A meghívottak között volt Bagi Zsolt, aki egyebek között az irodalmi nyelv fenomenológiájáról és Nádas Péter életművéről is írt monográfiát. Nádas egyedi írásmódjáról, a francia irodalommal való rokonságáról és a testiség poétikájáról a Híd Kör tagjai, Kelemen Emese, Patócs László és Kocsis Árpád kérdezték a vendéget.

Az est második felében filozófiai eszmecserére folyt Vágy—szükséglet—szenvedély címmel. Az est moderátora Losoncz Márk volt. Felvezetőjében a szlovén filozófus, Mladen Dolar gondolatát idézte, miszerint a filozófia a szenvedély rendkívüli megnyilvánulása. Amint magyarázta, az intelligens emberek azért szenvedélyesek — illetve a szenvedélyes emberek azért intelligensek —, mert szenvedélyük fűződik az adott dolgokhoz, ebben az esetben a megismeréshez. A felvetéssel kapcsolatban Farkas Henrik, Pavlovits Tamás és Takács Ádám fejtette ki véleményét.

A beszélgetés során szó esett a szenvedély típusának fontosságáról. A filozófusok véleménye szerint el kell fogadnunk, hogy nem egy homogén vágyfogalom van, hanem ahány tárgy, annyiféle vágy létezik. A filozófiai szenvedély specifikuma nem más, mint a megismerés iránti vágy. A filozófia az ész diskurzusa, a szenvedély pedig a filozófiai gondolkodás nagyon erős motorja, olyan feltétel, amely nélkül e tudomány nem is létezne.
A téma megvitatása szempontjából fontos, hogy tisztázzuk: a vágy, amely sok esetben összekapcsolódik a hiány érzésével, vajon hiányvágy vagy produktív vágy. Vajon megbénít, vagy éppen ellenkezőleg, cselevésre késztet bennünket az áhított tárgy.

Ebben a kérdésben nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy a szenvedély a latin passio szóból ered, amely eredetileg szenvedést, valaminek az elszenvedését jelenti, és ez negatív érzés, mert a cselekvőképességet csökkenti. A filozófia esetében az erre vonatkozó kérdés úgy hangozna: vajon filozofálás közben elszenvedünk-e valamit vagy cselekszünk? A meghívottak a kérdésre úgy reagáltak: filozofálás közben elszenvedjük az igazság hiányát, és haladunk az igazság felé, ugyanakkor ez egy produktív cselekvés is egyben, amennyiben nem kitaláljuk, hanem létrehozzuk, megalkotjuk az igazságot.

De vajon ez a dilemma — a cselekvőkészség megbénítása és a produktivitás kérdése — valóban dilemma-e, vagy egyszerűen úgy kell leírnunk a vágyat, mint a kettő közti sajátos dinamikát, mely egyszerre hiány és egyszerre többlet? — teszi fel a kérdést a moderátor. Ha abból indulunk ki, hogy a vágyfogalom nem egységes, akkor talán nem is dilemma ez, hanem változó — hangzik a válasz. A szexuális vágy esetében például mind a kettő jelen van, sőt, hétköznapi konfliktusaink forrása is általában éppen az, hogy a kettő egyszerre van jelen, és ezek előbb-utóbb keresztezik egymást. A testi, illetve nemi vágy és a spirituális vágyaink — mint amilyen a boldogság, a szeretet, a jó vagy akár a megismerés iránti vágyunk — sok esetben nem összeférhetőek, ezért is tartották a testi vágyat valami olyasminek, ami rossz hatással van az egyénre, és korlátozni kell annak érdekében, hogy ez utóbbiak beteljesülhessenek. Éppen ezért a múltban mindig az emberi konfliktusok forrásaként jegyezték a nemi vágyat. Ennek pozitív kontextusba helyezése csupán egy modern, XX. századi gondolkodás eredménye.

Manapság, a késő kapitalizmusban vágyra hivatkozni — sem műalkotásban, sem politikailag — nem olyan felforgató jellegű, mint amilyen 1968 előtt volt. Lehetséges, hogy a pszichoanalízis is azért tűnt el, mert ez a felforgató mozzanata a vágy társadalmiságában megváltozott — már nem kell elfojtani őket —, azt pedig már maga Freud is megfogalmazta a pszichoanalízis paradoxonjaként, hogy abban a társadalomban, amelyben a pszichoanalízis tanait elfogadják, a pszichoanalízisre nem lesz szükség.

A beszélgetés során szó esett még a reklámok filozófiájáról, a kollektív vágyról és a különféle lehetséges vágyetikákról.

A többi között elhangzott az az álláspont is, hogy a vágyak alapvetően jók, hiszen a világ vágyak nélkül halott lenne, a vágyaknak azonban lehet jó és rossz következményük is. Ezért a jelen társadalmában az a feladatunk, hogy próbáljuk meg megismerni a vágyaink természetét és hasznosan sáfárkodni velük, megismerni, hogyan működnek, így elkerülhetjük a lehetséges rossz következményeket.