A tizenöt éves Bokréta

A tizenöt éves Bokréta

Mintegy százhetvenen vettek részt azon a jó hangulatú rendezvényen, amelyen a törökbecsei Bokréta kézimunkacsoport fennállásának tizenötödik évfordulóját ünnepelte. Az eseményre a helyi Jókai Mór Magyar Művelődési Egyesület székházában került sor.

A jubileum megkoronázásaként a házigazdák huszonegy vajdasági művelődési egyesület képviselőit látták vendégül. Az eseményen a szorgos kezű asszonyok munkáit is meg lehetett tekinteni.

Gurbity Erzsébet, a gunarasi Kéknefelejcs kézimunkacsoport vezetője örömét fejezte ki, hogy társulatuk tíz éve töretlen barátságot ápol a törökbecsei asszonyokkal.

A Bokréta kézimunkacsoport megalakulásának egyik ötletadója, segítőtársa az óbecsei Sulc Erzsébet volt, aki több éven át a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör szárnyai alatt működő Szendrey Júlia Kézimunkacsoportot vezette.

— Akkor ismerkedtünk meg, amikor egy általunk rendezett kiállításra érkeztek a bánáti településről. Említették, hogy szeretnének kézimunkacsoportot alakítani, én pedig biztattam őket, hiszen tudtam, hogy Törökbecsén vannak érdeklődők, akik nagyon szép tűmunkákat készítenek. Emellett jó az, ha az ember egy közösséghez tartozik, egy olyan csoporthoz, amely főleg aranykorúakat ölel fel. Igazam volt, két héten belül megalakult a Bokréta, mely azóta igen naggyá vált. Gyönyörű kézimunkákkal dicsekedhet, s ami a legfontosabb, a tagok körében erősen él az összetartás és a szeretet.


A szerző felvétele

A törökbecsei származású népi iparművész, Zuberec Vera, aki jelenleg Újvidéken él, munkájával sokban hozzájárult a Bokréta kézimunkázói hímzéstechnikai tudásának a fejlesztéséhez.

— Két éven át népi hagyományos hímzést tanítottam, mely iránt igazán nagy volt az érdeklődés, az asszonyok könnyedén elsajátították a torockói, sárközi, buzsáki hímzés technikáit. Örömmel jöttem, mert Törökbecse a szülőfalum, s az ember szíve a bölcsőjéhez kötődik.

A tagok a munka mellett társalognak, teadélutánokra járnak, s érzik, hogy az ember az aranykorban is megtalálja azt a közösséget, ahol lelkileg feltöltődik. A nyolcvannyolc éves idősebb Sápi Rozália, a Bokréta kézimunkacsoport egyik alapítója és legidősebb tagja kifejtette, mindmáig büszke arra, hogy kis családjából többen is szorgosan tevékenykednek a több mint harminc tagot felölelő „nagy családban”. Véleménye szerint a régi kézimunkákat kincsként kell őrizni, hogy az utókor is gyönyörködhessen bennük.

— A csoportnak kezdetben hét tagja volt — jegyezte meg Sápi Rozália, a kézimunkacsoport vezetője. — 2007-ben mertük vállalni a Vajdasági Kézimunka-kedvelők Szövetsége által szervezett kiállítást, mely kiválóan sikerült, s a törökbecseiek itt, a településünkön 1560 kiállító munkáiban gyönyörködhettek. Rendszeresen részt veszünk a MIRK-en, büszkék vagyunk a kiérdemelt első, valamint nívódíjra. Testvérvárosunkkal, Mezőtúrral is szoros együttműködést ápolunk, ahonnan a legutóbbi nemzetközi kiállításról egy harmadik és egy kiváló díjjal tértünk haza. A csoportunkkal a Jókai Mór Magyar Művelődési Egyesület székházában hetente egyszer jövünk össze. A tűmunkákon kívül az asszonyokkal csuhézunk, gyöngyöt fűzünk, neccelünk. A férfi tagjaink viszont a teadélutánok szervezéséből, az egyesület keretében megtartott alkalmi rendezvények munkájából veszik ki részüket. Vajdaság-szerte vannak barátaink, egyesületekkel tartjuk, ápoljuk a kapcsolatot, amit az ünnepségünk hangulata is bizonyít. Munkánkkal mindenképp szeretnénk az utókornak örökséget hagyni, melyet reményeink szerint ők is továbbvisznek majd.

A törökbecsei Bokréta kézimunkacsoport tizenötödik jubileumi ünnepségén a talpalávalót a Kalász zenekar húzta. A szórakozás finom vacsora és mulatozás mellett estig tartott.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Palántanevelde
Bánáti Újság
  • Kónya-Kovács Otília
  • 2018.12.13.
  • LXXIII. évfolyam 49. szám
A Cifrázó tánccsoport készül az első bemutatkozásra
Bánáti Újság
  • Zséli Ágnes
  • 2018.12.12.
  • LXXIII. évfolyam 50. szám
Facebook

Támogatóink