S a sztárok nem Chanel vagy Versace kosztümökben vonulnak a vörös szőnyegen, de mégis mindenki elképesztően csinos, a hangulat ünnepi, a szőnyeg vörös, a színészek jók.

És az idén végre megint volt egy igazán jó Pataki-gálánk. Egy olyan rendezvény, amelyen mindenki jól érezte magát, amelyet mindenki élvezett. Azok is, akik a színpadon állnak, és azok is, akik a közönség soraiban ülnek. Hajdú Tamás és Fülöp Tímea voltak a — nagyon aranyos és szerethető — műsorvezetők (Timi ruhája szebb volt mindegyik híres divattervező ruhakölteményénél, mert jobban állt rajta, mint akármelyik hollywoodi sztáron), az est végére pedig a Pataki-gyűrű Lőrincz Tímea ujjára vándorolt. Éljen, éljen, éljen! Megérdemelte.

Október végén, egészen pontosan 29-én ünnepeljük a délvidéki magyar színjátszás napját. A rendezvény házigazdája a szabadkai Népszínház. Ilyenkor rendezik meg a felolvasószínházat, melynek során a korábban meghirdetett drámaíró pályázaton legjobbnak ítélt darabokat olvassák fel, valamint ilyenkor, a hagyományhoz híven, Szabadkán vendégszerepel az Újvidéki Színház társulata, mely az idén a Kis magyar pornográfia című előadását mutatta be, de ami a legfontosabb, ekkor talál gazdára ama híres pecsétgyűrű, amelynek eredetijét Pataki László színművész hordta. Ez a színház ünnepe, a drámáé, a rendezőké és a dramaturgoké, a színházban dolgozó technikusoké és szervezőké, a közönségé, de elsősorban a színészé.

A gála egyszeri és megismételhetetlen, (jobb esetben) humoros és szórakoztató. Ez jellemzi a gálákat, nem igaz? És az idei minden ízében ilyen volt. Balázs Áron indított (kell ennél jobb kezdőakkord?), aki a Rocky Horror Picture Show című musicalből énekelt. Aki látta annak idején az előadást, még emlékezhet erre az „édes transzvesztitára”. Külön pikantériája a dalnak az Áron előtt táncoló, csúszó-mászó s érte rajongó első éves akadémisták tömege, akik egyébként mind a diákjai, hiszen ők kilencen László Sándor osztályvezető tanár és Áron kezei alatt az idén kezdték elsajátítani a szakma fortélyait. Áron még megjelent néhányszor, hogy a színészet saváról-borsáról tanítsa a két műsorvezetőt, Hamlet ideillő szavait idézve. Majd szép sorjában következtek az énekelni nagyon jól tudó színészeink: László Judit, G. Erdélyi Hermina, Kalmár Zsuzsa, Jankovics Andrea (aki a Chicagót elevenítette fel, melyet szerintem nem csak én láttam rengetegszer), Szilágyi Áron, Szalai Bence, Kucsov Borisz, Pálfi Ervin (aki egy új dalt írt a gála tiszteletére), Pámer Csilla vokálozott, Krizsán Szilvia mesélt a szomorú, de lelkes bohócnak, azaz Virág Gyurinak (tanulj meg, fiacskám, komédiázni — zengték még a díszlet lépcsői is), Kovács Nemes Andor pedig királyként énekelte a „királynő” dalát, hogy ne feledjük el soha, történjen bármi is, de: „The Show Must Go On.” Az i-re mégis Mezei Kinga tette fel a pontot, aki a tavalyi Pataki-gyűrű díj tulajdonosaként adta át az idei elismerést az erre érdemes színésznek, Lőrinc Tímeának, aki a színpadra lépve a sok operett és musical után elkomolyodott, majd belecsapott a Tavaszi szél vizet áraszt című népdalba, s amikor mi is kezdtük volna komolyan venni őt, csavart egyet, s egy friss, új szöveget kanyarintott a dalhoz, természetesen a jelenlegi helyzetre aktualizálva. A nézők dőltek a nevetéstől.

Az idén az akadémia hallgatóinak 10-es díját és a Pataki-gyűrűt is Lőrinc Tímea kapta, öt jelölt közül a zsűri, azaz Kálló Béla színész, Léphaft Pál karikaturista, Végel László író és Suzana Vuković színésznő őt találta a legjobbnak. Versenyben volt még: Huszta Dániel, Mészáros Árpád, Vicei Natália és Nagyabonyi Emese.

Az idei gálát László Sándor rendezte, nagy bravó és köszönet neki érte. Remekül szórakoztunk, profi műsort állított össze. Nagyon szerettem. Örültem, hogy ott vagyok. És csak arra tudtam gondolni, hogy milyen jó is nekünk, hogy ennyi jó színészünk van. Éljenek a színészek!