Bálint kerámiái nem akarnak tökéletesen egyformák lenni. Az egyik bögre egy kissé szélesebb, a másik magasabb, egy váza pedig talán görbébb annál, amit a tömegtermeléshez szokott szem szabályosnak látna. Számára éppen ezek az eltérések adják a kézzel készült tárgyak lényegét.

– Minden darabot elsősorban magamnak készítek: nekem tetsszen, az én világom és az én kezem munkája legyen. Nem törekszem arra, hogy egyformák vagy tökéletesek legyenek. Mi sem vagyunk azok. Lehet az egyik egy kicsit görbébb, nagyobb vagy szűkebb, ettől lesz érdekes és egyedi.

A munkáin visszatérő klasszikus fazekaszöldet a népi fazekassági képzésen ismerte meg. A szín közel áll hozzá, és mivel ezt ismerte ki a legjobban, némi biztonságot ad a bizonytalan munkafolyamatban.

A kerámia már jóval azelőtt vonzotta, hogy agyagot vett volna a kezébe. A palicsi Szent István-napi ünnepséghez hasonló rendezvényeken mindig megkereste a kerámiás standokat, de sokáig nem talált lehetőséget arra, hogy kipróbálja a mesterséget. Hét évvel ezelőtt Zentára költözött, ahol egy régi mesterségeket és néphagyományokat ápoló civil szervezet műhelyében végre megtehette.

– Kipróbáltam, és belezúgtam. Örültem, hogy végre van valami, amiben magamat is megtalálhatom. Egy kicsit mindig irigyeltem azokat, akik már középiskolásként tudták, mivel szeretnének foglalkozni. Én csak úgy voltam vele, hogy dolgozni kell, legyen pénzem, aztán majd visz valamerre az élet. Nekem ehhez harmincnégy-harmincöt év kellett, de jobb későn, mint soha.

Korábban sokféle helyen dolgozott, egy szabadkai műanyag-újrahasznosító üzemben például PET-palackokat válogatott. Belefáradt a klasszikus mókuskerékbe: az ember ledolgozza az év nagy részét, hogy kapjon két hét szabadságot, mely alatt még kipihenni sem tudja magát.

A fazekasképzés után felmondott, és teljes állásként kezdett a kerámiával foglalkozni. Elismeri, ehhez szerencse is kellett: megengedhette magának, hogy ne egy másik állás mellett próbáljon előrehaladni. Most három éve kizárólag ebből él.

* Több szabadidőd lett attól, hogy a saját főnököd vagy?

– Egyáltalán nem. Az első két év anyagilag és pszichikailag is nehéz volt. Túl sok feladatot vállaltam, sokszor olyan megrendeléseket is, amelyeket nem tudtam vagy nem is akartam igazán megcsinálni. Az emberek jóindulatból rendeltek, én pedig közben megint úgy éreztem magam, mintha valakinek robotolnék.

A kerámia nem engedi, hogy a készítő egyszerűen felgyorsítsa a munkát. Egy hétfőn megkorongozott bögrét előbb hagyni kell szikkadni, csak másnap lehet ráilleszteni a fülét, vagy tovább díszíteni. Ezt követi a száradás, az első égetés, a mázazás, majd az újabb égetés. Nyáron gyorsabban, télen sokkal lassabban szárad az agyag, ezért előfordult, hogy a tárgyakat a cserépkályha köré rakosgatta. Az égetés végeredménye sem garantálható. A túl vastagon felvitt máz lepattoghat, odaragaszthatja a tárgyat a kemencepolchoz, és többnapi munkát tehet tönkre.

* Miért nehéz rövid határidőre rendelést vállalni?

– Fizikailag talán el lehet készíteni valamit két hét alatt, de nem kapcsolhatom be egyetlen bögréért a kemencét. Illetve megtehetem, csak akkor 200 euróba kellene kerülnie annak a bögrének. A kemencét meg kell tölteni, hogy gazdaságos legyen. Arra sincs biztosíték, hogy a tárgy úgy sikerül, ahogyan elterveztem. Ezt nehéz elmagyarázni annak, aki kívülről csak a kész darabot látja.

Bálint az egyedi megrendeléseket sem vállalja válogatás nélkül. Támpontokat szívesen fogad, de nem akar internetről letöltött kép alapján másolatot készíteni. Kedvenc munkái közé tartozik egy 60. házassági évfordulóra rendelt váza. A megrendelő csak azt kérte, hogy utaljon a 60 évre és az évfordulóra, minden mást rábízott.

– Ezek a legkedvesebb rendelések, mert ilyenkor érzem, hogy valóban az én stílusomat akarják megvásárolni. Nem egy Pinteresten talált tárgyat hoznak, hogy készítsem el ugyanazt. Ha valaki valahol már megcsinálta, akkor azt attól a művésztől is meg lehet rendelni. Nekünk is szükségünk van szabadságra, hogy kifejezhessük magunkat.

Akadtak olyan kérések is, amelyek próbára tették. Egy alkalommal teljes egészében kerámiából kellett hőlégballont alkotnia, kosárral együtt. Mivel meghatározott időpontra kellett elkészülnie, rögtön kettővel próbálkozott. Az első a saját súlya alatt szó szerint összeroskadt, és szétesett az asztalon. A második viszont sikerült.

Máskor egy vásárló fokhagymareszelőt kért tőle. Addig azt sem tudta, hogy létezik ilyen eszköz, ezért különféle megoldásokat keresett, majd elkészítette a saját változatát. Ami bizonytalan kísérletnek indult, végül az egyik legkeresettebb termékévé vált.

* Meg lehet élni a kézművességből?

– Lehet, de nehéz, főleg vállalkozóként. A bevétel nem egyenletes. Vannak hónapok, amikor szinte semmi eladás nincs, a fix költségeket viszont akkor is fizetni kell. Nekem havonta körülbelül 200 euró a vállalkozással járó állandó kiadásom. Ebben benne van a nyugdíj- és az egészségbiztosítás is, tehát nem kidobott pénz, csak elő kell teremteni.

Az év első hónapjai rendszerint gyengék, a legerősebb időszaknak a nyári fesztiválszezon és a karácsony előtti hetek számítanak. A hivatalos vállalkozói forma lehetőségeket is hozott: pályázhat, számlát adhat, munkáit pedig már a belgrádi Néprajzi Múzeum szuvenírboltja is forgalmazza. Ez egy állandó értékesítési pont, míg a belgrádi vásárokon való részvételt az útiköltség és az asztaldíj gyakran anyagi szempontból ellehetetleníti.

Bálint a közösségi média fontosságát sem vitatja, de egy kissé zárkózott emberként idegen tőle, hogy folyamatosan saját magát mutogassa. Alkotás közben inkább a munkába merül bele, ahelyett, hogy a kamera szögét és a fényt ellenőrizné. Olykor egy tárgy éjjel kerül ki a kemencéből, másnap pedig már el is adja, mielőtt lefényképezhetné.

Ami a terveit illeti, ötéves távlatban nem feltétlenül nagyobb vállalkozásban vagy országos ismertségben gondolkodik. A legfontosabb számára az, hogy továbbra is élvezze, amit csinál, új technikákat tanulhasson, kísérletezhessen, és ne kényszerüljön olyan munkák elvállalására, amelyek korlátozzák.

— Játszva szeretnék dolgozni, minél szabadabban és könnyebben. Azt is meg kell tanulnom, hogyan kezeljem saját magamat, mert saját magam főnökének lenni nem mindig egyszerű. Most kezdem elfogadni, hogy nem baj, ha egy vásárra nem készült el tíz váza, csak kettő, vagy ha valamit nem vállaltam el. Talán ez is része annak, hogy az ember valóban szabadon dolgozhasson.