Néhány évvel ezelőtt, amikor használatba vettünk egy kis tavat, az első dolgunk az évek óta odadobált szemét összegyűjtése volt. A rengeteg hulladék szemrevételekor elképzeltem, milyenek is lehetnek azok a pecások, akik ezt a galádságot elkövették.

Úgy tűnik, a horgászatot vidékünkön már csecsemőkorban elkezdik, két cumisüveget és három bébipapisdobozt találtunk ugyanis. A csak mutatóba ott hagyott néhány babadolog natalitási gondokra utal, erre talán a következő bekezdésben leírtak adják meg a magyarázatot.

A kamaszkorúak és más, ivarérett fiatal sporttársunk is kedveli tavunkat, tudniillik 63 gumi óvszerre és ezek tartozékaira (ezüstpapír tasakokra, nedves zsebkendőkre és papírzsepikre) leltünk a bozótosabb részen. A leletek bátorítóak, mert ezek szerint az ifi kategóriában jó az utánpótlásunk. Külön örömmel tölt el bennünket, hogy a fiatal lányok is szívesen látogatnak ki a partra a feleségként már igen utált esti harcsázásra (fenekezésre!).

A Szabadka környéki pecások halmozzák az élvezeteket: összeszedtünk 98 (!) cigarettásdobozt (a 6 darab gázöngyújtó az előbbi velejárója), és természetesen számtalan cigarettavéget is begyűjtöttünk. Ebből két dologra következtettünk: ritkán van kapás, és ezért a horgászok unatkoznak, vagy túl oxigéndúsnak találják a vízpartot, és visszakívánkoznak a szmogos városba.

Ami az alkoholos ital fogyasztását illeti, dicséretben kell részesítenem a tagságunkat, mert mindössze 60-70 kisüveg (nálunk bombicának becézik) landolt szeretett vízpartunkon. Ez előrehaladás, tavaly tavasszal ugyanis egyetlen szobányi területről 173 darabot zsákmányoltam (inkább zsákoltam) saját kezűleg.

Vidám földijeim az ütősebb itókákat kedvelik. Főleg konyakot (abból is az olcsóbb vinjakot), rumot és gyomorkeserűt (hamisított Pelinkovacot) isznak a halak egészségére. Az, hogy csak egy pici üvegből kortyolgatnak, egyrészt arra utal, hogy igen mértéktartóak, másrészt viszont arra, hogy magányosak, hiszen egy többtagú társaságnak már a hétdecis üveg is kicsi.

Kutatásaink célszemélyei elég gyengén táplálkoznak, két konzervdobozon és néhány joghurtospoháron kívül ugyanis más, étkezésre utaló nyomot nem találtunk. Erre csupán egyetlen magyarázat van: begyűjtöttünk mintegy száz darab 1-2 literes műanyag sörösflakont. Ezek szerint az észak-bácskai pecásoknak szűk a torkuk, és a kenyeret csak folyékony formában tudják elfogyasztani. Érdekességként megemlíteném, hogy egyetlen ásványvizes üveget sem dobtak el. A sporik tehát nyilvánvalóan egészségmániások, és megfogadják a tanácsot, mely szerint a bor emeli a vérnyomást, a pálinka csökkenti, a sör serkenti a veseműködést, a víz pedig csak növeli a fogkőképződést.

Mielőtt valakiben még kialakulna az a téves benyomás, hogy a tó és a környéke kizárólag „bűnösök” tivornyázóhelye, meg kell említenem, hogy találtam egy üres horgászzsinegspulnit és egy gilisztásdoboz-fedőt. Ezek szerint a tavacskát horgászok is látogatják, igaz, ezt felettébb titkolják, mivel távozáskor minden nyomot eltüntetnek.

A szemétstatisztika szerint idősek nem járnak a vízre, törött szemüveget, görbebotot és elhagyott fogprotézist, valamint elveszített memóriát ugyanis nem találtunk.

Fenti észrevételeimet (némi egyesületi támogatás ellenében) figyelmébe ajánlom az óvszer-, cigaretta-, égetettszesz- és sörgyártóknak. Az igazi sporthorgászokra nem is gondolok, mert az elhagyott szemét alapján ilyenek nem is járnak felénk.