A kicsik gyorsan hozzászoktak a motorosok akciójához, és alig várják, hogy az utcákon felbukkanjanak a vasparipák. A Mikulás-napon már kora reggel megkezdték a hallgatózást, éberen lesték, mikor fordulnak be hozzájuk a berregő motorok. Ki bátran, ki félénken, az apraja meg néha sírósan várja a piros ruhás vendégeket. De ez egyáltalán nem veszi el a Mikulás bácsik kedvét, akik kedélyesen elcsevegnek a gyermekekkel, fénykép készül emlékbe, a csomagok láttán pedig a legsírósabbak is megvigasztalódnak. A lajstromról az idén sem maradt le senki.

A motoros Mikulások az idősebb lakosokat, a véletlen járókelőket és a középiskolába induló lányokat sem hagyták ki, mindenkinek jutott tőlük valami édesség. A történet azonban még ezzel sem ért véget, mert a legkisebbek meglátogatása után az óvodásokhoz és az iskola alsó osztályos diákjaihoz igyekeztek, és nekik is szétosztottak mintegy hetven csomagot. Ezt azonban már nem tudták volna motorral megtenni, ezért egy autós Mikulás is csatlakozott hozzájuk.       

Hogy mi került a csomagokba? Minden, ami gyereknek való! Édesség, csemege, csoki, üdítő stb. Azt viszont, hogy hány vers, Mikulás bácsinak szóló mondóka hangzott el, senki sem számolta.

Az sem hagyható ki a beszámolóból, hogy a már néhány éve megkezdett elképzelést a József Attila MME és a szentmihályi Motoros Klub valósította meg, természetesen támogatások által. Ezúttal a Bethlen Gábor Alapítvány, a Rákóczi Szövetség, valamint a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége jóvoltából tudták szebbé varázsolni a falu gyermekeinek a Mikulás-várását.

A szerző felvételei