Dr. Esztelecki Péter, a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium informatikatanára másodjára nyerte el a Bonis Bona – A nemzet tehetségeiért díjat. A tanár úr kiemelt feladatának tekinti a tehetséges diákok felismerését és tudatos, személyre szabott fejlesztését. Mint vallja, arra törekszik, hogy a tanítványai ne csupán versenyeredményeket érjenek el, hanem magabiztos, gondolkodni tudó, alkotni képes, fiatal szakemberekké váljanak.
Esztelecki Péterrel 2019-ben az akkor kiérdemelt Stádium díj apropójából beszélgettünk, és szóba került, jó az, ha az embert megtalálják az elismerések, de nyilván elsősorban nem ezért dolgozik. A véleménye azóta sem változott.
– Egy-egy díj nagyon pozitív utalás arra, hogy amit teszek, annak van értelme és foganatja, de számomra a diákok visszajelzései is fontosak. Sok tanítványommal a középiskolai éveik után is szoros kapcsolat maradt fenn. Gyakran beszámolnak az egyetemi előmenetelükről, kutatási eredményeikről, szakmai sikereikről, de volt olyan is, aki fontosnak tartotta megírni, hogy eljegyezte a barátnőjét.
Dr. Esztelecki Péter a Bonis Bona díjjal (fotók forrása: www.nemzetitehetsegprogram.hu / Trenka Attila felvételei)
* A második Bonis Bona díjra az iskola negyedikes matematika tagozatos tanulói, Kis Botond és Verebélyi Viktor terjesztették fel, és kísérték el az ünnepségre, ami úgy vélem, a tanárnak ugyancsak nagy öröm.
– A közös munka amellett, hogy számomra is állandó tanulással jár, bizalmon alapuló szakmai együttműködés is. A tehetséggondozás kölcsönös folyamat, melyben a tanár és a diák egyaránt gazdagodik. Az elmúlt évek során számos diákot kísértem végig a hazai és a nemzetközi tanulmányi versenyekre való felkészülésük útján. Büszke vagyok, hogy közülük többen is kimagasló eredményeket értek el. Kis Botond és Verebélyi Viktor kellemesen megleptek a jelöléssel. Számos versenyre készültünk és utaztunk együtt, rengeteget beszélgettünk, közvetlen viszonyban voltunk. A díjátadó nagyon színvonalas volt, és amikor a műsorvezetők arról beszéltek, bizonyára nehéz kiválasztani a díjazottakat, érdekességként megemlítették, hogy az egyik tanárt a diákjai terjesztették fel, és az ő ajánlásukból idéztek.
* Az említett két diák is számos díjat érdemelt ki. Kis Botond például az idén Magyarországon a Felfedezettjeink program keretében kapta meg a köztársasági elnöki különdíjat.
– A legnagyobb eredményünket a CanSat Hungary versenyen értük el, melyen több mint nyolcvan csapat vett részt a Kárpát-medencéből. Egy kis műholdat kellett építeni, mely elfért egy 0,33-as italosdobozban. Ezt rakétával körülbelül 1 kilométer magasságba kilőtték, és miközben ereszkedett le a saját ejtőernyőjével, különféle méréseket végzett. A diákjaim extraként egy hőkamerát is rögzítettek az aljára, mellyel teljes hőtérképet készített a talajról. Az előző évben is bejutottunk a legjobb tíz csapat közé, de nem értünk el helyezést, a következő évben viszont a legjobbak lettünk. Persze ehhez az is kellett, hogy a tanulók alaposan rádolgozzanak a korábbi teljesítményükre.
Az ünnepségre a diákjai kísérték el: Verebélyi Viktor és Kis Botond
* Milyen projektumokat emelne még ki az elmúlt időszakból?
– Készült már például csomagkövető rendszer, program az automata öntözőrendszerre, de társkereső oldal is. Az utóbbinak az volt a lényege, hogy hasonlóság alapján működött. Ha valakinek egy bizonyos arc vagy arcvonás tetszik, akkor ahhoz hasonlót kínál fel neki az oldal. Az ötleteket vagy én vetem fel, vagy a diákok találják ki, de soha nem végzem el helyettük a munkát. Megbeszéljük az alapkoncepciót, a megvalósítás módját, elkezdenek dolgozni, és bizonyos szakaszok végén beszámolnak, hol tartanak. A programot az elsőtől az utolsó betűig maguk írják. Most éppen mobiltelefonos parkolórendszert hoznak létre, mely már a jövő évi versenyre készül. Remélem, hogy ennek kapcsán is hallanak majd rólunk, mert első körben mobilalkalmazásos versenyre tervezzük, de bizonyára más projektalapú megmérettetésekre is beadjuk majd. Telefonos applikáción már most is lehet intézni a parkolást, de ennek az a lényege, hogy a helyet egy-egy településen előre is le lehet foglalni. Persze ehhez az érintett város közreműködésére is szükség lesz. Ezt úgy kell elképzelni, hogy ha én elindulok például Belgrádba, és tudom, mikor érkezem, akkor a program az utazási célomnak megfelelő szektorban lefoglal egy parkolót, ahova más nem állhat be. Ez természetesen azt is feltételezi, hogy mások is ilyen applikációt használnak, hogy az emberek kulturáltan parkolnak, nem foglalnak el egyszerre két helyet, stb. Ahhoz, hogy valami technológiai újítást bevezessünk, a lakosságnak meg az államnak is akarnia, közreműködnie kell. Gondoljunk csak bele, milyen jó lenne, ha nem kellene fél órákat körözni üres parkolóhelyet keresve. Mi egyébként szeretjük az ilyen projektumokat, amelyek hasznosak, és a mindennapi életben is működnek.
* 2025 végén az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemen sikeresen megvédte a PhD-dolgozatát. A doktori kutatásának keretében azt vizsgálta, miként lehet bevonni a mesterséges intelligenciát, azon belül is a chatbotokat az oktatásba és a tehetséggondozásba.
– A mesterséges intelligencia témája most nagyon felkapott, hiszen valamilyen módon szinte mindenki kapcsolatba kerül vele. Az ilyen felfokozott időszak után jön általában a kiábrándulás, hogy mégsem jó semmire, majd a realitás, hogy hasznos ez, csak megfelelően kell viszonyulni hozzá. Ugyanez játszódott le az online oktatásnál is, melyet kezdetben nem tartottak megfelelőnek – szerintem sem a legjobb módszer –, de a világjárvány után is életben maradt, mert képzéseket, előadásokat lehet szervezni a segítségével, és nem kell elutaznunk, hogy ezeken részt vehessünk. Most még érdekes a mesterséges intelligencia, mindenki mindenre használja, de majd ezen a téren is letisztul a kép, és csak akkor fordulunk hozzá, amikor valóban szükséges. Az oktatásban, a programozásban, az iparban jól hasznosítható. Elmondhatjuk, hogy az oktatásba szinte berobbant, a diákok kaptak a lehetőségen, beszámolókat készíttetnek vele, lefényképeznek egy ellenőrzőt, és megoldja helyettük, vagyis megpróbálják minimálisra csökkenteni a saját munkájukat, ami természetesen nem a megfelelő viszonyulás a részükről. Ha nem is mindenki, de sokan hajlamosak rá, hogy a könnyeb utat válasszák a feladat megoldásához. Meggyőződésem, hogy az MI fejlődése alapjaiban formálja át az oktatás és a tehetséggondozás módszertanát, ezért a mi felelősségünk, hogy ezeket a változásokat tudományos igényességgel elemezzük, és a pedagógiai gyakorlatunkat ennek megfelelően alakítsuk. Az a legrosszabb opció, amikor a tanuló megíratja az MI-vel a beadandó dolgozatot, bele sem olvas, csak átadja a tanárnak, aki anélkül osztályozza le, hogy foglalkozna az eredetiségével. Pedig a nyelvezetéből, a stílusából rá lehet jönni, hogy csalás van a dologban. A vázolt módszertől eltekintve a mesterséges intelligenciát a tanár is, és a diák is számos pozitív tevékenységre használhatja. A diák kérhet a tananyagból összefoglalót, ellenőrző kérdéseket, a matematika esetében mintapéldákat, a tanár pedig akár személyre szabott ellenőrzőket is összeállíthat, hogy mindenkié egy kicsit más legyen. Megjegyezném azért, hogy a matekban szokott tévedni az MI, de a szöveges dolgokban, fordításban, prezentációk készítésében nagyon jó tud lenni. A hanganyagok, videók, képek inkább a szórakozás, mint az oktatás kategóriájába tartoznak, de akár mentornak is „megfogadhatjuk”. A diák elmondja, meddig jutott a témában, és további útmutatást, feladatokat, kérdéseket kér. Én például adatbázis- és táblázatkezelést is tanítok, és ott is alkalmazzuk.
* Nyilván nem is az a kérdés, hogy használjuk-e, használják-e a diákok, hanem inkább a hogyanra kell helyezni a hangsúlyt.
– Igen, és ebben hatalmas a tanár felelőssége. Meg kell tanítani a diákokat kritikusan gondolkodni, hogy ne higgyenek el mindent az MI-nek. Manapság nagyon gyorsan és könnyen jutunk információhoz – már szinte el is felejtettük azokat az időket, amikor a lexikonokat bújtuk, és lassan a netes keresés is a múltba vesz, hiszen sokkal könnyebb az MI-hez fordulni. Amit kapunk tőle, teljesen hihetőnek tűnik, de azért maradjon bennünk kételkedés, nézzünk utána a dátumoknak, bizonyos állításoknak, vagy legalább gondolkozzunk el egy kicsit.
* Van-e biztos módszer a csalások kiszűrésére?
– Egerben, amikor készítettem a PhD-dolgozatomat, bevettek egy kutatásba. Több száz A4-es oldalnyi fogalmazásból kellett megállapítani, melyiket írta diák, és melyiket az MI. Minél többet olvastam, annál jobban ráéreztem a dolog nyitjára. Nehezebb ugyanezt a hibrid szövegeknél megállapítani – amikor az alany generáltat az MI-vel egy vázlatot, abba begépel saját mondatokat, megváltoztatja a szavak sorrendjét, stb. De még erre is azt mondom, hogy legalább dolgozott vele, és nem bújt ki teljesen a feladat alól. Egyébként az MI-re könnyen rá lehet szokni, és ha teljesen nem is tudjuk távol tartani magunkat tőle, törekedjünk arra, hogy legyenek saját gondolataink, elképzeléseink. Amikor azt mondják, milyen jó dolog az MI, mert minden szakmában tud segíteni valamit, akkor szokták megemlíteni, hogy a szalmabálákat mégis fel kell valakinek dobálnia a traktor pótkocsijára. Szóval, valóban tud segíteni, de aki vakon hisz benne, annak meg is keserítheti az életét.
* A doktori dolgozatában nyilván a diákok véleményét is kikérte.
– Persze, három kutatást is végeztem a bevonásukkal. Az egyik során tesztet kellett kitölteniük, melyhez az egyik csoport használhatta az MI-t, a másik nem. Ezzel azt vizsgáltam, hogy az MI-vel pontosabb, gyorsabb válaszokat adnak-e, és ami a legfontosabb, ellenőrzik-e a válaszaikat. A másik néhány nagyobb volumenű interjú volt, ahol a diákok arról beszéltek, mire használják, mi a véleményük róla, látják-e a veszélyeit. A téli táborban hatodikos, hetedikes, nyolcadikos tanulókkal készítettem felmérést arról, hogy alkalmazzák-e a mesterséges intelligenciát, és tanultak-e róla az iskolában. Kiderült, hogy az iskolában nem foglalkoztak vele, de azért használják. Éppen azt kellene elérni, hogy már általános iskolában is irányított úton haladjanak, és kezdjék meg elsajátítani a kritikus gondolkodást. Én a tehetséggondozásban mindenképp látom a mesterséges intelligencia helyét. Sokszor eszembe jut, ha nekem annak idején lett volna ilyen lehetőségem, akkor sokkal több dologra rákérdezek, és rákeresek az összefüggésekre. Ha egy történelmi esemény leírására vagyok kíváncsi, azt megtalálom a Wikipédián is, de ha két csatát vagy két hadvezért kell összehasonlítani, azt biztos sokkal gyorsabban megoldja az MI. Én azonban olyan vagyok, hogy akár a politikában, akár a történelemben szeretem látni mindkét oldalt. Megnézem, mit mondott az egyik, mit a másik, és majd én eldöntöm, hogy számomra hol van az igazság. Ebben azért van egy kis gond a mesterséges intelligenciával, mert valamilyen szinten irányítva van, hogy mit mondjon. Azt már nem annyira tisztelem benne, hogy nem hagyja meg az embereknek a szabad gondolkodást, hiszen a saját irányvonalából nem igazán lehet kizökkenteni.
* Végezetül egy könnyedebb téma. Mik a tanár úr nyári tervei, jut-e idő pihenésre?
– Van egy megkezdett építkezésünk, mert éppen úgy alakult, hogy a komplex vizsgám az egyik nyárra esett, a doktori befejezése meg a másik nyárra, ezért most próbálom egy picit utolérni magam ilyen szempontból is. Például elvégzem a ház körül azokat a teendőket, amelyek már két-három éve várnak. Több családi programot is szeretnék, akár focizni a gyerekekkel, hogy ebben is visszaálljon a megszokott rend. A sok szellemi tevékenység mellett vagy után nekem jólesik fizikai munkát végezni, remekül kikapcsol a parézás, a pakolás vagy a barkácsolás.
