van bennem izgalom, egyformán viszonyulok a kihívásokhoz. Nagyon örülnék, ha ezt a hozzáállást még sokáig meg tudnám őrizni, ezáltal ugyanis soha semmit nem tekintenék rutinmunkának. A feladatok súlya egyforma, ám jellege teljesen különböző, fontos tehát előre meghatározni, mi lesz a hangsúlyos egy-egy koncepcióban. Az idén volt már egy emlékkiállításunk, Milan Kerac újvidéki képzőművész születésének századik évfordulója alkalmából, és ugyanez az apropója a közelgő, a Topolyán majd Zentán megrendezendő Ács József 100 című kiállításnak is. A kettő között azonban a kerek évszám az egyetlen hasonlóság, hiszen minden életmű saját beszédmódot igényel.

* Milyen szervezőelv és ötlet alapján választottad ki a több száz festményből azokat, amelyek ki lesznek állítva?

— Az egyetlen és a legfontosabb szempont, hogy a kiállítást végigjárva Ács József életműve minél világosabban kirajzolódjon. Fontos tehát, hogy lehetőség szerint minden korszaka képviselve legyen.

* Kiegészíti-e egymást a zentai és a topolyai gyűjtemény?

— Igen, több szempontból is szerencsés ez az együttműködés. Ács József Topolyán született, és a művésztelep megalapításának gondolata is ehhez a településhez kapcsolódott. Később, 1952-ben azonban Zentán sikerült létrehoznia a második világháború utáni első jugoszláviai művésztelepet. A két város tehát életének jelentős helyszíne. Már az életrajzi adatok szempontjából is teljesebb kép kapható, ha a jelenben is összekapcsolódik a két város. Ennél azonban fontosabb maga az életmű, melynek kiemelkedő mozaikkockái kerülhetnek egymás mellé a két gyűjteményből válogatva, például egy azonos korszak két képe vagy egy vázlat és a megvalósult alkotás.

* Hogyan szólítjátok meg a látogatókat?

— Szinte az egész év az emlékezés jegyében telik, ezért szerettük volna, ha minél többen kiegészítik a közös ünnepet személyes élményeikkel, gondolataikkal. A művésztelep nyitott műhelyén a művész fiai, barátai, művésztársai, ismerősei tették teljesebbé az emlékképet. A fiatalabbak nyelvén is próbálunk szólni egy közösségi portálon létrehozott, új, aktuális információkkal hetente jelentkező oldallal, valamint készült egy rövid, a kiállítást beharangozó reklámfilm is, melyet a szervezők nevében szeretnék megköszönni neked. A kiállítás első helyszínén a múzeum munkatársának, Gazsó Hargitának az ötlete alapján egy egységes arculat, egy Csernik Attila topolyai képzőművész kézjegyét viselő plakát, egy meghívó és egy leporelló ad hírt az eseményről.

* Mekkora kincse Vajdaságnak Ács József munkássága?

— Rendkívül összetett életmű az övé, számára ugyanis a művészet egy fontos ügy volt, melyet a lehető legsokrétűbb módon szolgált, elsősorban természetesen alkotóként, emellett kritikaíróként és pedagógusként — eleinte hagyományos, intézményi keretek között, majd a Képzőművészeti Levelező Iskolában, a Magyar Szó hasábjain, valamint a képzőművészeti élet lelkes szervezőjeként. Ezek a tevékenységei külön-külön is jelentősek, együttesen szemlélve azonban teljesebbé válik az Ács-képünk, mely egy, a vajdaságinál tágasabb képzőművészeti színtéren is fontos összkép.

* A kutatómunkád közelebb hozta hozzád Ács Józsefet. Mi az, amivel a legszívesebben foglalkoztál a munkái közül?

— Megkedveltem a térképeket és a szövegeket tartalmazó képeit, de ezek mellett szívesen olvastam a kritikáit egy-egy kiállításról, a velencei biennáléról, valamint a Képzőművészeti Levelező Iskolába beküldött alkotásokhoz fűzött gondolatait, bátorítását, a fiatalok folytonos biztatását. Ez utóbbiból magam is számtalanszor tudtam meríteni.

* Ács József születésnapját a Magyar Nemzeti Tanács a vajdasági magyar képzőművészet napjává nyilvánította. Mi ennek a jelentősége a képzőművészeti berkekben?

— Az idei évben először ünnepeljük meg a vajdasági magyar képzőművészet napját, november 14-én, Ács József születésnapján. Műveiből ezen a napon nyílik majd emlékkiállítás a Zentai Városi Múzeumban, 2015-ben pedig a Zentai Művésztelep idei részvevőinek alkotásaiból készül egy kiállítás Hommage à Ács József címmel. Ez a nap természetesen nem mindig fog ilyen szorosan kapcsolódni Ács Józsefhez. Egy ilyen alkalom amellett, hogy a képzőművészeti életünk folyamatos gazdagítását segítheti, lehetővé teszi az Ács-kutatás folytonosságát is, eddig még feltáratlan vagy csak kevéssé ismert területek megismerését, megismertetését.

* Miért fontos Ács József napjainkban?

— A ma is aktuális életműve mellett rendkívül fontos a személyisége, és példaértékű a lét kérdéseihez való viszonyulása, az állandó kérdezése, nem utolsósorban pedig az erőteljes jelenléte, mellyel ténylegesen része tudott lenni korának, sőt talán paradox módon az utókornak is.