Az idén 10 éves a Martonosi Révész együttes. Böröc László, a zenekar egyik alapító tagja szerint sikerük záloga a muzsika iránti rajongás.
- A zenekar annak idején nem ezen a néven volt ismert, az akkori alapítók - Sőreg Mátyás, Varga Ernő, Varga László, Varga Árpád, Paulik Szilveszter - által létrehozott együttest mindenki csak Martonosi cigányoknak nevezte, mivelhogy főleg cigányzenét, lakodalmasokat játszott. Egy későbbi fesztiválon ez a jól összeszokott csapat már Martonosi Révész néven lépett fel. Azt gondolom, hogy a névválasztás nagyon találó volt, hiszen a falu, ahonnan a zenekar indult, a Tisza-parton terül el - kezdi a beszélgetést Böröc László, majd hozzáteszi, hogy azokban az időkben klasszikus hangszereken játszottak. Ekkortájt tört be a piacra a lakodalmas, vagyis a muskátli zene, és az együttes hamar felismerte, hogy ha fenn akar maradni, neki is változtatnia kell a stílusán. Böröc László basszusgitárost ekkor kérték fel, hogy vállaljon szerepet a zenekarban.
- 1999-ben csatlakoztam a zenekarhoz, majd Szilveszter napján már az új felállásban játszottunk. Az eltelt idő alatt többen is elhagyták a zenekart, de mindig jöttek újabbak. Jelenleg a csapat tagjai a következők: Sőreg Attila (szintetizátor), Sőreg Mátyás (harmonika), Bende István (szaxofon) és jómagam - mondja, s magyarázza: az, hogy a zenekarban többen is megfordultak, annak tulajdonítható, hogy sajnos ezt a szakmát űzve igen nehezen lehet boldogulni. Civilben mindannyian mesteremberek, mindegyiküknek van szakmája, és azzal keresik meg a kenyerüket. Böröc László szerint a zenélésből nagyon nehezen lehet megélni, Magyarországon is csak azok tudnak hivatásszerűen zenéléssel foglalkozni, akik jól tudják menedzselni magukat.
- Az együttest jómagam menedzselem, hivatásos, profi személyt nem találtunk, főleg ezért vállaltam el ezt a megbízatást. Sajnos Vajdaságban nincs intézményesített formája ennek a tevékenységnek.
Nemcsak a menedzseléssel van a baj, például azok a zenekarok, amelyek nem tartoznak egyetlen kulturális egyesülethez sem, lassan elsorvadnak, hiszen egyre kevesebb a munka, és csak pénzért zenélni nem lehet.
- Kevés a lakodalom, már-már azt fontolgatjuk a fiúkkal, hogy válások alkalmával kellene ,,muzsikálni', az kifizetődőbb volna, hiszen mindjárt két helyen is lehetne zenélni. No de félre a tréfával, egy szó mint száz: korábban évente hatvan-hetven lakodalom is volt, mostanság pedig már a húsz is jónak számít.
Idővel a Martonosi Révészek belátták, hogy nem elégséges csak lakodalmast játszani, ezért most már popzenét is muzsikálnak. Ebben sokat segített nekik a Szabadkai Rádió Rádiólakodalom című műsora. Ennek köszönhetően szinte az összes vajdasági településen megfordultak. Böröc büszkén meséli, hogy számukra nem az számít, hogy mekkora létszámú közönség előtt játszanak, mert mindig egyugyanazon lelkesedéssel igyekeznek a kedvében járni. A zenekar másik nagy érdeme az, hogy cseppnyi alkohol nélkül zenélik végig a rendezvényeket. Épp ezért antialkoholistáknak nevezik őket.
- Az ugródeszka a 2007-ben Szegeden megrendezett Délalföldi Lakodalmas Zenekarok Vetélkedője volt számukra. Ezen a fesztiválon a zsűri a második díjat ítélte meg nekünk. Innentől kezdve egyre-másra hívtak bennünket különféle magyarországi rendezvényekre.
Az együttes nemzetközi hírnévre tett szert, például 2008 októberében egy kéthetes svédországi turnén vett részt, melyre az ott élő magyarok meghívására érkezett.
A zenekar a Paco és az Amag stúdióval együttműködve több lemezt is kiadott. Közülük az eladott példányszám alapján egyből ezüstlemez (Által mennék én a Tiszán), háromból pedig aranylemez (Fodrozik a Tisza vize, Hajam jól áll, Ki mulat a csárdában?) lett. A hetedik CD-jük 2008-ban jelent meg, és noha a rajta szereplő anyag nem a megszokott cigánynótákból áll, hanem inkább táncdalok gyűjteménye, a közönség nagy szeretettel fogadta.
Az együttes sikerei közé sorolható a magyarországi Szentlőrincen való fellépés is. Ez a bemutatkozás nyitotta meg az utat a további szereplések előtt. Az idén például abban a megtiszteltetésben lesz részük, hogy Pécsett, Európa kulturális fővárosában léphetnek közönség elé.
Böröc László végezetül elmondja, hogy mindenük a zene, és céljuk a közönség jó kedvre derítése.