Kiváló énektehetsége már iskolás korában megmutatkozott. A tehetséget Isten ajándékának tartja, s felnőttkorában hosszú évekig éneklésből élt.
— A nyolcadik osztály befejezése után nem volt lehetőségem a továbbtanulásra, ezért a szövödében kezdtem el dolgozni, majd áthelyeztek a selyemgyárba. A következő évben nyílt meg az esti iskola, és mivel a főnökeim megengedték, hogy csak délelőtt dolgozzam, befejeztem a gépírótanfolyamot és a közgazdasági középiskolát. Időközben néha énekeltem egy zenekarban, és volt rá példa, hogy egyetlen csókai fellépésen megkerestem annyit, mint amennyi a háromhavi fizetésem volt. Tizenhét éves koromban megismerkedtem a férjemmel, majd csakhamar összeházasodtunk, és megszületett a fiunk is. Sajnos a házasságunk nagyon rövid ideig tartott, mert a férjem meghalt. Visszamentem a szüleimhez, és elhatároztam: énekléssel foglalkozom majd. Abban az időben vizsgázniuk kellett az énekeseknek, tehát oklevelet szereztem Belgrádban, hogy az országban bárhol munkába állhassak. Tagja lettem a belgrádi Kávéházi Zenészek és Énekesek Egyesületének, és tizenhét éven át hivatásszerűen énekeltem. Mindig volt munkám. Sokszor már egy évre előre leszerződtettek. A fellépéseket az egyesület szervezte, a szolgálati éveim gyűltek, és volt egészségbiztosításom. Édesanyám betegsége miatt azonban egyik napról a másikra abba kellett hagynom az éneklést, és hazajöttem Törökkanizsára. Anyám halála után már csak mint az egyesület képviselője tevékenykedtem: fellépéseket szerveztem, szerződéseket kötöttem egészen 1988-ig — akkor ugyanis ismét férjhez mentem.

* Merre voltak fellépései, és milyen dalokat énekelt?
— Bejártam a valamikori Jugoszlávia egész területét. Végigénekeltem a tengerpartot, külföldön is jártam nemegyszer, a törökkanizsai hotelben pedig egy egész nyáron át felléptem. Többnyire szállodákban, szórakozóhelyeken, de előfordult az is, hogy vásárokon szórakoztattuk az embereket. A tizenhét év alatt sokszor megesett, hogy havonta csak egyszer tudtam hazajönni, és hetente csupán egy szabadnapom volt. Minden ünnepen, hétvégén dolgoznom kellett.
Jugoszláviában akkoriban évente három-négy lemez jelent meg, az azon szereplő dalokat pedig mind megtanultuk. Több nyelven énekeltem, habár sem olaszul, sem albánul, sem görögül nem tudtam — a dalok szövegét fonetikusan írtam le magamnak.

* Néhány év kihagyás után, a 80-as években újra kapcsolatba került az énekléssel, de ezúttal egy teljesen más világba, a népzene világába csöppent.
— A Tiszagyöngye Művelődési Egyesületnek akkoriban csak színtársulata és tánccsoportja volt, aztán megszületett a népdalkórus ötlete is. Az egyesület vezetői megkerestek, és Sós Bözse nénivel, Karlovics tanító nénivel és még jó néhány taggal megalapítottuk a Tiszagyöngye népdalkórust. A tanító néninél próbáltunk, ő kísérte a kórust zongorán, és a dalokat — minden próbán megtanultunk egyet — is ő válogatta össze. Nem sokkal az egyesület megalapítása után az első Durindón is részt vettünk.

* Tavaly óta pedig Ön a vezetője is a Tiszagyöngye népdalkórusnak.
— Miután tavaly vezető nélkül maradt a kórus, Kovács Magdaléna, a művelődési egyesület elnöke engem kért fel kórusvezetőnek. Megpróbálom teljes odaadással tenni a dolgomat. Nagyon sokat köszönhetek az elnök asszonynak, hiszen az ő segítségével jutunk el fellépéseinkre. Régen évente egyszer elmentünk a Durindóra, más fellépésünk nemigen volt. Mostanában azonban sokkal több lehetőségünk van a bemutatkozásra, így a kórustagok lelkesedése is nagyobb. Nemrégiben Oroszlámoson ugyancsak megalakult a népdalkórus, és kórusvezetőként ott is besegítek.