home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
A végzetes szikladarab
Tóth Tibor
2015.01.21.
LXX. évf. 3. szám
A végzetes szikladarab

Saghmeister Gábor szabadkai motorversenyző nyolcadik alkalommal indult a világ legnehezebb raliján, a Dakaron. Gábor kitűnő erőnléti állapotban utazott Argentínába, szinte vadonatúj motort vásárolt az idei viadalra, egy pillanat alatt kárba veszett azonban az elmúlt év munkája, valamint a — kevésnek nem nevezhető — befektetett pénz. Egy homokba ágyazott szikladarab okozta Gábor számára az idei Dakar végét.

A baleset a második szakasz (Villa Carlos Paz—San Juan) 343. kilométerénél történt.

— Egy gyümölcsösön haladtunk át, melyben almafák helyett két méter magas, valamilyen bogyót termő cserjék voltak. Bujkáltunk alattuk, és nem vettem észre egy homokba ágyazott szikladarabot, ezért átestem a motoron. Nem gondoltam rá, hogy eltörött valamim, azt hittem, zúzódással megúsztam a balesetet. Az eszem már az üzemanyagtöltő zónán járt, melytől 10-12 km távolságra lehettem. Egy percet pihentem a motor mellett, mielőtt magamhoz tértem. Valószínűleg nem a földet éréskor törtem el két helyen is a bal kézfejemet. Esés közben beakadhatott a kezem a kuplungkar, valamint a kormány közé, és akkor következett be a sérülés. Felültem a motorra, továbbmentem, de éreztem, hogy a kezemmel valami nincs rendben. Egyre inkább feldagadt, nagy fájdalmaim voltak, a középső és a mutatóujjam mozgatás közben ropogott. Biztos voltam benne, hogy valamim eltörött — mondta Gábor.

Mentőhelikopter érkezett érte, elvitték egy egészségügyi otthonba, és ott kapott egy ideiglenes kézszorítót. A műtéthez nem járult hozzá, így a hajnali órákban elhagyta a tábort, és elindult Szerbia felé. Szabadkára január 8-án, csütörtökön, hajnali egy órakor érkezett.

Az első szakaszon (Buenos Aires—Villa Carlos Paz) rendesen húzta a gázt, és a 62. helyen ért célba. Harminc kilométerrel a vége előtt, valószínűleg a nagy tempó miatt, a fékek felmondták a szolgálatot, de ennek ellenére sikerült befejeznie a szakaszt.

— A történtekhez képest jól érzem magam. Remélem, február elejéig lekerül rólam a gipsz, elkezdhetem a rehabilitációt, márciusban pedig már erősíthetem a kezem. Április elején szeretnék részt venni az abu-dzabi rali-világbajnokságon. Ez persze attól függ, mennyire tudják helyrehozni a kezem. A lényeg, hogy biztonságosan tudjak motorozni, hiszen ott kizárólag dűnék között, mély homokban versenyzünk, naponta 300-400 km-t kell motoroznunk. Ha fájdalmaim lesznek, akkor nem kínlódom. Remélem, hogy a motokrosszidény elejére rendbe jövök, mert 20-25 perces futamokat mindenképpen kibírok, de az egész napi motorozás talán sok lesz. Nem csalódtam különösebben, a Dakarban ez benne van. A világhálón és a televízióban látom, hogy a versenyzők mennyit szenvednek, mennyit kínlódnak, milyen nehézségekkel jár az idei verseny. Néhány napig nagy hidegben motoroztak, sokat áztak, egy méter mély patakokon haladtak át. Nagyon sajnálom, hogy csak két napig lehettem ott. Hiányzik a verseny, a motorozás, és hiányoznak azok a kínok is, amelyeket a többiek átélnek — mondta.

Gábor nem csügged, a kiesés nem tántorítja el attól, hogy már a következő évi Dakarra gondoljon. Hiszen aki egyszer átélte a világ legnehezebb ralijával járó nehézségeket és szépségeket, az minden évben visszavágyik oda. 

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..