A tetoválás nem megy ki a divatból

A tetoválás nem megy ki a divatból

Nehezen tudtam időpontot kapni Horváth Csabához, a zentai tetoválóművészhez, hiszen szinte le sem teszi a gépet a kezéből, már érkezik is a következő vendég az Ink Art Tattoo szalonba, ahol a tinta örökre beúszik a bőr alá.


A művész munka közben

* Mikor ébredt fel a tetoválás iránti szenvedélyed?

— Tizennyolc éves koromban tetováltattam magam először. Az rosszul sikerült, és azt éreztem, hogy én egy ennél magasabb színvonalat tudnék hozni. Tizenöt évvel ezelőtt nem volt olyan hely, ahol meg lehetett tanulni ezt a mesterséget, de valójában nem is lehet egy tanfolyamon elsajátítani. Egy tetováló különböző bőrtípusokkal, eltérő nehézségű mintákkal és stílusokkal találkozik nap mint nap. Az öcsémen kezdtem el gyakorolni, és meglehetősen gyorsan bejáródott a dolog, mert sokan megbíztak bennem, tudták, hogy teljes odaadással dolgozom.

* Hogyan tudtad megnyitni a szalont?

— Az üzlethelyiség akkoriban már megvolt, de csak később alakítottam tetoválószalonná. A gépeim mellé a megfelelő berendezést és lámpákat kellett beszereznem. A szalon egyébként folyamatos fejlesztés alatt áll, mindig megújul valamivel.

* A szüleid mit gondolnak a tetoválásról?

— A tetoválásnak azt a részét nem szerették, hogy én tetoválva vagyok. Azt könnyebben el tudták fogadni, hogy másokra rajzolok, és hogy éppen ez a munkám. Ennek mindig megvoltak és meglesznek a saját veszélyei, hiszen vérrel dolgozom, de ha az ember maximálisan odafigyel, akkor teljesen biztonságos körülmények között alkot. A higiénia terén soha nem ismertem kompromisszumot, nemcsak magam, hanem a vendég miatt is. Tájékozottnak kell lenni a fertőzéseket és a bőrbetegségeket illetően. Ezért nem tudom támogatni azt, aki feketén dolgozik, mert egy tetoválás legalább olyan mértékű beavatkozás, mint egy kisebb sebészeti eljárás vagy fogászati kezelés.

* Vajdaság legnépszerűbb tetoválóművészeként tartanak számon. Ez minek köszönhető?

— Egyrészt a hosszú időnek, hiszen nagyon régen kezdtem tetoválni, 2007-ben nyílt meg Zentán az Ink Art Tattoo szalon, másrészt pedig az emberek nyilván elégedettek a munkámmal, és szájról szájra terjed a hírem. Érdekes, hogy ha külföldön megkérdezik a vendégeimtől, hol csináltatták a tetoválásukat, mindig meglepődnek, amikor megtudják, hogy Szerbiában. Mindenhol lehet olcsóbban, drágábban, jobb vagy kevésbé minőségi tetoválást készíttetni. Az én vendégeim igényeit én elégítem ki, ez ilyen egyszerű.

* Vajdaságon kívül honnan érkeznek hozzád?

— Tudjuk, hogy rengetegen elmentek külföldre, tehát a világ összes tájáról jönnek, hiszen mindenfelé vannak vajdaságiak, és természetesen külföldiek is felkeresnek általuk vagy az internet révén.

* Szoktál nemet mondani egy-egy vendégnek?

— Nemet mondok annak, aki teljesen józan, de látom, hogy nem magabiztos a tetoválást illetően. Soha senkit nem beszéltem rá egy tetoválásra sem, inkább az ellenkezője történt, lebeszéltem, vagy egy jobb ötletet javasoltam neki. Kiskorú, ittas vagy bármiféle tudatmódosító szer hatása alatt álló személyt nem tetoválok. A mintát illetően a déli-óceáni maori rajzokat nem érzem a sajátomnak.

* Tizenegy év után mi az, ami még mindig kihívás számodra?

— A portréknál kell legjobban odatennem magam, de azokat igyekszem olyan testrészre tenni, amelynek sima felülete van, éppen ezért nem lehet például hasra rakni. A nagy, színes tetoválásokat igazi kihívásként élem meg, mivel ott tudni kell felrakni az indigót, megrajzolni úgy, hogy a testhez illeszkedjen, három-négy-öt alkalommal végigülni a vendéggel a négy-öt óra hosszát, melyhez még fájdalom is társul. Fontos, hogy a klienssel jó legyen az együttműködés, hiszen a gyógyulás során is kapcsolatban vagyunk. Megkönnyíti a munkámat, ha a vendég betartja az előírásokat, és rendszeresen kenegeti a tetoválást a megfelelő krémmel, odafigyel arra, hogy ne áztassa el, nem megy vele fürödni a Tiszába, és még sorolhatnám.

* Sokan keresnek meg azzal, hogy alakítsd át a meglevő tetoválásukat?

— Előfordul, hogy a volt párjuk nevét szeretnék eltüntetni, aztán akad, aki egy katonatetkót, esetleg egy régebbi vagy újabb szerencsétlen művész- vagy mintaválasztás eredményét, illetve olyan is van, aki rögtön a lézeres eltüntetést választja. Ezért is fontos csak jól átgondolt mintát magunkra tetováltatni. Ha nem tudom a klienst jobb belátásra bírni, akkor természetesen megcsinálom azt, amit kér, ez nem kérdés.

* Nálad van lehetőség a lézeres eltávolításra?

— Nincs, és azt gondolom, hogy jobb helye van a festéknek a bőr alatt, mint valahol a szervezetben szétbombázva. Én az eltávolítás helyett inkább azt vallom, hogy aki tetoválásra szánja rá magát, az alaposan gondolja át a mintát. A bőrfelületet tekintve a tetoválás mint eljárás nem veszélyesebb a napon való leégésnél.

* Melyik évszakban érdemes tetováltatni?

— Ősztől tavaszig ajánlatos, de ez is tetoválásfüggő, mert a kisebb alkotásokat az év bármely szakában el lehet készíttetni, de a nagyobb munkákat, melyeket fóliázni kell, a hűvösebb évszakokban érdemes megcsináltatni. Sok tényező zavar be nyáron, a nap, az izzadság, a meleg stb.

* Melyek az emberi test legérzékenyebb pontjai?

— A koponya, a bordák területe, a gerinc, illetve a hajlatok, viszont mindig vannak kivételek, akik számára ezek a testrészek nem fájdalmasak. Mondhatnám, hogy embere válogatja.

* Bizonyos betegségek kizáró okok lehetnek?

— Hivatalosan a szívbetegség, az epilepszia, a vérzékenység, a cukorbetegség, a hepatitis, a HIV, valamint a keloidok, vagyis a túlnőtt hegek esetén tilos az egyénnek tetováltatnia magát.

* A fáma szerint aki egyszer tetováltat magára, az nem áll meg egy alkalomnál. Ez szerinted igaz?

— Szerencsére igaz, és magamon is észrevettem. Valószínűleg vannak olyan anyagok, örömhormonok a testben, amelyek a tetoválás során felszabadulnak, ehhez pedig még az adrenalin is társul. Nekem mindig az volt a csúcspont, amikor elkészült a munka, és be lett kötve. Az olyan, mint amikor az ember leszáll a hullámvasútról.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Felülkerekedni az ezerarcú kóron
Interjú
Játékos múzeumigazgató
Interjú
Facebook

Támogatóink