A véres gyertyaszentelő áldozataira emlékeztek Zentán

A véres gyertyaszentelő áldozataira emlékeztek Zentán

Február 2-át, Gyertyaszentelő Boldogasszonyt annak jegyében ünnepeljük, hogy Szűz Mária, Jézus születése után negyven nappal bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban.

A jelen lévő idős Simeon Jézust a nemzetek megvilágosítására szolgáló világosságnak nevezte. Innen ered a gyertyaszentelés szokása. Ez a nap azonban a zentaiak számára az 1849. február eleji tragikus események áldozatainak emléknapja is. A zentai Felsővárosi köztemetőben álló fekete márványból készült obeliszket az értelmetlen vérengzés és barbarizmus halottjainak emelte az utókor.

A kegyetlen mészárlásban megölteket a már előre kiásott lövészárkokba és védősáncokba temették, többségük neve ma is ismeretlen. 1893-ban közadakozásból elkészült az emlékmű, amely azóta is az úgynevezett véres zentai gyertyaszentelőnek állít emléket. A Felsővárosi köztemetőben a 90-es évek elejétől Zenta város önkormányzata és a Dudás Gyula Múzeum- és Levéltárbarátok Köre, valamint a Thurzó Lajos Művelődési-oktatási Központ szervezésében emlékezik a magyarság erre a vészterhes időszakra.

A rendezvény kezdetén Juhász Lassú Kornélia, a Városi Könyvtár munkatársa üdvözölte a résztvevőket, majd alkalmi beszédében Juhász Attila magyartanár idézte fel a majdnem 170 évvel ezelőtt történteket.

A szerb hadoszlop 1849. február elsején dél irányból érte el Zenta határát, és két lovas parlamentert menesztett a városba azzal az ígérettel, hogy feladás esetén senkinek sem esik baja. Miután a vezetők ezt visszautasították, a szerbek megrohanták a várost. Általános pánik tört ki, zúgtak a harangok, több helyen tűz keletkezett, a lakosság fejvesztve menekült Szeged és Szabadka irányába, kijutni azonban csak keveseknek sikerült. A szerb vezérek 48 órás szabad rablást engedélyeztek a csapataiknak. Harmadnap elvonultak Ókanizsa irányába, de a helyi szerbek még két héten keresztül teljes anarchiában folytatták erőszakos cselekményeiket. Hozzávetőlegesen 2000-2800 embert öltek meg, és a város nagy része is tűzvész, rombolás áldozata lett.

— Zenta visszafoglalása 1849. március 22-én történt meg, amely feladatot a Perczel Mór tábornok parancsnoksága alatt álló IV. Hadtest csapatai hajtották végre, csekély veszteségek mellett. A döntő rohamot Perczel Miklós őrnagy, a tábornok öccse vezette, és a város bevételét követően azonnal vésztörvényszéket állított össze, amely meghallgatta a zentai túlélők tanúvallomásait. A vésztörvényszék a vallomások alapján 47 zentai szerbet talált bűnösnek, majd ítélt halálra, és május 22-én agyon is lőtték őket – mondta Juhász Attila, majd így folytatta: —  Az áldozatok egy részének csontjai a 1889-es vasútépítéskor kerültek elő, ekkor a maradványokat összegyűjtötték, és egy közös sírba helyezték a Felsővárosi temetőben. 1893-ban erre a sírhelyre épült közadakozásból az a fekete márvány obeliszk, amely a mai napig mementóként figyelmeztet bennünket az akkori történésekre. Később az 1944-es ártatlan magyar áldozatok kopjafája lett a zentai véres gyertyaszentelő szomszédos emléksírhelye.

Az esemény résztvevői elhelyezték az emlékezés virágait az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc emléksírhelyénél, Zenta község önkormányzata képviseletében Ceglédi Rudolf, a Magyar Nemzeti Tanács nevében Hugyik Richárd, a Vajdasági Magyar Szövetség részéről Lőrinc Csongor és Pataki Tibor, a Magyar Mozgalom tagjai közül pedig Kajári Ferenc és Sándor József koszorúzott.


Herédi Krisztián felvételei

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink