Talán működhetne tökéletesen is, eltekintve különféle objektív technikai hibáktól. Az internetes bűnözők „áldásos” tevékenységének következtében azonban az internet és a számítástechnika világa kezd fertőzöttebbé válni, mint a különféle járványok sújtotta világrészek.

Az ember ott is megteremtette a különféle vírusokat, fertőzéseket és rombolóprogramokat, ahol a természet nem állított akadályokat. Az elmúlt évek során a világhálón folytatott bűnözésből húzott haszon a legsötétebb bűncselekményekből származó bevételekkel vetekszik. A különféle zsarolóprogramok és a bankszámlákat manipuláló tevékenységek már-már dollármilliókban sem kifejezhetőek. Az úgynevezett fejlett országok titkosszolgálatai, biztonsági rendszerei és bűnüldözési szervei vagy nem akarnak, vagy nem tudnak határozottan fellépni az internetes bűnözés ellen.

Amíg bizonyos katonai titkosszolgálatok, némi túlzással, a tenger legmélyebb pontján is megtalálják, illetve azonosítják a vélt vagy valós, a létező vagy éppen kitalált ellenséget, háborús bűnösöket, addig a világháló tönkretevői az ellopott dollármillióikon alszanak. Az amerikai titkosszolgálat nemrég az egyik legismertebb zsaroló fejére hárommillió dolláros vérdíjat tűzött ki. Az ügyben természetesen azóta sincs előrelépés, még egy parányi sem.

Egy kissé cinikusan fogalmazva a világszínház előadásai ez ügyben folytatódnak. Az illető és a társai által készített szoftverek egyébként több millió embert fosztottak ki. A legelkeserítőbb pedig az, hogy ez nem a világtőke, a bankok és a multinacionális vállalatok elleni szabadságharc. Nem arról szól tehát a történet, hogy a sötét árnyként tevékenykedő bűnözők a csúnya bankokat és a világcégeket fosztják ki Robin Hood módszereivel, hanem az egyszerű embereket, a mindennapi betevőért dolgozókat. Lehet, hogy ezért nem találják őket?