A kötet azért egyedülálló, mert a hivatás és a szenvedély szerencsés találkozásából jött létre. Várady Tibor a jogtudományok kiváló szakértője, ezért nem meglepő, hogy a történetek alapját jogesetek, perek adják. Az összeállítás dokumentumprózákat tartalmaz, illetve — ahogyan sokan mondják — jogásznovellákat.

Az alcímből kiderül, hogy ezek a peranyagok a Várady család gazdag irattárból kerültek elő. Mivel a Várady ügyvédi iroda 1893 óta létezik Nagybecskereken, a szerző egészen a kezdetektől válogatott az esetek közül, a nagyapa, Várady Imre, az édesapa, Várady József és a saját ügyeiből.

— Ezek a perek manapság már egy kicsit különösnek hatnak, mivel teljesen más korszakban élünk, de éppen ezért tarthatnak számot az olvasók érdeklődésére — mondta Sági Varga Kinga. — A könyv egyedi értékét az adja, hogy nemcsak az emberek életéről szerzünk tudomást, hanem a történelem olyan oldaláról is, amely kimaradt a tankönyvekből. Arról értesülünk, hogy a hatalomváltások, háborúk milyen hevületeket szültek, és ezek hogyan befolyásolták az egyéni sorsokat.

Dr. Várady Tibor elmondta a közönségnek, mindig tudott az ügyvédi irattáruk létezéséről, de sokáig halogatnia kellett, hogy megnézze, mit is tartalmaznak ezek az akták.

— Az iratok száma nem kevesebb mint harmincezer, a megmaradásuk pedig különös véletlenek találkozásának köszönhető. Az egyik ilyen véletlen mindenképpen az, hogy az ügyvédi szakma 120 évig fennmaradt a családunkban.

Léteznek ugyan bírósági irattárak, de azokból a valóságnak egy kevésbé tökéletes lenyomata olvasható ki. Az ügyvédi irattárban az ember az igazságot egy kicsit bonyolultabbnak látja, mivel a felek teljes őszinteséggel fordulnak a jogászhoz. Az egyik felfedezésem a sok száz álválóper volt. A II. világháború alatt a zsidó férjüktől váltak el a magyar, a szerb és a német feleségek, később pedig a német férjüktől váltak el. A bírósági aktákban nem látszik, hogy álválóperekről van szó, de az ügyvédnél olyan iratok is vannak — például levelek —, amelyek ezt bizonyítják.

Három évvel ezelőtt átnéztem egy-kétezer ügyet, és kiválogattam néhány százat. Ez egy esély volt számomra, hogy visszatérjek az irodalomhoz, melyhez valamikor nagyon kötődtem — tagja voltam az első Symposion-generációnak —, később pedig csak rokonszenveztem vele. Külön bejárat volt ez visszafelé, mert az ügyvédi akták segítségével próbáltam irodalmi művet létrehozni. A tényeken egy betűt sem változtattam, csak gondolatokat, reflexiókat fűztem hozzájuk, azt vettem észre ugyanis, hogy a valóság több esetben sokkal fantáziadúsabb, mint bármely fikció — mondta dr. Várady Tibor, aki a jó hangulatú esten anekdotikus történeteket mesélt a könyvéből, melyeket a jelenlévők nagy tetszéssel fogadtak.